Szeretet nélkül / Nelyubov (2017)
2017. november 08. írta: 20legendd

Szeretet nélkül / Nelyubov (2017)

A filmdrámák természetrajza igencsak szerteágazó abból adódóan, hogy rengeteg műfajjal vegyíthető. Legyen egy film bűnügyi, romantikus, vagy vígjáték kontextusba helyezve, a drámai elemek minden élethelyzetben kéznél vannak. Ugyanakkor számtalan mozi bebizonyította már, hogy nem kell kötelező érvényűen házasítani a zsánereket ahhoz, hogy egy remek, érdekes alkotás szülessen. Ennek az egyszerű, letisztult, de mégis mély húrokat megpendítő vonulatnak a képviselője a Szeretet nélkül is, melynek sikerében olyannyira bíznak az oroszok, hogy még Oscar nevezésük is itt landolt, így többek között ezzel a filmmel is meg kell majd küzdenie a Testről és lélekrőlnek a jelölésért. Az pedig egyértelmű, hogy Andrey Zvyagintsev új műve komoly vetélytársnak ígérkezik.

loveless2.png

Adott két felnőtt: Zhenya és Boris, kiknek életébe akkor kapcsolódunk be, amikor kapcsolatuk már régen tönkrement... ha nem árulnák egykori házukat és nem lenne egy közös gyerekük, valószínűleg szívfájdalom nélkül el is engednék egymást. Amíg azonban a ház nem szenved károkat az amúgy káros viszonyból, addig egy 12 éves fiú lelkét kegyetlenül megviselheti, ha szülei csak obszcén ordibálás formájában képesek egymással kommunikálni, melynek során még az sem érdekli őket, hogy ki hallja az éles szóváltásokat. A valódi bonyodalom azonban nem itt kezdődik, hanem ott, amikor Zhenya hirtelen ráeszmél, hogy a kisfiuk már másfél napja nem ment haza - a kezdeti tétlenkedést követően megkezdődik a kutakodás a fiú iránt, ami egyben egy önismereti útnak is a kezdete a két szülő számára.

Az elsőre egyszerűnek és sablonosnak tűnő történetről hamar kiderül, hogy a felszín alatt sokkal bonyolultabb dolgokat fog taglalni. Első tabutörésnek rögtön betudhatjuk a film alapfeltevését, melyből egyértelműen az rajzolódik ki, hogy ez a két szülő ténylegesen nem szereti a gyerekét. Elsőre nem is veszik komolyan a fiú eltűnését, és a keresés közben is lépten-nyomon egymást hibáztatják, hiszen egy ilyen krízishelyzetben is képtelenek túllépni magukon a közös érdekében. Ahogy az lenni szokott, csak az nem kerül szóba, aki a legfontosabb ilyen körülmények között: az áldozat. Valemennyi folyamatot a fiú eltűnése indítja be, köré koncentrálódnak a drámai szálak, de őt csupán alig néhány snitt erejéig látjuk, a nézőpontjából pedig jóformán semmit nem ismerünk meg, ami jól reflektál arra, hogy alap esetben is mennyire kíszorult a fiú a vele történtekből.

loveless1.png

A Szeretet nélkül egyébiránt egy nagyon érdekes megközelítéssel indul: nem kapunk semmilyen ismertetést a főszereplőkkel kapcsolatban, így pedig azt sem tudjuk meg, hogy milyen események vezettek a kapcsolat elmérgesedéséig. Zhenya és Boris már abszolút továbbléptek egymáson, életüket pedig újrakezdték másokkal. Ha a közös gyerekük nem tűnik el, elméletileg nem is léptek volna kapcsolatba többet. Ennek mentén figyelhetjük meg a nő és a férfi egymástól elágazó történetszálát, melyek nagyon beszédesek voltak abból a szempontból, hogy ki hogyan dolgozta fel a válásból adódó traumákat. Azonban - személyes sajnálatomra - a mozit nem ebben a mederben vitte végig Andrey Zvyagintsev, ugyanis az eltűnés pillanatától kezdve egy sokkal konvencionálisabb formát vett fel a narratíva. Már kevésbé a két szülő szűrőjén át lehettünk a szemtanúi annak, hogy miképp bírkóznak meg külön-külön egy ilyen fájdalmas szituációval és egyre több teret kapott maga a rendőrségi, keresési procedúra.

Persze ez a lépés teljesen érthető és indokolható, de így talán kevesebb újdonsággal szolgált mind mondanivalóban, mind pedig formailag a mű, ami így nem tudta maradéktalanul kihozni önmagából azt az óriási potenciált, amit az első 30-40 perc előrevetített. Mondjuk így is erős túlzás lenne csalódásnak nevezni a filmet, hiszen mindennek ellenére számos olyan megoldást láthattunk, amire a kommerszebb történeteken szocializálódott lelkivilágunk nem volt felkészülve. Csak telnek a percek és ahogy közeledünk a film vége felé, egyre inkább azt érezzük, hogy teljesen mindegy, mi lesz az ügy kimenetele, már ha elérünk addig a pontig. Ennek a két embernek nem a gyerek előkerülése fog megváltást hozni, mert belül már jóval üresebbek annál, hogy ez bekövetkezhessen. Szeretet nélkül márpedig ugye mi értelme van az életnek?

loveless3.png

A játékidő nagy részét annyira dominálja a főszereplő páros, hogy mellettük ritkán jutnak szóhoz mások, de akkor sem túl rózsás a helyzet, amikor ez bekövetkezik, hiszen a többiek lelkivilága is hasonlóan ingatag. Boris új párja a film egy pontján még konkrétan fel is teszi a kérdést, hogy mit jelenthet az, ha arról álmodik, hogy kihullik a foga, utalva a karakter feltehetően exiztenciális válságára. Ha még nem lett volna elég sötét a kirajzolódott kép, akkor megemlíthetjük, hogy megoldási javaslatokat még csak távolról sem hajlandó ábrázolni Zvyagintsev, mindössze olyan apró álcákat dob be a rendező, mint a szelfizés, amivel legalább a közösségi médián keresztül kommunikálhatjuk mások felé azt a fals képet, hogy velünk minden oké, ha már saját magunkkal úgysem tudunk dűlőre jutni.

Nincs kizárva, hogy létezik kiút ezekből a mélységekből is, de "főhőseink" mégsem találnak nyugvópontot. Ezt a szomorú ráeszmélést pedig csak még szomorúbbá teszi a mű körkörössége - Zhenya és Boris is azt közvetíti a környezete felé, hogy az új kapcsolatának hála megtalálta az élete párját, csakhogy ez aligha van így. Az előbbivel kapcsolatban arra lehetünk figyelmesek, hogy hiába próbálja boldogan élni mindennapjait, a saját belső nyugtalanságával képtelen mit kezdeni, míg az utóbbi esetében konkrét utalásokat is tesz a film arra, hogy sikerült kétszer ugyanabba a folyóba lépnie a férfinek. Persze nem tudhatjuk, hogy a jövőben mit tartogat az élet e két embernek, de a látottak alapján az a legvalószínűbb varáció, hogy a moziban látott és nem látott események egyaránt életük végéig kísérteni fogják majd őket.

loveless4.png

Összességében az mondható el ugyan a Szeretet nélkülről, hogy kevés tematikai összetevővel és kevés hangulattal operál, ezáltal pedig valahol keveset is ad, de sikerült egyes pillanatokban olyan mélységekig elvinni ezt a keveset, hogy így is egy komplex és erős élmény részései lehetünk. Tipikusan egy olyan alkotásról van szó, aminek az ülepedéséhez időt kell hagyni, csakhogy ezt a folyamatot megnehezíti a film távolságtartó stílusa, aminek köszönhetően könnyen maradhatnak bennünk ellenérzések, ha csupán felületes szemléletmóddal követjük az eseményeket... de maximum majd palástoljuk a dolgokat egy szelfivel!

7.5/10

A Szeretet nélkül teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr113084836

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

yksitov 2017.11.22. 22:51:45

exiztenciális helyesen egzisztenciális

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.02.17. 18:03:10

A történet távolról sem hasonlít a Leviatánéra, de az összkép számomra eléggé. Ugyanúgy erősen vontatott, ugyanúgy tényleg többet is meg lehetett volna benne fogalmazni, de ugyanúgy egy jó drámát láthatunk. Nekem az utolsó fél óra tetszett igazán, amikor sikerült végre kiteljesednie ennek a "szeretet nélkül" mondanivalónak, meg valahogy azokban a képekben kapott el igazán a hangulat is.
süti beállítások módosítása