Ha valaki a Pénzes cápa előzetesét látva azt gondolja, hogy ez a film egy átlagos túszejtős thiller, de talán még abból is csak egy felvizezett verzió, jogosan teszi ezt. Legalábbis abból a szempontból mindenképpen, hogy nekem is hasonló benyomásaim voltak a trailer és a produkcióról szerzett információim alapján, arról nem is beszélve, hogy a színészből lett rendező (jelen esetben Jodie Foster) mindig is erősen hullámzó teljesítményre voltak képesek. (Most például a remek Út a vadonbát jegyző Sean Penn legfrissebb darabjáról érkeznek borzasztó kritikák.) Azonban hiába voltak indokoltak a fenti aggályok, ezt az alkotást nem kell félteni, nekem ugyanis messze felülmúlta minden elvárásomat.
Nem tagadom, a felszínen tényleg erről a közhelyes túszdrámáról szól a Pénzes cápa: jön a megbillent elméjű hitelkárosult részvénykárosult (Jack O'Connell), túszul ejti, és egy robbanómellényt tesz a menő és lehengerlő személyiségű tévésztárra (George Clooney), aki jófejségből a műsor rendezőjével (Julia Roberts) karöltve segít kideríteni a túszejtőnek, hogy tényleg kisemmizték-e. Közben pedig a rendőrök nyomoznak, felkészülnek, hogy leszedjék a fickót, és a részvényeit szinte lenullázó cégnél is akad mg egy-két bonyodalom. Tegyük hozzá, hogy Jodie Foster tehetségesen dolgozik ezekkel a panelekkel is, azt már például az elején eléri, hogy ne csak a túszejtő, de a pisztoly célkeresztjében álló Lee Gates életét is félthessük a kommandósoktól. A stúdióba rontó Kyle menetrend szerinti kiborulásai ráadásul rendre ott hordozzák magukban egy végzetes húzás lehetőségét - még ha tudjuk is, hogy a műfaj szabályszerűségei miatt erre a fináléig még csak esély sincs.
A film erősségei azonban igazán csak akkor bontakoznak ki, ha megnézzük, a forgatókönyv hogyan játszadozik ezzel a sablonszituációval. Míg a legtöbb túszdráma ha nem is fekete-fehér, de alapvetően egyértelmű állásfoglalást tesz valamelyik oldal mellett, itt az átlagember tragédiáját megélő, de egyértelműen közveszélyes Kyle, és az áldozati szerep miatt szimpatikus, de alapvetően arrogáns és lekezelő Lee figurája is rengeteg ambivalenciát hordoz magában. Utóbbi pedig a látszat ellenére egyáltalán nem hősszerepe, hanem karakterfejlődése révén kezd el showmankedés helyett valódi oknyomozó munkát végezni, de említhetném a család vádjával illetett cég szóvivőjét is, aki egy hasonlóan magától értetődőnek tűnő, de valójában nagyon okosan megalapozott húzással áll a stáb célkitűzései mellé. Az alkotás pedig csak még erősebb lesz, ha odafigyelünk a hozzá hasonló mellékszereplőkre: az okostojás túsztárgyaló, vagy a comic reliefként használt, de végeredményben hősökhöz méltó hivatástudatot mutató operatőr mind olyan momentumokkal gazdagítják a koncepciót, amelyek azt a buta klisé felől egy intelligens, a valósághoz számos ponton kapcsolódó történet felé mozdítják el.
A Pénzes cápát ugyanis nem túl látványosan, de mélységes áthatja a média, a pénzügyi világ, vagy éppen a közönyös nézők felé kommunikált cinizmus, de rengetegszer még saját magát sem hajlandó komolyan venni, és már-már egy szatírához méltóan töri meg a túszdrámák szerkezetét. Bár az előzetesekből ez a legkevésbé sem látszott, de egy nagyon is humoros filmről van szó, amelyen legalább annyit lehet nevetni, mint izgulni, és ha csak a poénmennyiséget nézem, minden további nélkül odaférhet az év legjobb komédiái közé. Foster tehát remekül vezényel le egy elképzelhetetlennek tűnő vígjáték-thriller hibridet, amelyben a poénok számos alkalommal még csak nem is az öncélú szórakoztatás kedvéért vannak jelen, hanem sokat segítenek hétköznapibbá tenni, közelebb hozni a nézőhöz a figurákat.
Enyhe kifejezés lenne azt kijelentenem, hogy Jodie Foster kihozta a legtöbbet abból, amit a koncepció engedett: a Pénzes cápa ugyanis csupa olyan értékes aprósággal van tele, amelyekre soha nem számítottam volna egy effajta filmtől. Nyilván ettől még nem válik utolérhetetlen klasszikussá, de egy egyszerre szórakoztató, drámai és mondanivalóval rendelkező filmélményt kaptunk, amelynek az év legjobbjai között is ott a helye.
9/10
A Pénzes cápa teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
