"Mindenütt kutatják, mindenütt keresik, de szegény franciák, sajnos sehol sem lelik. Angyalok közt jár fönt, vagy lent az ördögökkel? Ez a ravasz, gonosz Pimpernel!" A mai napig kívül tudom gyerekkori kedvencem, a Vörös Pimpernel Anthony Andrews főszereplésével készült változatának szövegét Csernák János zseniális szinkronjával. Romantikus alkat lévén imádom a kalandfilmeket, (pláne, ha dögös pasik kardoznak és lovagolnak benne), naná, hogy rongyosra néztem egykoron ezt a kiváló tévéfilmet, amelyben Andrews méltó ellenfele volt Ian McKellen, Jane Seymour pedig bájosan volt felejthető. Mégsem ezt a régi kedvencet újráztam abból az alkalomból, hogy a regény magyar írónője, Orczy Emma bárónő (aki annyira híres volt a saját korában, hogy a Vénusz bolygón egy krátert neveztek el róla) 150 éve látta meg a napvilágot. 1903-ban született meg a Vörös Pimpernel regény formában, azonban érdekes módon ekkor nem aratott különleges sikert, ugyanakkor a londoni színházi változatot a közönség azonnal a szívébe zárta, így elindulhatott hódító útjára a bátor, tiszta szívű angol nemes története, aki a francia forradalom vérzivatarából menti az embereket. A filmipar hamar lecsapott a romantikus hősre, rengeteg feldolgozása született (az első már 1917-ben!), az 1934-es változatban Leslie Howard volt a főszereplő, aki annyira megszerette ezt a szerepét, hogy 1941-ben már ő maga rendezte meg a náci Németországba áthelyezett, modernizált változatot, Régen terveztem már, hogy megnézzem ezt a filmet, és nem csalódtam, kiváló alkotásról van szó!

1939-ben járunk, a  hitleri Németország fenyegető árnya egyre inkább sötétségbe borítja Európát. Egy tudóst az utolsó pillanatban ment meg a Gestapótól egy titokzatos idegen, akire vadásznak a németek, hiszen rengeteg borsot tört már az orruk alá. Mindeközben egy habókos angol régészprofesszor, Horatio Smith (Leslie Howard) tanítványaival az egyetemi nyári szünetben ásatásokat végez a svájci határ közelében. Azonban nem minden az, aminek látszik, a fiúk egy sérülés után rájönnek, hogy professzoruk valójában a Pimpernel, alig várják, hogy segíthessenek neki a következő akcióban. Azonban ezúttal méltó ellenfélre talált a bátor angol, von Graum birodalmi miniszter (Francis L. Sullivan) személyében...

A magyar származású Leslie Howardot főleg az Elfújta a szél Ashley-jeként ismerjük, az kevésbé köztudott, hogy saját korának egyik legismertebb színésze volt (nagyon kíváncsi vagyok az ő Higgins professzorára!), és háborús hősként veszítette el az életét egy repülőgép balesetben. Színpadi színészként kezdte, de a filmipar is viszonylag hamar felfedezte magának, hiszen a tökéletes angol úriember megtestesítője volt. Nemcsak játszott, rendezett is, ezt az alkotást is mindkét minőségében jegyezte, Félve vágtam bele a megtekintésébe, hiszen nagy kedvencem a Vörös Pimpernel, el nem tudtam képzelni, hogyan lehet ezt a történetet a náci Németországra hangolni, úgy, hogy nem lesz klisés és unalmas a végeredmény. Nos, néhány sablon becsúszott, de ettől még nagyon jól szórakoztam rajta, annak ellenére, hogy az idő vasfoga nem kímélte ezt a nem mostanában készült alkotást.

Propaganda film volt ez a javából (Leslie Howard nagyon komolyan vette a náci fenyegetést, minden lehetséges módon harcolt ellene, amíg le nem lőtték a repülőgépét a némete), amely azonban nem felejtette el, hogy a fő cél a nézők szórakoztatása. Ennek maradéktalanul eleget tett az alkotás, köszönhetően elsősorban a kiváló forgatókönyvnek. Megmaradt az eredeti történet izgalmassága, nem volt hiány kalandban, ugyanakkor rendkívül nagy hangsúlyt fektettek az alkotók a fő karakterek kidolgozására. A habókos professzor a felszínen egy mániákus tudós, akit a kutatási területén kívül semmi sem érdekli, valójában egy igazi hős, aki egyáltalán nem tartja magát annak, csak teszi, amit a lelkiismerete diktál abban a háborús helyzetben. A birodalmi miniszter meggyőződéses náci, aki mélyen hisz a német világuralomban, azonban ezen túl egy okos és tapasztalt katona is, aki mindent eszközt megragad, hogy tetten érje a Pimpernelt (zseniális, amikor a lányt magára hagyja a szobában, és egy ceruzával megjelöli az aktát, ebből tudja, hogy megnézte, és már csak annyi dolga van, hogy kövesse, amíg elvezeti őt az igazi célponthoz). Két méltó ellenfél feszül egymásnak, az idegek harca az, jó kis thriller, amelynek nagyon is komoly tétje van. A lány alakja, akibe a professzor beleszeret, sajnos már közel sem ennyire izgalmas, eléggé háttérbe szorul az ő története, teljesen kiszámítható a viselkedése, de valakinek a romantikát is szállítania kellett a történetben, nem igaz? A tanítványok figurája közel sem lett erős kontúrokkal megfestve, ők főleg azért vannak jelen a történetben, hogy a fiatalos lendületet képviseljék. A humor is nagyon erős az alkotásban, akárcsak a szöveg (szinkronnal érdemes nézni a filmet, elsősorban Sztankay István és Inke László miatt!).

A forgatókönyvön túl az operatőri munka is kiváló (az elején az árnyék a falon, a végefelé a ledöntött rózsacsokor stb, amikor a madárijesztő feje elkezd forogni az a zseniális kategória), egy újabb bizonyítéka annak, hogy a fekete-fehér filmekben is milyen zseniális technikai fogásokkal lehet emelni a film színvonalát. Sikerült eltalálni az akció-érzelem egyensúlyt, habár a szerelmi szál kissé háttérbe szorul, és a lány alakja annyira sablonos, hogy a fene sem érti, miért pont őbelé szeret belé a professzor, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. A végjáték kissé teátrálisra sikeredett, de ettől eltekintve végig érdekes a történet, mai szemmel nézve sem poros, kár lenne kihagyni az életünkből!

Leslie Howard kiválóan rendezte saját magát, tökéletesen belakta a karaktert, élmény volt nézni az alakítását (sokkal jobb ebben a filmben, mint az ikonikus Elfújta a szélben!). Francis L. Sullivan méltó ellenfél, a náci tisztet lehet tisztelni az intelligenciájáért, ha másért nem is. Mary Morris nem nagyon tud mit kezdeni eléggé sablonos szerepével. 

Leslie Howard rendezői minőségében is kiválót alakított ebben a filmben. Nem mostanában készült ez a film, egy mindenki által ismert történetet helyez át bátran az akkori modern korba, úgy, hogy nem unalmas a történet és mindvégig stílusos marad a végeredmény. Igazi gyöngyszem, érdemes adni neki egy esélyt!

8/10

 A Modern Pimpernel teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.