Taika Waititi megrendezte első nagyszabású hollywoodi filmjét, a Thor: Ragnarököt. Már az előzetes alapján sokan a trilógia legjobb részének jósolták a rendező- és a stílusváltás miatt. Az Ausztráliában fogatott filmet ráadásul az új-zélandi származású rendező rokonai, barátai egy ceremónia keretei között meg is áldották. Bárcsak minden forgatást így kezdenének; nem győznénk kapkodni a fejünket a sok mestermű között. Hogy az áldás miatt-e vagy sem, de a Thor: Ragnarök valóban mestermű lett.
A harmadik rész története szerint Thor (Chris Hamsworth) fogságából kiszabadulva figyelmeztetni akarja apját, Odint (Anthony Hopkins) a rég megjövendölt világvégére, a Ragnarökre. Azonban otthon testvére, Loki (Tom Hiddleston) uralkodik apjuk alakjában. Ahogy kiteszik a lábukat Asgardból, kiszabadul fogságából és elfoglalja a trónt Hela (Cate Blanchett), a halál istennője. Azonban a két testvér a gonosz Nagymester (Jeff Goldblum) uralta messzi Sakaar nevű planétára kerül, ahol a viharistennek akarata ellenére gladiátorként kell megküzdenie a jelenlegi bajnokkal, Hulkkal ( Mark Ruffalo). Itt szegődik melléjük a szintén asgardi Valkűr (Tessa Thompson) és habár a zöld emberhez hasonlóan ő is t(h)orkig van az uralkodók családi ügyeivel, mégis megalakítják hárman a "Bosszúvágyókat", hogy visszatérjenek Asgardra és megakadályozzák a világvégét, egyben Hela uralmának is véget vetve.
Az erős nyitány meghatározza az egész filmet: már az első percekben hangosan nevetünk Thoron, akinek ezúttal sokkal jobban megismerhetjük a személyiségét, mint eddig bármelyik Marvel- filmben. Waititi sokkal inkább egy vígjátékot tett le az asztalra, mintsem egy szokásos badass akciófilmet; de többek között ebben rejlik művének kimagasló minősége. Az új Thor filmben egyértelműen visszaköszönnek a direktor stílusjegyei, azonban a Ragnarök úgy marad könnyed és poénos, hogy habár parodisztikus jelenetek is találhatóak benne, mégis tiszteletben tartja mind a mitológiát, mind a hősöket; összességében az egész Marvel univerzumot. A hab a t(h)ortán pedig az, hogy eközben a megszokott akciót is megkapjuk, tehát a rajongói elvárásoknak is eleget tesz a harmadik rész. A szereplők személyiségének ábrázolása is eltér a korábbiaktól: Thornak több arcát is megismerhetjük; de a mellékszereplő Hulk karaktere is árnyaltabb, mint a korábbiakban. Ami a humor forrását illeti, Taika nem csavarja túl a dolgokat; mindennapi, esendő helyzetekbe hozza karaktereit, így habár a poénok nem túl egyediek, de a szuperhősökön alkalmazva tökéletesen működnek, és ennek eredményeként szinte hangosan végignevetjük (nem mosolyogjuk!) a 131 percet. Chris Hemsworth remekül illik ebbe a közegbe, nagyon jól áll neki a komédia, és látszik, hogy nem csak jól és könnyedén, de élvezettel is lubickol a megreformált szerepben. Mellette kiemelendő és a nagy visszatérésnek nevezhető Goldblum briliáns játéka, aki ezáltal Thor mellett a mű második fő komikusa. Ketten annyira elviszik a show-t, hogy az egyébként durcás kisfiúként viselkedő Hulknak, vagy Loki szintén mókás jeleneteinek alig jut hely.
Végre fontos szerepet kaptak a női karakterek is: egyrészt Hela az első női MCU főgonosz, aki nagy vásznon életre kelt; másrészt Valkűr, az egyetlen életben maradt trónvédelmező női harcos is jelentős a történet alakulása szempontjából; emellett a végső csatában szinte a Marvel Csodanőjeként jelenik meg. Cate Blanchett, aki fiai unszolására vált Hela megtestesítőjévé, kissé háttérbe szorul; emellett mivel a film főként a komikumra fókuszál, az eddigi gonoszokhoz képest kisstílű ellenség; bár maga a szerep nagyon jól áll a színésznőnek. Az akció leginkább hozzá kapcsolódik, ami ezúttal nem grandiózus összecsapások, inkább részletesen megkoreografált harcjelenetek sora. A filmzene tökéletes, jókor és jól használja őket a rendező, ami többek közt a trailerben is hallható Led Zeppelin-dal és a kemény zúzás párosa kapcsán érhető tökéletesen tetten; emiatt talán az egyik legjobban eltalált soundtack listával rendelkező mű az univerzum többi alkotásához képest.
Hollywood és az alkotók tehát nagyon jól döntöttek, amikor Waititit ültették a rendezői székbe, ugyanis a végeredmény egy zseniális, friss, paródiában és humorban kicsit sem szűkölködő, ugyanakkor hagyománytisztelő feel-good movie lett a javából, bát(h)or és remek újításokkal, ami büszkén viseli magán a direktor kézjegyét. Aki nem Marvel- vagy képregényrajongó; esetleg Thor karakterével sincs tisztában, annak is érdemes jegyet váltania rá, ugyanis semmilyen előzményfilm vagy MCU- információ nem szükséges ahhoz, hogy remekül szórakozzon és törölgesse a nevetéstől potyogó könnyeit. A kérdés csupán annyi, hogy hol volt eddig Taika Waititi?!
10/10
A Thor: Ragnarök teljes filmes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
