Azt gondolom, hogy aki filmes blogot ír, vagy ilyen oldalt olvas, az mindenképpen szeret moziba járni. Így vagyunk ezzel mi is a Smoking Barrels (virtuális) szerkesztőségében. A közelmúltban azonban kisebb vitát folytattunk arról, hogy a horrorfilmeket otthon, vagy moziban érdemesebb-e nézni. Adódott tehát az ötlet, hogy megkérdezzünk Titeket, Kedves Olvasóinkat is, hogy ti miképpen vélekedtek erről a témáról? A szobátok, lakásotok csendjében szeretitek kis társasággal, vagy egyedül megnézni a horrorfilmeket, esetleg itt is a nagyvászon és mindent elsöprő hangzás mellett teszitek le a voksotokat? Írjátok meg nekünk kommentben, s talán kialakul majd egy értelmes beszélgetés a témáról. A tovább után mi, a Smoking Barrels írói is kifejtjük véleményünket, pro és kontra.

AldoWinnfield: Nem érdemes. Haladjunk!

Oké, bővebben is kifejtem, hogy én miért nem szeretek horrorfilmet moziban nézni. (Bár annyit megjegyeznék, hogy akármennyire is szeretem ezeket a 'szkerri múvikat", nem sokat láttam nagyvásznon.) Engem ennél az egy műfajnál kifejezetten zavarnak az embernek. Szeretek együtt nevetni a többi nézővel egy vígjátékon például, és nem is vagyok az a figura, akit kifejezetten zavar egy kis beszélgetés, vagy mobiltelefon nyomkodás mozizás közben, mégis... Azt hiszem, ez a kivétel. Utoljára a Don't Breathe volt, amit vagy száz ember társaságában tekintettem meg, és rendkívül zavaró volt, ahogy a megijedő nézőtársaim egy-egy félelmetesebb pillanat után idegesen nevetgéltek, vagy megbeszélték a történteket. Számomra a horror az a műfaj, aminél abszolút szükségem van a beleélésre (bár egy csendesebb drámán sem szeretem nyilván, ha valaki végigkommentálja a filmet), ez pedig otthon sokkal jobban működik nálam. Persze azt hozzá kell tennem, hogy horrorfilmen már nagyon régen féltem, s ezt nagyon sajnálom. Megedzett az a néhány év, amíg szinte ipari mennyiségben néztem ezeket a darabokat.

danialves: Őszintén szólva, bennem ez a kérdés fel sem merült addig, amíg AldoWinnfield kollégától meg nem tudtam, hogy horrort nincs értelme moziban nézni. Rettentő sokszor nem jutottam el moziba horrorra (ebben talán közrejátszhat az is, hogy a hazai moziforgalmazásban nincs éppen dömping ebből a műfajból), az utóbbi időben sokszorozódott meg ezeknek az alkalmaknak a száma a különböző sajtóvetítéseknek hála. Talán ennek köszönhető az is, hogy a filmeket végigdumáló / idegesítően végigsikoltozó stb. nézők legendáját személyesen még nem volt alkalmam tapasztalni, a nézők minden alkalommal néma csendben izgulták / szenvedték végig a látottakat. Természetesen az élmény sokkal intenzívebb, ha nem tudok belőle kiszállni, de ez általánosságban is igaz a mozira - megfelelő akaraterővel pedig otthon is megvalósítható.

Werewolfrulez: Mindenképpen érdemes! Álláspontom szerint mindenki használja ki az adódó alkalmat, ha van arra lehetősége, hogy moziban nézzen horrorfilmeket. Kedves feleségem a Hills Have Eyes remake-je óta sajnos nem igazán szeret velem moziban ijesztő alkotásokat nézni (az a lakókocsi-betámadásos, megerőszakolós-gyerekrablós jelenet kiverte nála a biztosítékot), így másodmagammal csak ritkán jutok hozzá nagyvásznon a szükséges horroradagomhoz. Egyedül meg csak elvétve megyek moziba (legutóbb a Pokolba taszítva című alkotást néztem meg így, ami 2009-es keltezésű film), mert ez mégiscsak egyfajta családi programot jelent. Szerencsére egy ismerős révén néhanapján hozzájutok egy kivetőtőhöz és a hozzá való vászonhoz, így a horror-mozi élményt olykor az otthonomban is tudom reprodukálni.

Na de nem a sztorizgatásért fizetnek, hanem a komoly véleményformálásért! Szerintem két okból kifolyólag érdemes a moziban horrort nézni:

1. A nagy vászon, a téged körbeölelő sötétség és az iszonyat erejű hangzás nem engedik, hogy bármi más tompítsa a film által kifejtett hatást. Nincs hova bújni, nincs lehetőséged megállítani a filmet, csak egy dolgot tehetsz: befogadod az élményt, ami jobb esetben félelemben, ijedelemben, undorban, és libabőrben nyilvánul meg. Amelyik horror a moziban nem működik, az 99%-ban biztos, hogy otthon, ágyból megtekintve sem fog (kivétel a Paranormal Activity).

2. Sokat látott horrorfanként rettenetesen szórakoztató élmény látni, ahogy a tizenéves fiúk-lányok összerezzenek egy-egy jumpscare effekten, vagy éppen azt hallani, hogy valaki felkiált, mert annyira félelmetes számára az adott jelenetet. Legszebb öröm a káröröm!

Lehet negatív oldala is a mozis filmnézésnek (idegesítő emberek a nézőtéren, drága a mozijegy, stb.), de ezeknek a kibontását a többiekre hagyom.

The Man Who Laughs: Megrögzött mozirajongóként nyilván azt kéne írnom, hogy hát persze, hogy érdemes! Minden filmet moziban KELL látni, mert így lettek megálmodva! Aki eddig nem látta nagy vásznon a Hullajó!-t, az valójában egyszer sem látta!

Ám az a helyzet, hogy a személyes ízlésem és az itthon moziban forgalmazott horror filmek (low budget/found fottage/jump scare-el túltolt szellemes cuccok) ritkán jutnak közös nevezőre, épp ezért eddigi életem folyamán kevés horror filmet tudtam moziban nézni, de ez nem akadályoz meg abban, hogy jól leírjam a véleményem.

Az összes filmes műfaj közül, talán a horror az, ami leginkább igényli az immerziót. Azaz, akkor a leghatásosabb egy horrorfilm, ha sikerül teljesen kizárnod a külvilágot és teljes lényeddel betudsz vonódni a mű eseményeibe. Nemrég - hosszú idő után először - az egyik kereskedelmi TV-n néztem végig egy filmet. Konkrétan az 1990-es Féktelenült, ami egy kifejezetten feszes tempójú, adrenalin pumpáló akciómozi, vagyis elméletben ez lenne, ha a csatorna nem szakította volna meg, minden negyedórában a filmet, azért, hogy emlékeztessen: ideje lenne biztosítást kötnöm, lábgomba gyógyszert vásárolnom illetve innom egy üveg kólát. Bár a Féktelenült kedvelem, az, hogy rendre kiszakítottak annak menetéből folyamatosan megölte számomra az élményt. Elképzelésem szerint egy horrorfilmnek - amelynek ugye az lenne a lényege, hogy 90-100 percen át tartson a tokszorító terror karmaiban - az ilyen jellegű megszakítás még többet árthat. (Nehéz Jason-t komolyan venni, ha húszpercenként átadja a helyét egy nőnek, aki szerint eljött az ideje annak, hogy beszéljünk a hüvelygombáról. Arról nem is beszélve, hogy mivel a reklámblokkok sok csatornán egységesítve vannak, a megszakítások nem ritkán a jelenet/párbeszéd közepén érkeznek meg.) Persze ki néz ma már TV-t nem igaz? Hiszen ott a DVD, a Netflix meg az a bizonyos harmadik megoldás, ahol reklámok és megszakítások nélkül lehet filmezni.  Lehet, hogy csak én vagyok vele így, de még ezen eszközök birtokában is nagyon ritkán sikerül otthon egy ültő helyembe végig nézni egy filmet: megállítom, mert WC-re kell mennem, aztán behozok egy pohár üdítőt, aztán hazajön valaki és amiatt szakad meg az élmény, aztán muszáj utána néznem annak, hogy "hol is láttam már ezt a színészt".

Éppen ezért a mozi a tökéletes helyszín lehetne a horror nézésre. Teljes sötétségben, egy hatalmas vászonról, szünet nélkül nehezedik rád a terror, egészen addig, amíg egy későn érkező vendég át nem mászik rajtad, hogy megtalálja a helyét. Jó megesik az ilyen, de innentől már tényleg csak te és a film vagytok, legalábbis addig, amíg a mögötted ülő két csaj el nem kezd visongatni, amit csak akkor hagynak abba, amikor kibeszélik az éppen nem jelenlévő harmadik barátnőjüket. A mozi alapvetően remek táptalaja lenne a horrornak, de van egy tényező, ami miatt lutri, hogy az adott vetítés jó vagy rossz élményként marad meg: a többi néző. Ezt pedig mindenkinek magának kell eldönteni, hogy hajlandó-e bevállalni ezt a kockázatot. A magam részéről, amit tehetek igyekszem moziba látni, viszont az Art mozik, illetve a hétköznapi vetítések előnyben részesítésével a "nem megfelelő közönség" kockázatát is minimalizálhatom. De talán épp ezért a legérdemesebb moziba nézni a brutális, gore fesztivál jelegű horrorokat, amiken a haverokkal inkább röhögtök (az idei év egyik legjobb mozi élménye számomra a Corvin tetős Hullajó! vetítés volt), a csajok pedig szemüket eltakarva hozzátok bújnak védelemért. (A szerkesztőség elhatárolódik ettől a szexista felosztástól, és elismeri, hogy lehet olyan is, hogy a csajok röhögnek és a pasik bújnak, persze ezzel sincs semmi baj...)

FroG: Őszintén szólva nem igazán pártolom a horrorfilmek mozis megtekintésért. Számomra egy jó horror a hangulatánál kezdődik, egy jó atmoszféra pedig sokkal erősebb otthon, bensőségesebb környezetben, mint ha mondjuk húsz másik ember ül a néző körül. Amit a mozi jobban ad elő, azok az ijesztgetések, de sosem szerettem a jumpscare-eket, mert ezek az ember alapvető pszichológiai reakcióira, védekező reflexeire építenek. Épp ezért ezek a jelenetek alibiszagúak, olyanok, melyekhez nem sok érzék kell, hanem leginkább csak egy erős hanghatás, meg mondjuk valami morbid esemény hirtelen a képernyőre/vászonra.

Gaben No. 1: szerintem igenis érdemes. Számomra a mozi már-már egy meditációs színtér, ahol a sötétség, a nagy vászon, a hangminőség és a tudat, hogy nem tudom a filmet megállítani segítenek engem abba az állapotba, hogy a tudatalattimmal megtölthessem a cselekmény hátterét és a mű miliőjében el tudjak merülni. Egy ennyire atmoszféra központú műfajnál, mint a horror, ez szerintem borzasztóan fontos. Otthon laptopról, vagy TV-n keresztül egyszerűen az élmény maximum 50%-os hatásfokkal jön át. Én pedig hajlok arra, hogy ezt az élményt maximalizáljam, szóval a magam részéről, ahányszor csak lehet, a mozit részesítem előnyben.

Sok ember van, aki nem mer horrorra beülni, mert fél, hogy túl ijesztő élmény lesz. Nekik üzenem, hogy ez csupán az ismeretlentől való félelem. Én 14 évesen ültem be az első mozis horroromra (ráadásul éjféli vetítésen). Majd be voltam szarva előtte, hogy ki fogok készülni idegileg, de nem ez történt. Az egyik legkellemesebb mozis élményem volt és ezzel tulajdonképpen felfedeztem a horrorok kellemesen borzongató hangulatát, amit a mai napig is imádok (pedig a film, a Végső állomás 4, egy kalap szar volt). Aki meg azért ódzkodik tőlük, mert túl hangosak és öncélúak a jumpscare-ek és nem szeretné szívinfarktusban otthagyni a moziszékben a fogát, azt teljesen meg tudom érteni, de ugyanakkor nyugtatásul közlöm, hogy úgy 7-8 ilyen jelenet után már egy életre immunisnak lehet lenni a hirtelen magas hang + random alak kombótól. Szóval, ha amúgy érdekel a műfaj, akkor én a mozizást csak ajánlani tudom.

Power: Szerintem mindenképpen érdemes. Meg vagyok róla győződve, hogy a mozis technológia képes hozzájárulni egy-egy horrorjelenet feszültebbé tételéhez. Nagy vásznon a horrorjelenetek jobban ütnek, a profi hangtechnikának köszönhetően pedig jobbá válhat a filmélmény, például ha egy olyan horrorról van szó, ahol a hangkeverésnek is fontos szerepe lehet (lásd: Vaksötét). Másrészt pedig sajnos elég kevés horror jut el a magyar mozikba, pedig magát az élményt már jobbnak, intenzívebbnek érzem az otthoni filmezésnél. Magamból kiindulva azt tudom mondani, hogy a mozis megtekintés jobban ösztönöz magára a filmnézésre. Amikor otthon nézek filmet, több dolog el tudja vonni a figyelmemet, ezzel szemben a moziterem sötétje sokkal inkább vonzza a tekintetemet. Ez persze nem jelenti azt, hogy az itthoni filmeket csak háttérzajnak kapcsolnám be, egyszerűen csak a különbséget próbáltam meg érzékeltetni. Arról nem is beszélve, hogy a mozizásnak óhatatlanul is van egyfajta közösségkovácsoló ereje. Hiába ülsz vadidegennel egy teremben, egy minőségi horrornál lehet érezni, hogy megfagy a levegő, egyszerre fojtja vissza a lélegzetét a nép, ami szintén egy pozitív élmény számomra.

Persze az érem másik oldalát vizsgálva sajnos számítani kell a horrornál is jelen lévő tahó mozilátogatókra, akik a diszkréció teljes hiányában szürcsölnek, csámcsognak, röhögnek, beszélgetnek, ami ugyan roppant zavaró, de több érvet tudok a pro oldal mellett felvonultatni. Úgyhogy ha horrorról van szó, akkor irány a mozi!