Rossz előérzetem volt a szóban forgó filmmel kapcsolatban, elsősorban a Philomena kapcsán, amely szerintem már bőven kimerítette a "tárjuk fel a múltat" - jellegű történetek minden paneljét, olyannyira, hogy már az a mű is inkább a két főszereplő kapcsolatára fókuszált. Azonban a Hölgy aranyban előzetese, amely hasonlóképpen középponti alakjai szellemes(nek szánt) interakcióira alapozott, jelentősen félrevezetőnek bizonyult. De sajnos ez csak azt jelenti, hogy máshogy rontották el a produkciót.
Pedig az alapfelállás még ugyanaz: az idős Maria Altmann (Helen Mirren) hirtelen rájön, hogy Gustav Klimt egyik leghíresebb festménye (amelyhez nagynénje áll modellt) tulajdonképpen őt illetné meg, mivel a nácik természetesen jogtalanul kobozták el családjától a második világháború előestéjén. Ehhez pedig nem mást választ társul, mint a családi barát, ugyanakkor meglehetősen tapasztalatlan ügyvédet, Randy Schoenberget (Ryan Reynolds) aki eredetileg nem is igazán akar új munkája mellett időt szakítani arra, hogy az osztrák államot zaklassa ez ügyben.
Ennek ellenére viszont mégsem arról szól a történet, hogyan érti meg egy fiatalember a komoly tragédiákat átélt idős hölgy szempontjait - mert hogy igazából nem szól semmiről. Három jelentősebb történetszál is jelen van a forgatókönyvben: a mű első kb. egy órája Maria emlékeit és a festményért való küzdelmét mutatja be, végül pedig egy tárgyalótermi dráma következik, ahogy egy véletlen folytán jogi útra terelődhet a dolog. De azon kívül, hogy az események lenyomatai legyenek, a jeleneteknek nincs funkciójuk, ha a rendezőnek úgy tetszik, éppen Ryan Reynolds (vagy a még nála is feleslegesebb szerepet kapó Daniel Brühl) magyaráz jogi dolgokat, hogy aztán visszatérjünk ahhoz, hogyan kellett Mariának menekülnie a nácik elől a 30-as években. Eközben pedig a szereplők közül hiányzik a dinamika, azok a karakterívek, amelyek mozgatnák és legalább egy kis életet vinnének a történetbe.
Szívesen mondanám, hogy valamennyire tisztelem az alkotást, hogy nem akarja műproblémákkal és az események megmásításával feltölteni a történetet, de a néhány nagyobb írói erőfeszítést igénylő narratív elem is annyira felszínes és klisés, hogy biztos vagyok benne, ez nem volt tudatos. Ilyenkor lehetne rátérni arra, hogy de legalább van valami univerzális téma, amelyen keresztül az írói lustaság ellenére is elevickél a film, azonban egy olyan műben, ahol a holokauszt legkézzelfoghatóbb manifesztációja, hogy elkobozzák egy család műkincseit, mindössze csak önsajnáltatás fedezhető fel, valódi és emberi tragédiák már nem.
Ezzel együtt profi produkció a Hölgy aranyban, amely képes fenntartani a néző figyelmét, csak éppen pont annyira érdekes és jelentőségteljes, mint a holokauszt és a második világháború kapcsán egy festmény visszaszolgáltatásával foglalkozni. (Nem csoda, hogy a forgatókönyv is sok időt áldoz arra, hogy magyarázza az egész akció létjogosultságát.) Ha valaki ki szeretne váltani 5 percnyi wikipédiázást egy szűk két órás filmmel, tökéletes darab, de a mozgóképes forma maximum annyival járul hozzá ehhez a sztorihoz, hogy megtudhatjuk, minden osztrák náci.
6/10
A Hölgy aranyban teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán