Amikor a Batman: Kezdődik végén megláttuk a Joker-kártyát, már tudtuk, hogy a következő film nagyot fog szólni, hiszen a franchise legjobb főgonoszát fogják összeengedni a sötét lovaggal. Biztos volt, hogy Nolan be fog dobni mindent, mert Jack Nicholson és Tim Burton nagyon magasra tette a lécet. De azt azért nem gondoltuk volna, hogy összerakja minden idők legjobb Batman filmjét! Nem most kezdtem moziba járni, és habár képregényt elvből nem olvasok, de kedvenc bőregeremmel kapcsolatban biztos voltam abban, hogy nem tud lenyűgözni a rendező. Ehhez képest leesett állal ültem a moziban, pisszenni sem mertem, csak néztem megbabonázva a filmvásznat. A helyzet most, évek múltán sem változott, imádtam a film minden egyes képkockáját, mert úgy tökéletes, ahogy van!

Gotham City-ben az új főügyész, Harvey Dent (Aaron Eckhart) komolyan gondolja, hogy felszámolja a bűnözést a városban, ahol egy felettébb furcsa alak jelenik meg az alvilágban, a festett arcú Joker (Heath Ledger), akit kezdetben mindenki csak egy nagyszájú bohócnak tart, így Batman (Christan Bale) is. Azonban lassan, de biztosan átveszi az uralmat a város felett a tökéletesen őrült bűnöző, akit természetesen mindenáron meg akar állítani a sötét lovag, miközben nagyon súlyos erkölcsi kérdésekkel kell szembenéznie...

Az első Nolan-filmben joggal róhattuk fel a rendezőnek, hogy némi hiátus mutatkozik az akciók terén. Na, hát ennek örömére ebben a részben olyan zúzást kaptunk a pofinkba, hogy még pislogni sem volt érkezésünk. Perc időnk nem volt unatkozni, valami mindig robbant, valaki lőtt vagy behúzott valakinek. Nem éppen kóristalányok csépelték egymást, az előző részben még elég érzékeny lelkületű Batman pedig úgy csapta az asztalhoz Joker fejét, hogy csak úgy csattant. Mégsem ez volt a film legnagyobb erőssége, hanem az, hogy kőkemény sorsdrámákat láthattunk. Főleg Bruce Wayne valódi sötét hőssé válását kísérhettük figyelemmel, de ott volt az államügyész tragédiája és Rachel története sem éppen szívet derítő. Pedig olyan optimistán indul a film, végre kezd elindulni valami Gotham City-ben, erre jön ez a fura figura, akivel éppen az a legnagyobb probléma, hogy nincs motivációja. Ő egyszerűen csak a káoszt akar, és azért őrülten veszélyes, mert tökéletesen kiszámíthatatlan, nála nincsenek szabályok, és csak úgy lehet ellene fellépni hatékonyan, ha ugyanezt az elvet alkalmazzuk, ami nem megy könnyen egy alapvetően erkölcsös szuperhősnek. 

Zseniális a szöveg, Joker anarchista gondolatait még egy galamblelkű néző is nehezen veri ki a fejéből, Stohl Buci szinkronját pedig élmény volt hallgatni. Elgondolkodtató, társadalomkritikus alkotás, ami lássuk be, képregényfilmben igencsak ritka. Persze a látvány nélkül nem lenne ilyen ütős a mondanivaló, de akkor is nagyon mély drámát kapunk, nemcsak a dögös Batmobil marad meg emlékeinkben, hanem a felkavaró képsorok is. Ráadásul folyamatosan sikerül meglepni a nézőt, rendkívül fordulatos a történet, nem látjuk előre, mi fog történni, ezért nagyon izgalmasan alakulnak a jelenetek. Nolan bátran felrúgta a képregényfilmek szabályait, és ezzel kivételes alkotást hozott létre a műfajban, nemcsak szórakoztat, hanem el is gondolkodtat. 

Optimistán indul a történet, aztán egyre jobban sötétedik a hangulat, a tragikus fordulatok egyre jobban elszomorítják a nézőt. A szeme előtt születik meg Gotham igazi hőse, hiszen az emberek érdekét a saját sorsa elé helyezi, azért, hogy nekik legyen egy igazi példaképe, aki nem ő, gyakorlatilag feláldozza a hírnevét és az életét. Mivel ő a törvényen kívül áll, magára vállalja más bűneit, azért, hogy megmaradjon a lakosság illúziója. Mindeközben persze annak rendje és módja szerint aprítja a rosszfiúkat, de Joker igazán méltó ellenfél, aki zseniálisan bonyolítja a szálakat, nem a nép hősének személyét pusztítja el, hanem bűnözőt csinál belőle is. Ördögi terv, amely ellen nincs hatásos ellenszer, látszólag ő nyer, valójában az erkölcsi győzelem nem az övé. De amíg idáig eljutunk, addig már százszor meglepődtünk a fordulatokon, bevésődött egy rakás jelenet (abszolút kedvenc részemről Joker és Batman "beszélgetése", illetve a kép a rácsok mögött ülő festett arcú bohócról), falnak mentünk az übercool akcióktól (Batmobil, Bat moci és társai, na és az a kamion!), vagyis ez a film a nagyon ritka, felejthetetlen élmények közé tartozik!

Christian Bale tökéletesen belakta a karaktert, első osztályú akcióhős, de ugyanakkor Bruce Wayne jellemfejlődését is meg tudta mutatni. Mégsem az övé a legjobb alakítás a filmben, hanem Heath Ledgeré, aki tragikus halála miatt már csak posztomusz kaphatta meg a neki méltán járó Oscar díjat. Nem látom értelmét annak az összehasonlításnak, hogy ki volt jobb Joker, ő vagy Nicholson, mindketten kiválóan játszották a szerepüket, de egy másik korban és egy teljesen más karaktert kellett megformálniuk. Aaron Eckhardt erősen háttérbe szorult mellettük, pedig kiváló alakítást nyújtott, akárcsak Michael Caine, Gary Oldman és Morgan Freeman. Maggie Gyllenhaal nagyon jó színésznő, de ezúttal.nem nagyon tudott mit kezdeni a szerepével.

Christopher Nolan új szintre emelte a képregényfilmet, a kivételes látványon és az akcióorgián túl igazi katarzist adott a nézőknek, méltán hullt díjeső az alkotásra. Heath Ledger játéka lenyűgöző volt, szomorú halála pedig csak tovább növelte az érdeklődést a film iránt. Hatalmas kritikai és pénzügyi siker volt az alkotás, a nézők értékelték, hogy igazi minőséget kaptak, Batman hírneve az egekig szárnyalt, véglegesen befészkelte magát a nézők szívébe a franchise. Fel volt adva a lecke, hogy az eget verő siker után méltón búcsúzzon a sorozattal a Nolan-Bale páros.

Minden idők legjobb Batman filmje, kiváló színészi alakításokkal, kötelező darab!

10/10