Valami különös véletlen folytán a közelmúltban két, a vallási szekták világával foglalkozó,  viszonylag újabb keletű horror(közeli) filmet tekintettem meg, mindkettőt egy-egy többé-kevésbé ismert és elismert rendezőtől. Különös véletlen továbbá az is, hogy jelen pillanatban mindkét alkotás ugyanazon a pontszámon (6,2) áll az imdb-n. Ennyi együttállás után egyszerűen MUSZÁJ volt egy poszton belül megemlékeznem a két műről.

Red State (2011)

Az Isten verje meg Kevin Smith-t! A Jay és Néma Bob-filmekkel befutott, sajátos humorú rendező készített egy filmet, ami olyan zavarba ejtő és megfoghatatlan, mint egy őrült vallási vezető hagymázas beszéde.

A Red State annak ellenére nem horrorfilm, hogy tartalmaz igen véres és sokkoló jeleneteket. Nem vígjáték, pedig kifacsart, gonosz humora van. Nem akciófilm, pedig ropognak benne azok a fegyverek rendesen. Ez bizony egy szerzői film, a kőkemény, nem könnyen megszerethető fajtából. Nincsenek benne igazi főszereplők, nincsenek benne hagyományos fordulatok, nincs katarzis. A karakterek, a történet, és a dramaturgia is en bloc alárendelődik a nagybetűs Mondanivalónak.

De mi is az a mondanivaló? Véleményem szerint úgy általában a mai világban tapasztalható értékválság. Ebben a moziban görbe tükröt kap a fiatalság, a vallás, a karhatalom, minden. Senki nem tudja, mi a helyes, mi az igaz út, még az is lehet, hogy a legőrültebb nézőpont a valós.

A fentiek ellenére én mégsem éreztem azt, hogy a Red State megváltoztatta volna a világnézetemet, vagy legalább kellőképpen elgondolkodtatott volna. Kevin Smith rendezése ezúttal egyszerűen nem tudott beszippantani a film világába. Ez az alkotás nem áll össze működő egésszé, megmarad a szerzői öncélúság eszközének, mivel hiányzik belőle az az összekötő anyag, ami miatt élvezetes lenne a megtekintése. Agyzsibbasztó mozi, de sajnos nem a jó értelemben. 6/10

The Sacrament (2013)

Ti West a jelenkori horror nagy reménysége. Bár filmjei általában nem bírnak igazán formabontó történettel, olyan erős hangulatteremtő képességgel rendelkezik, amely szinte süt a vászonról. Ahogy Az ördög háza és A fogadósok is sajátos, igen megragadó atmoszférájú mozik voltak, úgy a valós eseményeket feldolgozó The Sacrament sem marad le mögöttük hangulat terén.

Az 1978-as jonestowni mészárlás inspirálta történet önmagában nem egy nagy szám, mint ahogy a found footage narratíva sem az. Mégis, Ti West képes ezen elemek felhasználásával egy feszültséggel teli, kifejezetten nyomasztó filmet letenni az asztalra, ami lassú tempója ellenére szinte rabul ejti nézője figyelmét - könnyedén veszi tehát azt az akadályt, amelynél Kevin Smith (lsd. fentebb) elbukott. West végtelenül szimpla eszközökkel dolgozik, de kiváló színészei (elsősorban a szektavezért alakító Gene Jones), ügyes nondiegetikus zenehasználata, a dokumentarista jelleghez való következetes ragaszkodása, valamint hanyagnak tűnő, de valójában pontosan megtervezett kamerakezelése segítségével valódi minőséget tud előállítani.

Ez a film azonban nem rendelkezik olyan nagyívű ambícióval és olyan globális jellegű mondanivalóval, mint a Red State. A The Sacrament hatásos és hihető módon szól a hitről, amely nem csupán erőt és menedéket adhat, de pusztító erő, "gyilkos vírus" is lehet, ami tömegeket vezethet a halálba. Az alkotás ennél többet viszont nemigen tesz (legalábbis értelmezési síkon), ezért a tőlem kapott pontszáma sem lehet kiemelkedően magas. 7,5/10