Egy régebbi produkció újrázása mára már bevett szokásnak számít Hollywoodban, hiszen az álomgyár az utóbbi időben a legtöbb régi és sokak által megkopottnak tartott "klasszikust" próbálta újjáéleszteni , több (de inkább)-kevesebb sikerrel. A Szalmakutyák tavalyi "újragondolása" inkább utóbbi színvonalat képviseli, mert bár nem láttam Sam Peckinpah '71-es eredetijét, a film még így is sántikál.
Amy (Kate Bosworth) egy vidéki poros kisvárosból származik, ahonnan első adandó alkalommal el is költözött a New York-i forgatagba. Később feleségül ment Davidhez ( James Mardsen), az ambiciózus és sikeres forgatókönyvíróhoz, aki végül ráveszi Amy-t, hogy apja halála után ihletszerzés céljából költözzenek vissza a vidéki "idillbe". Azonban semmi sem úgy alakul, ahogy főhőseink gondolnák; a vidéki tetőfedők zrikálásai folyamatosan súlyosbodnak, aztán Amy megerőszakolásához vezetnek.
Az eredeti Szalmakutyák '71-ben hatalmas port kavart naturalizmusával és előrelátásával, így tehát Rob Lurie nagy fába vágta a fejszéjét. Így utólag visszagondolva talán túl nagyba, hiszen a rendező korábban csak romantikus tv-filmeket varázsolt a képernyőkre. A ráeső választás volt a film egyik koporsószöge; a rutintalan direktor ugyanis nem tudta melyik oldalról közelítse meg a produkciót, így a végeredmény csak csapzott hadonászás lett különböző stílusjegyek között.
A másik óriási nagy hiba a forgatókönyvben rejlik, hiszen a kezdeti nagyfokú feszültség a film végére óriási mértékben apad, ami a rossz párbeszédeknek és a karakterek burkoltságának köszönhető. A házaspár ugyanis talán kevésbé szimpatikus mint kellene, főleg Amy volt az, aki irritált, bár ez Kate Bosworth kelléktelen színjátszói tárának köszönhető. Daviddel szerencsére nincsenek túlzott gondok, azonban a film végére Ő is túl hirtelen változik át gyilkológéppé, nincsen meg az a fokozatosság, amely egy ilyen "csavart" drámaivá vagy meghökkentővé tenne.
A brutalitással is érdekesen bánik a film, hiszen explicit módon nincs ábrázolva szinte semmi, a megerőszakolási jelenet meg olyan súlytalan, mintha Amy önmagától ajánlotta volna fel "szolgálatait". A film végi nagy leszámolás meg túl gyorsan lezajlik, és az sem volt világos, hogy David mi a fenétől lett látszólag visszahúzódó íróból gyilkológép, mert az ugrókötelezésen kívül nincsen erre megalapozott indok.
A színészek is csak egy-két szót érdemelnek. Mardsen igazán nagyot alakít, Bosworth játéka baromira sántít, a mellettük mellékszereplőként feltűnő James Woods nagymértékű erőlködése irritáló, a felbujtók "vezérét" alakító Alexander Skarsgard pedig apjától örökölt hidegvérű pillantásait itt sem tudja kamatoztatni.
A Szalmakutyák egy sajnos nagyon elbaltázott produkció, amely bár a film közepéig fent tudja tartani a feszültséget, a szkriptje az utolsó 25-30 percre teljesen kifullad, és erőtlenné válik.
5/10
