Csak én sokalltam be a karácsonyi-szilveszteri tévében leadott, ezerszer látott filmektől (na jó, a My Fair Lady-t nem lehet megunni, de a többi..)? Ráadásul a moziban is csak limcsi romkom jutott a napokban, ezért minden vágyam egy igazi dráma volt, ami jól földhöz vág. Szerencsére rátaláltam a keresett alkotásra, megkaptam, amit akartam, végre egy jó film, amelyet annak ellenére csak erős idegzetűeknek ajánlok, hogy ténylegesen erőszakos jelenet nem sok van benne. De olyan jól bemutatja, hogy mit élt át egy fiatal angol katona a belfasti utcákon egy borzalmas éjszakán, amelyen mindenki őt kereste, mintha mi is ott lettünk volna vele. Erősen ajánlott darab!

Gary Hook, a fiatal angol katona (Jack O'Connell) 1971-ben hirtelen a belfasti utcákon találja magát, ahol tombol a gyűlölet és polgárháborús állapotok uralkodnak az IRA és az angol hadsereg viszonyában. Botor módon egy fiú után fut, hogy kivegye a kezéből az általa zsákmányolt puskát, elszakad a többiektől, így hirtelen egyedül találja magát a felháborodott tömeggel szemben. Nagy szerencsével sikerül elrejtőznie, de hajtóvadászat indul ellene, nem sok esélye van arra, hogy megérje a reggelt...

Ki gondolta volna, hogy lehet még újat mondani az IRA-ról és az angol hadseregről? Sok filmet szenteltek már a témának, történelem mániám miatt jó néhányat láttam már belőlük, de olyat még nem, aminél ebből a szemszögből követhettük volna az eseményeket. Nincsenek nagy szavak, egy-két látványos robbantás és fegyver akad, de ez a történet nem erről szól, hanem arról, hogy milyen volt 1971-ben egy átlagos éjszaka Belfastban. Nem egy Rambo-nak kell túlélnie a város dzsungelében, hanem egy egyszerű fiatal katonának, akinek nincsenek szuper képességei, egy a sok közül, aki teljesen véletlenül keveredett az események sodrába, velünk együtt ő sem érti először, miért gyűlölik őt ezek az emberek, akiknek ő nem ártott soha. Aztán a film végére megtudja, ahogyan azt is, hogy ennek a háborúnak nincsenek nyertesei, csak vesztesei. Kegyetlenül erős dráma, kár, hogy a vége egy kicsit sziruposra sikeredett, de addig másfél óra tömény filmélmény vár ránk!

A bevezetést gyorsan letudjuk (ifjú katona elbúcsúzik a kötelező kisfiútól és már indul is a belfasti pokolba), hamar az események sűrűjében találjuk magunkat. Szó szerint, ugyanis olyan jól oldották meg technikailag a képeket, hogy a néző abszolút úgy érzi, a fiatal katona mellett áll a sorfalban, majd vele együtt fut az életéért a kihalt, sötét utcán. Tökéletes kívülállóként csöppen bele a belfasti mindennapokba, ahol a gyerekek pisztollyal rohangálnak, a félelem és a gyűlölet ott ég a szemükben. Az IRA elvileg keményen rendet tart az utcákon (van egy megegyezésük az angol hadsereggel erre vonatkozóan), az idősebb vezetők tudják, hogy a fiatal katonát vissza kell adniuk, lehetőleg élve, de ezt néhány fiatal, forrófejű fiú nem látja át, és önálló akcióba kezdenek, ami borzalmas tragédiához vezet. Nemcsak kiváló társadalmi dráma, hanem izgalmas thriller is a film, az utolsó pillanatig kétséges, hogy mi lesz a katona sorsa, tényleg kár, hogy az utolsó néhány percért, ezt ott, a belfasti utcán kellett volna abbahagyni, és tökéletes lett volna az élmény. De ennél nagyobb bajunk ne legyen, így is teljes szívünkből örülhetünk az eseményeket látva, hogy nem akkor és ott éltünk, ahol a fiatal katona. Mert a hétköznapi emberek tragédiája az, ami kirajzolódik a szemünk előtt, a rettegés és az erőszak elsősorban nem fizikai, hanem lelki értelemben elviselhetetlen. Az utolsó felvonás, a halálos kergetőzés a kihalt lakótelepi folyosókon, az IRA és a hadsereg végső versenyfutása a katona életéért az maga a földi pokol, nagyon régen volt szerencsém ilyen ütős képsorokhoz, garantáltan nehezen fogjuk kiverni a fejünkből ezeket a jeleneteket!

A forgatókönyv szinte tökéletes, a karakterek erősek és ez minden szereplőre igaz, nem csak a főszereplő katonára, az IRA - tagok sem egyformák, van közöttük kegyetlen és emberséges is, de az igazán fájó alakok a fiatal fiúk, akik úgy rohannak a saját vesztükbe, hogy azt gondolják magukról, hősök. Pedig ők csak (majdnem) ártatlan áldozatai egy olyan politikai helyzetnek, amelyről nem tehetnek, csak beleszülettek, és az ő sorsuk világít rá arra, hogy ez így is fog maradni, nincs jó megoldás, legalábbis rövid távon nincs. Borzalmas látni ezeket a hétköznapi tragédiákat, pláne úgy, hogy nincs szerelmi szál a történetben, ez egy macsó alkotás, kőkemény, brutális, földhöz vágós, szívet-lelket nem kímélő dráma, bár több ilyen adatna meg a filmek szerelmeseinek!

Jack O'Connell záros határidőn belül filmsztár lesz, egyrészt mert nagyon jó szerepeket kap, másrészt pedig rendkívül tehetséges fiatalember, aki megérdemli az elismerést. Tökéletesen belakta a karaktert, a szemünk előtt lesz egyetlen éjszaka alatt naiv fiatal katonából minden illúzióját elvesztő ember. Sean Harris már a Borgiák-ban is bebizonyította, hogy nem hétköznapian tud sötét alakokat ábrázolni, ezt most is kiválóan teszi. Sam Reid jól néz ki, Barry Keoghan nagyon jól játszik.

Ebben a filmben nincsenek sztárok (szinte mindenki a tévében vitézkedett eddig), a látvány erősen minimalista, mégis a sokféle tehetség összeadódott, ennek eredményeként egy kiváló alkotáshoz van szerencsénk, amelyet nem jó nézni, mert borzalmas látni a hétköznapi valóságot, de mégis megbabonázva nézünk végig, mert olyan jól végig lett vezetve a történet, hogy egészen a legutolsó képkockákig nem lankad a figyelem. Jegyezzük meg a rendező, Yann Demange nevét, és várjuk az újabb gyöngyszemeket tőle!

Kiváló thriller, erős dráma, lenyűgöző színészi játék, kötelező darab!

9/10