Guy Ritchie-nek kell lenni ahhoz, hogy ugyanazt még egyszer magasabb fordulatszámon sikerüljön előadni. A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső hatalmas sikere után a rendező ugyanazokat a paneleket hasznosította újra, a szereplők közül is több ismerős arcot lehet felfedezni, mégsem érzi úgy a néző, hogy felmelegített káposztát kapott, mivel sikerült emelni az amúgy is magas színvonalat. Hosszú idő után néztem újra, és az elmúlt évek nem fogtak a filmen, ismét sikerült betegre nevetnem magam rajta, és rácsodálkozni az utánozhatatlan stílusú szájkarate übercool voltára.
A Török (Jason Statham) üzlettársa, Tommy (Stephen Graham) társaságában kifejezéstelen arccal ül, és rezignáltan megjegyezi, hogy nem ért a gyémántokhoz. A film hátralévő részében megtudjuk, hogy az ismereteiben fellelhető ezen űr milyen kalamajkába keverte őket. Az egész úgy kezdődött, hogy a Török úgy érezte, hogy hiányzik az életéből egy lakókocsi, Tommy pedig úgy gondolta, hogy a cigányoktól célszerű beszerezni az alkalmatosságot, azonban Mickey (Brad Pitt) nem elég, hogy egy roncsot sóz rá, de még ki is üti egy "barátságos" házi ökölvívóversenyen a kíséretében érkezett Johnny babát, ami azért rém kellemetlen, mert egyébként abból élnek, hogy illegális mérkőzéseket menedzselnek. Azt a megoldást fundálják ki, hogy Mickey lépjen a ringbe, ő azonban nem az előre megbeszélt eredményt szállítja, és ezzel kimondottan véres események veszik kezdetüket...
Ezt a filmet nézve még inkább elkeserítő belegondolni, hogy mennyire középszerűvé és kiszámíthatóvá váltak a mozikban futó alkotások (tisztelet a kivételnek, természetesen!), nem nagyon tudnék ilyen fejbevágósan jó darabot mondani a mostani kínálatból. Hihetetlen, hogy sok évvel a bemutatása után is ugyanolyan friss és egyedi a film, mint egykoron! Guy Ritchie az első filmjében újraértelmezte a gengszterfilmet, a másodikban pedig csúcsra járatta az általa megújított műfajt. Aztán őt is elrontotta Hollywood és a Madonna-affér sem tett jót a karrierjének, a mai napig nem sikerült túlszárnyalnia ezt a filmet.
A Guy Ritchie által elkövetett forgatókönyv a simán zseniális kategória. Egyrészt nagyon jól meg vannak írva a karakterek és jól vezetett a történet, másrészt leesett állal hallgathatjuk az agyeldobós szöveget, amely mára klasszikussá érett, gondolom, mindenki hosszan tudna idézni belőle (részemről abszolút kedvenc Vinnie Jones szózata az őt fenyegető amatőr gengszterpalántákhoz). Fordulatos, nem kiszámítható a cselekmény, a különböző szálon futó események sok gubanc után végül összefonódnak, a zárókép pedig igazi keretet ad a történetnek. Sok szereplőt mozgat a film, az a közös bennünk, hogy mindannyian piti bűnözők, akik sokkal menőbbnek mutatják magukat, mint amilyenek a valóságban, ugyanakkor mindenkinek megvan a saját útja, nem egy kaptafára gyártott töltelék-karakterekről van szó, mindenki egyéniség. Akad itt kozák maffiózó, akinek nem probléma, ha egy kar útjába akad, amikor egy táskát el akar vinni, amatőr gengszterek, akiknek egy fogadóiroda kifosztása is komoly próbatétel, pszichopata röfimániás helyi maffiafőnök, bunyóbajnok cigány, és bokszmenedzsereknek kinéző lúzerek, fehérgalléros bűnözök, piperkőc szerencsejáték - bolond ékszerfelelős, profi problémamegoldó, de az én abszolút kedvencem az Orson Welles-hasonmás Rózsabimbó.
A filmben a kisszerű, lepusztult környezet és az ebben élő emberek bemutatása teremt egy olyan atmoszférát, ami igazán egyedivé teszi az alkotást. A védjeggyé vált lassítások, az alpári szöveg kiválóan festi alá a történetet, és akkor a zenéről még egyetlen szót sem ejtettem. Célszerű szinkronnal nézni a filmet, mert nagyon jól sikerült, Mickey érthetetlen hadovája pedig már filmtörténelem. Nincs mit tagadni, akad ebben az alkotásban erőszak és rasszizmus szép számmal, de mivel elsősorban humorforrásként jelennek meg, nem megbotránkoztató módon.
Köztudottan nem vagyok egy Brad Pitt-fan, de készséggel elismerem, hogy ebben a filmben bizony ő vitte el show-t. Teljesen belakta a karaktert, és az sem utolsó szempont, hogy a tökéletes kockahasán legeltethetjük a szemünket. Vinnie Jones egy isten, Jason Statham kiváló, Benicio Del Toro magához képest kissé halovány, Rade Serbedzija zseniális, Alan Ford szintén.
Guy Ritchie kiváló filmet prezentált nekünk, nem lehet elégszer látni ezt az alapművet, nagyon vicces, szórakoztató, de nem felszínes alkotás, a színészvezetés kiváló, a jelenetek erősek, a szöveg zseniális. Talán egy-két poén túl lett pörgetve, kevesebb talán több lett volna, de ennél nagyobb "hibát" nem tudok felróni ennek a remekműnek.
Guy Ritchie legjobb filmje, kötelező darab!
9/10