Vannak aranyszabályok egy James Bond filmnél: a főhősnek nagyon dögösnek kell lennie, akibe minden női néző beleszeret és minden férfi néző hasonlítani akar, profin kell hozni a playboy életérzést, egyedülálló látványt kell produkálni, nem hiányozhatnak a szép és minél kevesebb ruhát viselő nők, és a legfontosabb: egy jól megírt, karizmatikus főgonosz. A Goldfinger volt az első film a szériából, amely eleget tett mindezen kívánalmaknak. Ezzel egyrészt sikerült beállítani a következő néhány évtizedre a széria atmoszféráját, másrészt pedig profi marketinggel megtámogatva hatalmas anyagi sikert hozott az alkotás, megérdemelten, hiszen nagyon jó filmről van szó.

Őfelsége legszexisebb ügynöke (Sean Connery) néminemű robbantgatás után éppen jól megérdemelt pihenését élvezné, de a munka itt is utoléri: a titkosszolgálat látókörébe került Goldfingert (Gert Fröbe) kell figyelemmel kísérnie, amit olyan hatékonyan tesz, hogy még a kártyajátékát is tönkreteszi. Azonban az öröm nem sokáig tart, hiszen ez a kis győzelem egy lány életébe kerül, akit Goldfinger stílusosan aranyba fullaszt. Mert egyébként ez a nemesfém a specialitása, be is célozta Fort Knox aranykészletét, azonban meglepő módon nem azért, hogy ellopja, hanem azért, hogy egy atomrobbantással sok évre értéktelenné tegye. James Bondnak természetesen lesz néhány szava ehhez a grandiózus tervhez...

Látványos kezdés után sikerült tartalommal megtölteni ezt a minőségi akciófilmet. Letisztultak a stílusjegyek, rájöttek az alkotók, hogy a gonosz karakterének legalább olyan hangsúlyosnak kell lennie, mint Bondénak, ellenkező esetben minden gigamenő, übercool külsőség ellenére unalmas lesz a film. A történetet nem kell túlbonyolítani, elég, ha háttérként szolgál őfelsége titkos ügynökének és aktuális ellenfelének harcához, ha azt akarják elérni az alkotók,  hogy az emlékezetes pillanatok beleégjenek a nézők retinájába. Ezúttal sikerült elérni a célt, hiszen az arannyal teljesen bevont lány az ágyon, a kínai testőr utánozhatatlan kalapdobálása, Goldfinger és Bond golfjátéka maradt meg legjobban a filmből.

A film jól kezdődik, egyre jobb lesz, de sajnos a vége ellaposodik, kár érte, de nem baj, így is nagyon szórakoztató alkotáshoz van szerencsénk. A két fő karakter mellett a mellékszereplők is a korábbinál nagyobb teret kaptak, ez nagyon sokat javít a filmen. Az effektek a kor csúcsszínvonalát képviselték, nem véletlenül járt érte Oscar-díj (ami akkoriban még ért valamit). Az operatőri munka kiváló volt, rengeteg eredeti beállítás látható a filmben, a vágás is nagyon jól sikerült. A hamar klasszikussá vált zene alapvonásain nem változtattak, ez a hagyomány máig megmaradt a James Bond filmekben. Továbbá maximálisan kihasználták a film bevezetőjét, sőt, a végét is, nagyon látványosra, kreatívra sikeredtek ezek a részek is. Vagyis valóban sikerült megteremteni a kor legszínvonalasabb akciófilm-sorozatát.

Sean Connery még mindig tudott új színt vinni a karakterbe, nem véletlenül tartják máig a legjobb James Bondnak, minden filmben képes volt megújulni, nem a kliséket hozta, hanem élte a figurát. A menő playboy alaphangulat maradt, azonban egyre inkább megmutatta Bond esendő, emberi vonását is. Gert Fröbe telitalálat volt Goldfinger szerepére, kiválóan ellensúlyozta a szuperügynök karakterét, bár nem ásott le olyan mélyen a karakter mélyére, mint Connery, de ehhez a szerephez éppen ez a nyersesség kellett. Az én abszolút kedvenc karakterem a kínai segéd, és az őt alakító Harold Sakata. Nem kellett széthajtania magát a szövegtanulással, és mégis teljes jellemábrázolásra volt képes. A férfi nézők örömére több bájos hölgy is megjelenik a filmben, erősen alul öltözve, pontosabban vetkőzve, nem kérnék rajuk számon színészi játékot, az ő dolguk az volt, hogy szépek legyenek. Érdekes, hogy hiányzott az előző filmre jellemző erős női karakter, de ez egy macsó film, és úgy jó, a hogy van, ezért hagyjuk a feminizmust (amit ugyebár mindig felfüggesztek a James Bond filmek idejére ).

Guy Hamilton nagyon jó rendező, meg tudta újítani a James Bond filmeket, megtalálta az arany középutat a látvány és a történet között. A színészvezetés jó, a jelenetek erősek, a párbeszédek ütősek. Bond karaktere tovább mélyült, végre kapott egy igazán jó főgonoszt a sorozat, fel volt adva a lecke a következő filmben, miszerint minimum tartani kell ezt a szintet, de inkább meg kellene haladni.

Látványos, de egyáltalán nem üres akciófilm, amelyben véglegessé váltak a Bond-univerzum alapvonásai, kötelező darab!

8/10