Kettős fedezék. Ali ezzel csinálta ki Foremant. Teljesen hidegen hagy az ökölvívás, ezt viszont azért tudom máig kívülről, mert ezt a filmet rengetegszer láttam annak idején azon egyszerű oknál fogva, hogy akkoriban éppen halálosan szerelmes voltam Christian Slater-be (nem volt hosszú életű a mi kis "románcunk", de ettől függetlenül máig nagyon kedvelem a kiváló színészt, és őszintén remélem, hogy sikerül újraindítania kisiklott karrierjét). Sok év után újráztam, és sajnos azt kell mondanom, hogy egykoron eléggé elvakította a látásomat a rajongásom, messze nem ez John Woo legjobb filmje, viszont John Travolta lenyűgöző alakítása miatt nagyon is érdemes megnézni.

John Woo-ra teljesen jellemző hatásos képpel indítunk: egy ökölvívó mérkőzés kellős közepébe csöppenünk, amelyet Deakins őrnagy (John Travolta) vív Hale századossal (Christian Slater). Amikor éppen nem barátilag csépelik egymást  a fiúk, akkor vadászpilóták, egyébként társak. Egy nap úgy alakul, hogy atombombát kell szállítaniuk, gyakorlási célzattal. Azonban Deakins hirtelen Hale ellen fordul, atombombákat kiold (szerencsére élesítés nélkül), gépet látványosan hegynek vezet, pilóták katapultálnak. Nem kicsit uralkodik el a pánik a katonai vezetésben, az őrnagy úgy tűnik, nagyon sok pénzt fog kapni a bombákért, azonban nem meglepő módon felbukkan Hale, és egy bájos parkőr hölggyel (Samantha Mathis) az oldalán bebizonyítja, hogy több van benne, mint ahogyan azt Deakins őrnagy gondolta...

A látványra nem lehet panasz, a John Woo névjegyévé vált lassítások rengeteget dobnak a filmen, azonban sajnos a történet eléggé lapos, a párbeszédek színvonala sem verdesi az egeket. egy jó közepes mozihoz van szerencsénk. A forgatókönyv nem volt rossz, de kiváló sem, korrekten hozta a műfajra jellemző kliséket, de a legnagyobb hibája az volt, hogy a két főszereplő karaktere nem lett azonos szinten megírva. Deakins őrnagy figurája láthatóan jobban tetszett az íróknak, jól kibontották a motivációit, cool szövegeket kapott, karizmatikus rosszfiút faragtak belőle, ezzel szemben szegény Hale századosnak tényleg csak átlagosan megírt hős szerep jutott, akinek annyi a dolga, hogy megmentse a világot az őrnagytól, és természetesen megvédelmezze a gyenge nőt. Pedig a nyitójelenet nagyon biztató volt, hiszen azonnal megmutatkozik a két karakter alapvonása: Deakins bármi áron győzni akar, Hale nem ad bele apait-anyait. A későbbiekben azonban az őrnagy karaktere tovább mélyül, míg Hale-é egyre  halványabb lesz. Sajnos nem derül ki, hogyan és miként lesz a hétköznapi katonából superman, kizárólag a színészi alakításnak köszönhető, hogy nem lesz teljesen hiteltelen a figura.

A történetben semmi különleges nincs, előre látható minden fordulat, inkább a látványra helyezték a hangsúlyt. Ez önmagában még nem probléma, hiszen alapvetően mégiscsak egy akciófilmről van szó, viszont nem volt annyira magával ragadó a téma, hogy a néző érdeklődését végig fenntartsa. A film eleje nagyon jó, azonban a közepétől egyre inkább ellaposodik, a vége pedig egyenesen szirupos. A zene viszont fantasztikusan jó, az operatőri munka és a vágás kiváló, mégis alapvetően a színészi játéknak köszönhető, hogy nem lett teljesen felejthető az alkotás.

A film nagy erénye, hogy nem veszi komolyan magát, nem akar igazán komoly mondanivalóval megajándékozni bennünket, ellenben olyan látványorgiát kapunk, ami párját ritkítja. Van itt minden, helikopter, vonat, dzsip, robbanások, bánya, szép természeti képek. Az akció és az érzelmek egyensúlya sem rossz, azonban annyira klisések a jelenetek (pl. az atomrobbanás előtt elmondják, hogy milyen hatásai lesznek), és a szöveg is annyira középszerű, hogy nem éri el azt a hatást, amit elérhetett volna, ezért nem lesz igazán maradandó a film

Christian Slater nagyon jó színész, ezúttal azonban csúnyán lejátszották, nem tudott mit kezdeni az akcióhős szerepével, hozta a kötelezőt, de nem tudta igazán élettel megtölteni a karaktert. John Travolta ellenben lubickolt a szerepében, látszott rajta, hogy imádta játszani a rossz fiút, Minden mozdulata, arcjátéka a helyén van, tökéletesen belakta a karaktert, lenyűgözően jó alakítást  nyújtott. Samantha Mathis bájosan volt felejthető, Delroy Lindonak voltak szép pillanatai, akárcsak Frank Whaley-nak.

John Woo kiváló rendező, a rá jellemző egyedi stílus (a legendás lassítások, a látványos képek és fényviszonyok, valamint a részletekre ügyelő beállítások, az apró rezzenések bemutatása, stb.) mind megtalálhatóak a filmben, azonban ez nem tudta ellensúlyozni a forgatókönyv gyengeségeit. A színészvezetés jó, de nem tökéletes, a jelenetek erőssége hullámzó. 

Látványos, de eléggé üres akciófilm, amelyet John Travolta miatt egyszer érdemes megnézni.

6/10