Mindig is utáltam ezt a filmet. Mit is vétett szerencsétlen alkotás, amiért ilyen heves gyűlölettel viseltettem irányában? Egyszerű: nem tudtam megbocsátani soha az Akadémiának, hogy ezért a filmért adtak Oscart Pacinónak, nem pedig kedvenc filmemért, a Keresztapáért.  Kizárólag a tangós jelenetet voltam hajlandó megnézni belőle, és ez így is maradt volna az idők végezetéig, azonban teljesen véletlenül belefutottam a tévében a főcímbe, és mivel nem hiszek a véletlenekben, ezért leültem megnézni, úgy maradtam, és kénytelen voltam konstatálni, hogy  ez egy nagyon jó film! 

Charlie Simms (Chris O'Donnell) egy elit iskola padjait koptatja, azonban társaival szemben őt nem veti fel a pénz, ezért kénytelen egy kis mellékest vállalni. Egy vak ezredesre kell vigyáznia. amíg a család  elutazik a Hálaadás hétvégére. Frank Slade (Al Pacino) minden, csak nem kedves ember, ezért nem túl szívesen kíséri el New Yorkba, azonban ezen a hétvégén minden megváltozik, az ezredes megtanítja Charlie-nak, hogyan kell élvezni az életet, és ő is jó hatással van a mogorva katonatisztre...

A történet nem bonyolult, csupán keretül szolgált Al Pacino jutalomjátékához. Mert ez a történet az ezredesről szól, az ő karaktere a legfontosabb, Charlie-nak csak egy jó közepesen megírt mellékszerep marad. Igaz, látványos a jellemfejlődése (félénk fiúból felnőtt férfi lesz, mire véget ér a Hálaadás hétvégéje), azonban mégsem rá figyelünk igazán, a vak Slade figurája uralja a vásznat. A forgatókönyv jól sikerült, hatásosra sikeredett az ezredes belépője, először taszítja a nézőt a karaktere, azonban szépen lassan elkezdi megkedvelni a mogorva, nőbolond, iszákos ezredest, aki valójában rettenetesen magányos, nem tudja elfogadni, hogy vakként élje tovább az életét, ezért arra készül, hogy eldobja magától azt. Azonban Charlie mindent megpróbál, hogy eltérítse ezen szándékától. Lenyűgöző, hogy az ezredes mennyire nem hajlandó tudomást venni a fogyatékosságáról (vak létére autót vezet, brilliánsan tangózik stb.), sármosan teszi a szépet a hölgyeknek, és amikor szükséges, apja helyett apja lesz Charlie-nak. 

A történetben nincs sok csavar, viszont nagyon hamar magával ragadja a nézőt. A szöveg erős, a jelenetek nem látványosak, inkább  a színészi játékon van a hangsúly. Az ezredes alakja van olyan érdekes, hogy kíváncsian kövessük a jellemfejlődését, azonban a tárgyalási jelenet az iskolában már nem az igazi, sajnos ellaposodik a végére a történet, de ettől még jelenetős számú maradandó jelenetet vihetünk magunkkal a filmből. A tangójelenet nem véletlenül lett a film védjegye, valóban ez a leglenyűgözőbb jelenet, rögtön utána a vak autóvezetés következik. Azonban minden beállítás olyan jól kidolgozott, hogy nehéz lenne választani közülük. Ez a film nem a külsőségekről szól, dacára annak, hogy egy vak ember a főszereplője, mégis inkább az egyénisége kerül előtérbe, Okosan felépített fejlődéstörténet, kiváló operatőri munkával és vágással megsegítve.

Al Pacino teljes mértékben uralja a vásznat, lubickol a szerepében, minden lehetőséget kihasznál a karakter valamennyi színének megmutatására. Tökéletesen kidolgozott a gesztusrendszer, erős a színészi jelenlét, a durva felszín alatt mindig érezteti a figura érzékenységét, zseniális!  Teljesen megérdemelten járt az Oscar - díj a finoman, precízen kidolgozott alakításért. Chris O'Donnell rá teljesen jellemző módon közepes, de azért helyt áll a nála klasszisokkal jobb színész mellett. Felbukkan a filmben egy kis epizódszerepben Philip Seymour Hoffmann is, akinek ezúttal nem sikerült maradandót alkotnia. Gabrielle Anwar hozta, amiért szerződtették, vagyis szép volt, Bradley Whitfordnak vannak szép pillanatai.

Martin Brest jó filmet rendezett  (érdekesség, hogy dolgozott de Niroval is az Éjszakai rohanásban) Giovanni Arpino könyvéből, kár, hogy a vége nem sikerült olyan erősre, mint a film többi része. A színészvezetés jó, az atmoszféra teremtés szintén, a jelenetek erősek, jól kidolgozottak. 

Jó film, de közel sem olyan maradandó élmény, mint a Keresztapa, messze van a tökéletestől, de szórakoztató és tartalmas alkotás, Pacino jutalomjátékával, érdemes megnézni!

8/10