A Pixar néhány évvel ezelőtt az egyetlen olyan animációs-filmstúdió volt, amely alkotásai előtt már boritékolható volt a kasszasiker és a filmek jó fogadtatása, ugyanis minden produkciójuk (a Verdák kivételével) élvezetes és tanulságuk volt. Azonban a 2009 -ben elkészült Fel című , rendkívül tartalmas mesefilmjük óta nem volt igazán eredeti ötletük, a silány Verdák 2 és a díjakkal teletömött Toy Story 3 is már folytatás volt. Tehát az előzmények kissebb borús hangvétele ellenére azért elégedetten csettintettek a nézők a Merida a bátor előzetesei után, lévén nem csak egyedi Pixar műnek tűnt, de egy rendkívül szórakoztató produkciót is ígért.

A sztori középpontjában Merida, a skót-felföldi lázadó hercegnő áll, aki anyja akarata ellenére még nem óhajt megházasodni. A vöröshajú lány közelsem átlagos hölgy: szabadidejében vad tájakon lovagol, és az ijját jobban használja a királyság összes harcosánál.

A sztori – mint láthatjátok – rendkívül rövid, és a Pixartól méltatlanul egyszerű. Félreértés ne essék, egy animációs filmtől alapvetően nem várható el a lenyűgöző fordulatosság vagy a velőtrázó hitelesség, azonban egy Pixar filmtől azért jóval többet vár az ember. És sajnos ez az átlagosság nem csak a történet elemein belül van jelen, az egész produkciót körbelengi, ezzel gyakorlatilag tönkretéve a filmélményt.

Ugyanis a Merida bár nem rossz, semmi sem úgy történik benne, ahogy kellene. Ezt pedig nem a történet eseményeire-, sokkal inkább a film azon elemeire értem, amelyben a Pixar jeleskedni szokott. A történetvezetés számomra túl gyerekes , a néha helyt kapó poénok rosszul adagoltak és egyáltalán nem viccesek a 13 év fölötti korosztálynak. Szóval a probléma adott, az egész film egy olyan korosztályt céloz meg, amibe én már nem tartozom bele. Ez alapjában véve nem lenne gond, a mesefilmek alapvetően nem a 17-18 éves fiataloknak készülnek, azonban egy produkciós irodától amely olyan kortól és nemtől függetlenül szórakoztató mesterműveket tett le az asztalra, mint a Wall-E, a Toy Story – trilógia , vagy a Fel!, már jóval magasabb lesz az elvárás.

Ezt pedig a Pixar nem ugrotta meg. A Merida bár a felszínen szép és aranyos, összességében csak egy teljesen sablonos, "a saját sorsunkat mi formáljuk" címszó alatt már egymilliószor átrágott mondanivalót képest felhozni. Ez pedig a jó zenék, a szép animációk és az aranyos karakterekkel együtt is borzasztó kevés.. a Pixartól meg pláne. Másfél órán át szórakoztat, de miután lepergett a stáblista, a felületes varázs tovaszáll.

5/10