Gengszterfilmekből mostanában nem szenvedünk hiányt, jó gengszterfilmekből viszont annál inkább. Andrew Dominik ennek megfelelően megpróbál kicsit visszanyúlni a műfaj gyökereihez, a végeredmény viszont nagyon is távol áll attól, amiért a zsáner klasszikusait szeretjük.

Frankie (Scott McNairy) egy kisstílű gengszternek (Vincent Curatola) dolgozik, aki egy illegális játékbarlang kirablását tervezi. A csavar a történetben az, hogy ennek tulajdonosa az a Markie (Ray Liotta), aki egyszer már megrendezte saját kifosztását, így főhőseink abban reménykednek, hogy az általuk kizsebelt gengszterek rajta fogják elverni a port. Azonban a végzetüket nem úszhatják meg, a sértettek a profi bérgyilkos Jackie-hez (Brad Pitt) fordulnak, hogy járjon utána az ügynek, őt pedig nem olyan egyszerű átverni.

Andrew Dominik egy régivágású gengszterfilmet szállított le nekünk, amelyben a különböző figurák és háttérjátszmák sokkal nagyobb szerepet kapnak, mint a véres leszámolások. Teljesen feleslegesen. Ugyanis ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy két ember ül egymással szemben, és szövegelnek. De mennyit és milyen lényegtelen dolgokról! Sajnos még azt sem tudom mondani, mint A jogásznál, hogy legalább ezek a párbeszédek annyira szórakoztatók, hogy elviszik a hátukon az alkotást, mert itt többnyire csak irreleváns karakterek és információk kibeszélése zajlik, minden élvezeti faktor nélkül. (Hozzáteszem, helyenként sikerült azért eltalálni ezeket a dialógusokat.) Azért pedig minimum valami díj járna, hogy úgy sikerült az egyébként remekül játszó James Gandolfinit egész sokáig szerepeltetni, hogy figurájának végső soron semmi köze nincs a sztorihoz. 

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne szó hangulatos filmről, vagy a történet ne döcögne el a helyi gengsztervilág karaktereinek és működésének felfedezésén, mint ahogy a színészekre sem lehet panaszom, csak éppen semmi említésre méltó nem történik. Ha pedig valakinek nincs affinitása a hasonló stílusú darabokhoz, akkor ezt borzasztóan unalmasnak fogja találni, mint ahogy én is annak találtam helyenként, például amikor Gandolfini már harmadszorra tért el a tárgytól, hogy a kurvákra panaszkodjon.

Végeredményben ez a produkció sokkal inkább érződik az alkotók saját szórakozásának, mint egy értelmes és tartalmas koncepciónak. De akit boldoggá tesz az, hogy ha két gengsztert láthat egy szobában ülve beszélgetni, és komolyabb igényei nincsenek, az bátran tehet egy próbát ezzel a filmmel, a többieknek viszont nem merném nyugodt szívvel ajánlani.

6,5/10