A tavalyi mozifilmek igen nagy hányadát a Marvel és a DC képregényadaptációi tették ki. Sajnos azok a filmnek nálam nem igazán ütötték meg a mércét, de az idei filmév új reneszánszt hozhat a képregényfilmek világába. hisz a nagyszerű Bosszúállók után tegnap a kis hazánkban landolt A csodálatos Pókember.

Peter Parker (Andrew Garfield) szülei gyerekkorában titokzatos körülmények között eltűntek. A kisfiút nagynénje és nagybácsija nevelte. Azonban Peter 19 éves korában rábukkan egy titkos iratra , amelyből kiderül hogy apja korábban genetikai kísérletet folytatott Dr. Curt Connorsszal, akit azóta a világ vezető tudósai között tartanak számon. Peter kutakodni kezd, azonban egy óvatlan pillanatban egy génkezelt mutánspók megcsípi őt, és a fiúból egyik napról a másikra szuperhős válik . Azonban nem marad sokáig ellenfél nélkül, hisz Dr. Connors a félresikerült génkísérlete nyomán gyíkká változik, és az emberekre támad.

A csodálatos Pókember  volt az a film , amelyet a kritikusok fele már az ötlet felmerülésénél sárba tiport volna, mert egyértelműen pénzhajhász próbálkozásnak látszott. Ennek ellenére (mint korábban a beharangozó videónkban is említettem ) én kifejezetten vártam a Pókember legújabb kalandját, mert nekem Raimi 2002-ben elindított trilógiája átérezhetetlen volt, sőt , hovatovább utáltam is.

Hogy miért? A címszereplő váltott ki belőlem gyűlöletet. Idegesített Tobey Maguire "ártatlan" mimikája, amelyet nagyon tökös szövegekkel próbált felfényesíteni. Szerencsére Webbék kiköszörülték a karakteren esett csorbát, és most egy igazán jó jellemet adtak a hálószövő szuperhősnek. Ebben persze nagy szerepe volt Andrew Garfieldnak, aki a Ne engedj el! és a Közösségi háló után újra fantasztikus volt. Bár sajnos egy-két logikai buktató van a jellemében. Ha már a színészi játékoknál tartunk, meg kell említenem Emma Stone-t is, aki bájos mint mindig, viszont a szinkronhangja teljesen elrontja a karakterét. A legmeglepőbb viszont mindenképp Rhys Ifans volt, aki nagyszerűen hozza mind a gyík, mind a mindenre elszánt tudós szerepét.

A film látvány elemei is a helyükön vannak, szerencsére nem kapunk olyan túlszínezett pacsmagot mint a 2002-es filmben, sőt, a színek kifejezetten eltaláltak. A 3D is igazán szépen muzsikál, főleg a first-person nézetben rögzített jelenetek ütnek a dupla képsíkos rendszerben.

Azonban van egy valami, ami komolyan belerondít az összképbe, mégpedig a forgatókönyv silánysága. A történet eleje jól indul, de aztán a bekövetkezett tragédia után csapkolódóvá válik a cselekmény, Peter karaktere pedig egy pillanat alatt vált drámázó srácból gúnyolódó szuperhőssé. A film végi toronydarus rész pedig már a giccs határait súrolja, szerencsére azonban Webbéknek még sikerült egyensúlyozni a vékonyka vonalon. Viszont a szövegkönyv gyenge, főleg két főhősünk párbeszédei idegesítően üresek.

Szóval A csodálatos Pókember egyáltalán nem tökéletes, vannak súlyos hibái, azonban végső céljait (az Álomháborúval ellentétben) maradéktanul eléri, mert végig szórakoztató, könnyed és dinamikus film, még ha egy-egy logikai baki bele is csúszott a cselekménybe. Jó kis felvezetés volt, várom a következő filmeket.

8/10