Rendben, megint, de miért ilyen harmatgyenge forgatókönyvvel? És tényleg nem volt senki a környéken, aki össze tudott volna dobni valami jó kis szöveget, hogy ne unjuk szénné az agyunkat? Néhány dögös motoros és látványos robbantgatások nem mindennapi szájkarate és stílus helyett? Tényleg azt hitték az alkotók, hogy ez elég lesz a nézőknek, a 80-as évek egyik legkedveltebb akciófilmjének folytatásaként? Hogy mennyire nem, arra elég bizonyíték az, hogy a VHS kazettám még ennyi év után is olyan, mintha új lenne, miközben az első rész, a 48 óra már alig látható, annyira ronggyá lett nézve. Ha nem kéri egy kedves olvasó a kritikát, biztosan nem újrázok, de most, hogy megtettem, ugyanazt mondhatom, ami eddig: tucatfilm lett a folytatás, a közelében sincs az eredetinek.

A semmi közepén egy lepukkant kocsmában három motoros megöl három embert, akiből kettő zsaru volt. Jack Cates (Nick Nolte) nagy bajba kerül, mert megölt egy embert, akinek nem kerül elő a pisztolya, amivel bizonyítani lehetne, hogy önvédelemből ölt. Vizsgálat indul ellene, de ez nem nagyon érdekli, mert megszállottan keresi már évek óta a Jegest, akit csak egy ember látott és tud azonosítani, aki nem más, mint Reggie Hammond (Eddie Murphy), és most szabadul a börtönből. Először nem akar segíteni Cates-nek, de amikor az élete veszélybe kerül, kényszerből ugyan, de csak összeáll újra a nagy páros...

Eltelt 8 év az első film óta, véget értek a 80-as évek, az akciófilm műfaja is sokat változott, a közönség valóban látványosabb zúzásokhoz lett hozzászoktatva közben, de ismétlem de, még a 90-es években is alapvető fontosságú volt még a szöveg és forgatókönyv, ütős szájkarate nélkül nem nagyon lehetett labdába rúgni az egyre erősebb versenyben. Hatalmas siker volt a 48 óra, magasan volt a léc, és sajnos sikerült leverni. Mert mi volt az előző film védjegye? A máig fejből idézett szöveg, illetve Eddie Murphy és Nick Nolte jól működő kettőse. Nos, ezúttal egyik alapösszetevő sem volt adott. Jóval kevesebb volt a mocskosszájú beszólás, nem sok új nyelvi leleménnyel gazdagodott a szókincsünk (konkrétan nekem hirtelen egy sem jutott eszembe a film címéről, és az újrázás közben sem igazán nevettem halálra magam). A két főszereplő sem adott bele mindent, Nick Nolte rutinosan hozta a karaktert, de Eddie Murphy nem kicsit játszotta túl a szerepét, túl komolyan vette saját magát, ami nagyon nem tett jót a filmnek. 

Nem kezdődik rosszul a film, a motorosok dögösen balhéznak a kocsmában, ráadásul kiderül, hogy az egyikük annak a Genz-nek a testvére, akit az előző részben a másvilágra küldött a nem mindennapi páros. Tehát adott a motiváció egy jó kis leszámoláshoz, ehhez képest mi kapunk? Egy zavaros történetet a Jegesről, akit nem igazán értünk, hogy miért üldöz olyan megszállottan Cates. Reggie eredetisége is elveszett valahol a két rész között, a stílus helyett maradt a ripacskodás, bár akad egy-két jelenet, amelyben régi önmagát idézi, de inkább csak halvány árnyéka az előző részben megismert karakternek. Kiszámíthatóak a fordulatok, aki az első 10 perc után nem jön rá, hogy valójában ki a Jeges, az biztosan nem látott még zsarufilmet. A nyomozás nem izgalmas, látványosak ugyan a robbantások, a motoros rosszfiúk hozzák a kötelezőt, de nem igazán hagynak mély nyomokat a nézőben ezek a jelenetek, mert nincs bennünk semmi eredeti. Nincs igazán méltó ellenfél, inkább a két főszereplő van előtérben, de ezúttal nem sikerült érdemleges szöveget írni nekik, így lassan, de biztosan úrrá lesz a filmen a méla unalom. Ráadásul folyamatosan az az érzése a nézőnek, hogy ezt már látta az előző részben, csak akkor sokkal jobb volt (az első részben iszonyat menő szöveg keretében tesz rendet Reggie, ehhez képest tudja valaki fejből idézni, hogy a másodikban mit mond ugyanebben a helyzetben? nekem nem ment, sajnos). 

Nincs ezen mit szépíteni, nagy csalódás ez a film. Természetesen nem voltak könnyű helyzetben az alkotók, hiszen rá kellett volna tenni még egy lapáttal az előző részre, a kor elvárásaihoz kellett volna igazítani a nagy kettős újabb kalandjait, de ez sajnos nem sikerült. Látványban nem volt hiány, de ez önmagában nagyon kevés volt, nem tudta elfedni a forgatókönyv hevenyészett voltát, a gyatrán felsikccelt karaktereket, és a karizmatikus főgonosz hiányát. Ne legyünk igazságtalanok, alapvetően nem rossz mozi ez, egy jó közepes akciófilm, nem több és nem kevesebb. Ha nem lett volna az előző rész, biztosan kisebb lenne a hiányérzet. Így viszont csak egy felejthető, nézői szívet szomorító utánérzés lett belőle. Kár érte. 

Nick Nolte megbízhatóan hozta a már mindenbe belefáradt zsaru figuráját, de a gyengén megírt karakterrel ő sem tudott csodát művelni. Eddie Murphy játéka viszont fényéveket romlott az előző részhez képest. Nem tett jót neki a sztárság, modoros lett és felszínes, a védjegyévé vált széles mosolya is nagyon művi lett, nem volt meg az összhang a két főszereplő között, ami az előző felvonásban jól működött. Andrew Divoff jól néz ki, de az alakítása nem sikeredett túl emlékezetesre, Brion James sajnos túl kevés jelenetben szerepel.

Walter Hill-nek nem sikerült megismételnie az előző rész sikerét, tartalom helyett a formára helyezte a hangsúlyt, pedig tudnia kellett volna, hogy nem ugyanazt felmelegítve akarják látni a nézők, hanem egy magasabb fordulatszámon pörgő történetet, übercool szöveggel, ahogyan az például a Die Hard 3. részében olyan kiválóan működött, itt nem jött össze a minőségi folytatás, így maradt nekünk nézőknek az előző rész ronggyá nézése, és ennek a filmnek a csendes elfelejtése.

Látványos, de üres folytatás, kár érte.

5/10