Mint korábbi kritikáimból leszűrhettétek, imádom Tim Burtont és Johnny Deppet is, így amikor megláttam az új közös produkciójuk premierjének dátumát, rohantam is a moziba, hogy megtekinthessem. A végeredmény azonban kissé felemásra sikeredett.

Barnabas Collins (Johnny Depp) pechjére egy boszorkány haragosa lett, így a "banya" (Eva Green) vámpírrá változtatta, szerelmét pedig levetette egy mély szakadékba. Főhősünk 200 koporsóban töltött év után felébred és elhatározza hogy felvirágoztatja a családi vállalkozást, valamint bosszút áll élete korábbi elrontóján, aki még most is fiatalon tengeti mindennapjait.

Hogy elkezdjem a kritika érdemi részét, először megemlítem, hogy Tim Burtonben kissé csalódtam. A rendező jellegzetes stílusjegyei ugyanis, mint a morbid történetmesélés, a groteszk karakterek és a meseszerű látvány csak halványan vannak jelen a filmben, sajnos. Emellett Burton az utolsó 20 percben próbálja pótolni az előbb említett hiányosságait amely szándék igencsak balul sül el, és az utolsó pillanatok nagyon rosszak és túlzóak.

Azonban nem ezen tények a legnagyobb negatívumok, hanem hogy a film nincs igazán tisztában, milyen kategóriában akar indulni. Nem elég vicces, rémisztő , vagy drámai, így a végkép sajnos átlagos lagymataggá süllyed.. vagyis süllyedhetne, ha nem lenne itt egy valami, pontosabban valaki, mégpedig főhősünk, Barnabas Collins és az Őt alakító Johnny Depp.

És akkor ezzel a lendülettel rátérnék a két legnagyobb pozitívumra is, mégpedig a zenékre, valamint Depp játékára. A muzsikákért Burton szakmai házastársa, Danny Elfman felel, aki annyira király dallamokat rakott a film alá, hogy néhány helyen komolyan pislogásra késztetett a meglepettség, valamint Alice Cooper cameo szerepe is baromi vicces volt (azért sajnáltam hogy nem a poison-t énekelte.). Depp játéka pedig makulátlan, ahogy mindig. A jó öreg Johnny sziporkázik a karót nyelt, elegáns vámpír szerepében, amely karaktere is nagyszerűen megírott.

Azonban a végképp mégis csak a negativitás felé billen, hisz a színészi játékokban is akad két csorba, Eva Green és Chloe Moretz. Főleg utóbbi nagy csalódás, de előbbi is annyira erőltetett, hogy legszívesebben kiszakítottam volna a vászonból a fenébe. Moretz erőlködésére nincsenek szavak, annyira próbál laza lenni, hogy a végére erőltetett mimikája miatt nem csak színészi játéka, de karaktere is kudarcba fullad. Greennél ugyan ez a helyzet, nagyon badass fő gonosz akart lenni, mégis nevetségessé válik, és közel sem jó értelemben.

Összességében az Éjsötét árnyék egy közepes vámpírsztori, megspékelve néhány ütős poénnal, Depp és Elfman nagyszerű munkájával, valamint egy igencsak erőltetett lezárással.

5/10