Mint már a Lockout kritikámnál említettem, nagyon szeretem a 80-as - 90-es évek akcióorgiáit, amelyekben nem épp a forgatókönyv frappásságán, vagy a szereplők naturális ábrázolásán volt a hangsúly. Mint minden hozzám hasonló ember, én is éltem - haltam Sylvester Stallone 2010-ben vászonra varázsolt Feláldozhatóiért, elsősorban a film által adott felhőtlen szórakozás- és a fantasztikus szereplőfelhozatal miatt. Így hát tűkön ülve vártam a második felvonást, amelyre ügyes-bajos dolgaim miatt nem tudtam moziba eljutni, de a dvd megjelenésével pótoltam. Lássuk hogy sikerült.

Barneyt (Sly) és csapatát egy repülőgép roncs széfjében tárolt számítógép megszerzésével bízza meg Mr. Church (Bruce Willis) , akinek főhőseink az első rész balul elsült üzlete óta tartoznak egyel. Azonban az adattároló megszerzése korántsem megy zökkenőmentesen; a kis zsoltoscsapatot megtámadja egy Vilian nevű (JCVD) illető, aki magáénak akarja tudni a gépen tárolt bányatérképet, hogy az ott tárolt plutóniummal kereskedjen.

A film előszelei közül a legfontosabb az volt, hogy Sly Simont West rendezőnek adta át a direktori széket, így az első rész kissé gyenge dirigálása után itt már biztosabb történetvezetést várhatott a nagyérdemű. Ennek ellenére a film mégsem lett akkora durranás, mint előzetesen gondolni lehetett ; sőt, számomra egy kisebb csalódással szolgált. A legnagyobb hiba mindenképpen az, hogy túlzottan sokat akartak markolni a készítők, átlépték a humorizálás és az önreflekció egészséges mértékét, a film ennek következményében egy-két elemet tekintve igen erőltetettre sikerült.

Mielőtt félreértenétek, nem arról van szó hogy nem szórakoztató a Feláldozhatók második felvonása, csak a kikacsintások és a szereplők előző filmjeire tett utalások jócskán túlzásba estek, ebből adódóan a film tónusa inkább bohókás, mint komolyan vehető. Ez nem is lenne túl nagy baj, az elődnél is működött ez a koncepció, csak néhány jelenetnél mégis inkább a komolykodás volt a cél, ami az előzetesen leírtak miatt nem állt túl jól a produkciónak.

Ennek ellenére a végkép mégis inkább pozitív, mint negatív, a sztárok és az "őrült" karaktereik ugyanis simán elviszik a hátukon a produkciót, és minden göröngyös akadályt könnyű szerrel ugranak át, ezzel sikeresen palástolva a film előzőleg felvázolt hibáját. Ami különösen tetszett, hogy az előbb említett érzelgősebb jeleneten kívül most már sokkal inkább az akcióra fókuszálnak a dolgok, nem kapjuk meg újra Statham családi drámáját, sőt, ennek "lezárására" egy igencsak humoros egysorost alkalmaztak Sly-ék. A már előbb említett akciók ismét rendben vannak, de néhány helyen zavaró volt a bele erőltetett cgi, sok robbanás, a véreffektek és egy helikopter lezuhanása is számítógépes technológiával volt megoldva, kissé felemás végeredménnyel.

A legnagyobb pozitívumot számomra az a Jean-Claude Van Damme jelentette, aki ritkán látható élvezettel játszotta el a teljhatalmú kiskakast, aki mindent megtesz hogy kibővítse a saját szemétdombját és vagyonát, a karaktere pedig nem csak tökös, de rendkívül stílusos és velőtrázóan hidegvérű is, ezzel végre átlépték az első rész legnagyobb negatívumának számító főgonosz problémát.

A Feláldozhatók 2 közel sem rossz film, tömény másfél óra ólomzápor és tesztoszteronbomba, azonban én egy kicsit többet vártam volna ennél a koncepciónál, néhány poén ugyanis kissé fárasztóan hatott, bár Chuck Norris cameoja eszméletlenül eltalált volt. Ajánlom minden akciónézőnek, meg azoknak is, akik a Schwarzi-Sly-JCVD kemény mag filmjein edződtek, ők biztosan imádni fogják.

7/10