Én lepődtem volna meg a legjobban, ha pont a Fox marad ki a jelenleg dívó szuperhős-sorozatosításból, de most már azok is megnyugodhatnak, akiknek álmatlan éjszakákat okozott, hogy az X-Men-univerzumnak még nincs tévés spin-offja. Ami optimális esetben arra szolgált volna, hogy a mozivásznon hanyagolni kényszerült részeit láthassuk ennek a világnak, esetleg újfajta megközelítésben - a gyakorlatban viszont egy újabb tucat-adaptációt kaptunk, amely néhány parasztvakító húzást leszámítva érdemben semmivel nem áll elő.
Hiába ugyanis a Wes Anderson-i színvilágra és retrofuturisztikus díszletekre stilizált rendezés, a 12 majomból kölcsönzött diliház-hangulat, a Legion pont ugyanolyan derivatív alapokon nyugszik, mint riválisai. Ami Netflix-Marvel együttműködésben a középszerű műfaji elemek, az itt az X-Men-filmek dramaturgiája: adott egy zabolátlan erővel bíró zavaros múltú főszereplő (Dan Stevens), akit az első adandó alkalommal foglyul ejt és kihallgat egy titokzatos ügynökség, hogy onnan egy női Xavier professzorhoz kerüljön, aki feltételezem, majd szépen kiképzi az évad folyamán. Avagy a pilot egy órája nagyjából azokat a kötelező köröket tudja le, amelyekhez az X-Men filmeknek 15, vagy jobb esetben 5 perc is elég - hiszen már Bryan Singer is tudja, hogy mennyire unalmas a többtucatnyi karakter, előzménytörténet és újraírt idővonal rengetegében erőltetni ezt a motívumot.
Persze a Legion sem ezzel foglalkozik egy órán keresztül, láthatjuk David családi hátterét, és visszatérő elem például az ő kicsit sem megbízható valóságérzékelésével történő játék (ami elmondhatatlanul elcsépeltnek számítana még akkor is, ha valamilyen csoda folytán később sem épülne erre egy komoly fordulat), illetve Noah Hawley kéjes élvezettel időzik el a főhőse kiborulásaiból eredő, belassított CGI-poklon (na meg egy hasonlóan értelmetlen vágatlan jelenettel is megajándékoz). Azonban mindez csak öncélú időkitöltés, amely kiváló arra, hogy lekösse a nézőt, de valójában semmit ne tegyen hozzá a karakterekhez - hiszen akkor már egy komplexebb történetet kéne írni egy X-Men eredetsztori 8 részes elnyújtásánál.
Így tehát ez a sorozat is elköveti azt a (szuperhőssorozatokra szintén jellemző) hibát, hogy egyetlen szereplőre épít fel mindent, a többieket szigorúan csak David relációjában értelmezve és számára használva eszközként. Már most látható, hogy a pilotban feltűnő arcok később is csak arra lesznek jók, hogy beakadt lemezként ugyanazt az egyfajta érzelmet, reakciót váltsák ki belőle, ahelyett, hogy önálló térrel, gondolatvilággal bíró figurák lennének. Ezzel pedig a Legion kénytelen mindent főszereplőjére feltenni, akin viszont ennek ellenére sem sikerül árnyalni, David karaktere, mint minden elmebetegé annyiból áll, hogy nem igazán szeret fogságban lenni és arra vágyik, hogy végre valaki megértse.
A Legion tehát újabb állatorvosi lova annak, hogy ami a két - két és fél órában, egy all star-gálaként működik a nagyvásznon (bár ugye az X-Men esetében már ez sem feltétlenül igaz...), azt nem érdemes nyolc órára széthúzni, egyetlen figurára építve. Még akkor sem, ha egyébként csili-vili diliházas papírba tudjuk csomagolni, mintha ez lényegében más lenne...
A Legion teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán