David Cronenberg láthatóan imázst váltott az Erőszakos múlt óta; az azt követő alkotásainak minőségbeli zuhanását pedig úton-útfélen mindenki megemlíti. A Veszélyes vágyak bukását követően hamarosan kijöttek a Cosmopolis előzetesei. Ütős mivoltuk jelentősen megnövelte a nézők elvárását; számos rajongó egyenesen kikiáltotta, hogy Cronenberg ismét visszatért a régi munkáinak zsáneréhez. Az első cannes-i kritikák után egy csapásra megcsappant az érdeklődés, melyet a publikum megvetése csak tetőzött. Tehát kijelenthető: Cronenberg zsinórban a második bukását könyvelheti el!

Eric Packer (Robert Pattinson) egy dúsgazdag aranyifjú, kitől emberéletek függnek. A legőrültebbnek igérkező napon elhatározza, hogy Manhattan-en keresztüvágva hófehér limuzinjával kedvenc borbéjánál levágatja haját. Az amerikai elnök látogatása és egy híres rapper temetése azonban lelassítja a közlekedést; ráadásul a tőkés rendszer is bedől!

Cronenberg Don Delillo azonos című 2003-as regényét vette alapul. A könyvre mára egyfajta próféciaként tekintenek, mivel helytállóan előrevetítette a gazdasági világválságot. A téma tehát aktuálisabb nem is lehetne, az alkotóknak azonban nem célja didaktikusan tudatni a jelenlegi - vagy akár a jövőbeli - helyzetet. A film egyértelműen valamiféle bábeli zűrzavart kíván ábrázolni, ami a gazdasági elit és a nép közt tombol. A rendszert már rég nem az ember irányítja; a vagyon és a pénz már önmagukért vannak. Ha egy nagy fejes rossz helyen vesz levegőt beszédében az árfolyam menthetetlenül lemegy. De egyáltalán azt ki vagy mi irányítja? Ez félelmetes utópiaként hangzik, de ez a valóság. Minden elvont lett; nincs aki megértse a bonyolultabb gazdasági fogalmakat, vagyis már lehetetlen átlátni a rendszert.  

A történetvezetés hasonlóan metaforikus, mint a Karambolé, de a nézőnek e film esetén könnyebb a dolga az értelmezés kapcsán. A megtett útnak, a limuzinnak, de még magának a főhősnek is szimbolikus többletjelentése van. Eric Packer-t érdekes amúgy párhuzamba állítani a Tőzsdecápák Gordon Gecko-jával. Mindkét karakter a vegytiszta kapitalizmust testesíti meg, de míg Michael Douglas a hatalma teljében lévő archetípust hozza, addig Robert Pattinson egy unatkozó, a bukáshoz kényelmetlenül közel álló nihilistát játszik. Tipikus Bret Easton Ellis-ihletésű karakter. Az viszont sokakban felmerülhet, hogy Pattinson mégis, jól hozza a rá osztott szerpet? Szerintem igen, a figuráját maximálisan hozza. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy a szerepe nem kiált nagy színésztehetségért! Össze sem hasonlítható példaként Christian Bale-vagy Michael Fassbender yuppie-alakításával. A többi színész meglehetősen háttérbe szorult szerepük szempontjából. Juliette Binoche nekem határozottan a kedvencem, míg Mathieu Amalric az utóbbi években bebizonyította, hogy nem csak színészként kiváló, de rendezőként is. Paul Giamatti pedig úgy gondolom kétségtelenül kitűnő karakterszínész.

Lehetséges, hogy ezzel én vagyok egyedül, de a szememben Cronenberg egyre zseniálisabb filmeket rendez! Az "Erőszak-filmjei" (Erőszakos múlt, Gyilkos kilátások) korrekt kis krimik voltak, melyek talán azzal voltak megspékelve, hogy keményen belementek a pszichológiába. A tavalyi Veszélyes vágyak már egy sokkal jobb alkotás volt; aztán a kanadai "vérbáró" a Cosmopolis-szal egy tökéletes - néhol szürreális - látleletet ad, hogy az amerikai társadalom miként is ábrándul ki a kapitalimusból. A nézőszívató tempó (hol lelassul a film, hol a néző nyakába zúdít több oldalnyi információt pár másodperc alatt) mintha az árfolyamok ingadozására akarna rímelni; és ez a film aztán tele van ilyen - sokaknak belemagyarázós - finomságokkal. Tehát Cronenberg engem nagyon telibetalált; a humoros párbeszédek mögötti filozofia átjött, megtekintése után rögvest újra megszerettem volna tapasztalni a mű atmoszféráját, és mégtöbb réteget lehámozni róla! Akik tesznek vele egy próbát, azokat  iszonyatosan meg fogja osztani a film, viszont egy megnézést mindenképp tudok javasolni!

9/10