A filmet a Titanic filmfesztiválon volt lehetőségem megtekinteni.

Mindig is érdemes körbenézni a régió országaiban filmes szempontból, az alapvető érdeklődés mellett viszont az én kíváncsiságomat elsősorban az hajtja, hogy szomszédaink avagy eggyel távolabb eső országok milyen színvonalon állnak hozzánk képest. Ha csak ebből az alkotásból indulok ki, akkor a lengyeleket már megelőztük, egyetlen apró, de annál fontosabb dolgot leszámítva: az elmúlt évtizedekben, de szerintem a következőben sem fog egy alkotó ilyen bátor produkciót összehozni.

Krol (Bartlomiej Topa) még egészen becsületesnek is mondható a közlekedési rendőrök között: kollégáival ellentétben nem fogad el kenőpénzt vagy (hölgyek esetében) szopást a büntetés kiosztása helyett, de még a mentelmi jogukat lobogtató gyorshajtó parlamenti képviselőket is megleckézteti a maga módján. Így nézve nem is nyom olyan sokat a latban, hogy csalja a feleségét az egyik kolléganőjével, és még hétfő este sem vet meg egy kőkemény berúgást és kurvázást. Egy nap viszont megvádolják kollégája meggyilkolásával, amit ő természetesen tagad. Miközben menekül az igazságszolgáltatás elől, a saját szakállára kezd el nyomozni, amely meglehetősen érdekes eredményt szül.

Wojtek Smarzowski egy remek koncepciót valósít meg rettenetesen rosszul filmjében: a játékidő felében különböző mobillal készített felvételeket láthatunk, ami valahol érthető, hiszen ezek fontos szerepet kapnak a történetben, azonban sok helyen a fő cselekményszálat is ilyen megoldásokkal ábrázolják, mintha csak egy found footage alkotást látnánk. Ehhez a szerkesztéshez még az is hozzátartozik, hogy sokszor nehéz kihámozni, éppen mi miért történik, az egyes jelenetek kontextusát csak folyamatos agyalással lehet összerakni. A hosszúra nyújtott bevezetésben pedig még talán ennyi történetiség sincs, utána talál egyre inkább magára a film.

Mert akármennyire is nehezen bontakozik ki a sztori, tulajdonképpen egy egészen jó krimit láthatunk. Ami azonban még ennél is fontosabb, hogy kegyetlen érzékletességgel mutatja be a rendőrök, illetve egyre feljebb haladva egészen a politikusokig az egész társadalom romlottságát. Hasonló őszinteségre talán csak a hasonló témájú A.C.A.B. volt képes, és bár magyarként sok minden sokkolót vagy meglepőt nem fogunk találni a bemutatott élethelyzetekben, szeretném megérni azt a napot, amikor egy magyar alkotás ennyire bátran mer beszélni a korrupcióról, vagy egyáltalán bármilyen aktuális társadalmi problémáról.

Azon persze ez sem tud változtatni, hogy a rutinos rendezés hiánya, és a rengeteg gyenge minőségű felvétel kis híján élvezhetetlenné teszik a filmet, de így legalább valami kiemelkedőt is lehet találni benne. És az, hogy egy filmes művészi ábrándok helyett inkább a megpróbálja felnyitni nézői szemét, még talán fontosabb is, mint hogy ezt milyen színvonalú filmmel teszi.

7/10