A családdal csak a baj van. Mégis, mit ér az életünk a hozzátartozóink nélkül? Semmit, pedig időnként nagyon elegünk tud lenni belőlük. Mert mindenki csak gyarló ember, tele van hibákkal, gyengeségekkel, vannak jó napok, vannak rossz napok, viták, kibékülések, zajlik az élet. Vajon meddig tart a szeretet megtartó ereje, és mikor esik szét végleg a család? Erre a kérdésre keresi  a választ ez a film.

Violet (Meryl Streep) nincs túl jó formában: szájrákja miatt gyógyszereket szed, ráadásul iszik és cigarettázik, és már az első jelentben nyilvánvalóvá válik, hogy ez az állapot nagyon már nem fog változni. Nem csoda, ha férje, Beverly Waston (Sam Shepard) egy hajókázásról nem tér vissza. A család összegyűlik a temetésre, hosszú idő után a három lány újra együtt van a szülői házban. Barbara (Julia Roberts) a családjával, férjével, Billel (Ewan McGregor) és lányával, Karen (Juilette Lewis) menő üzletember vőlegényével, Steve-vel. Ivy (Julianne Nicholson) még mindig otthon lakik, és éppen próbálja összeszedni a bátorságát, hogy megmondja a családnak, hogy beleszeretett unokatestvérébe, Little Charles-ba (Benedict Cumberbatch). Sajnos nem alakulnak jól a dolgok, mindenki összebalhézik mindenkivel, nagyon csúnya családi titkokra derül fény, és a happy end nagyon távol van...

Nagyon vártam ezt a filmet, egyrészt a kiváló szereplőgárda, másrészt pedig a forgatókönyvíró, Tracy Letts miatt. Nem kicsit vagyok csalódott, sajnos. Nem, nem a színészekkel volt a gond, hanem azzal, hogy ezúttal nem sikerült az a bravúr, hogy egy jó színdarabot ültessenek át jól filmre. Színpadon tökéletesen működtek volna a jelenetek, azonban ez egy film, ahol a nézők teljesen mást várnak el, és ha egy kamaradrámát kapnak, amelyben nem sikerült jól megtalálni a dramaturgiai fókuszpontokat, akkor bizony unatkozni fog, nem ragadja magával a történet. És innentől kezdve hiába zseniálisan jók a színészek, csak egy közepes, és sajnos felejthető dráma lesz a végeredmény. A karakterek elveszetten bolyonganak a történetben, nincsenek igazán jól felépítve, a jellemfejlődés csak érintőleges, kizárólag a színészi alakításoknak köszönhető, hogy mégis működik a történet, de sajnos nem áll össze egységgé a film, én csak néhány nagyon erős jelenetre emlékszem belőle, de nem érintett meg igazán. Erősen nyomasztó a közeg is - egy lepusztult kisváros -, ennél már csak a házban uralkodó hangulat rosszabb. Folyamatosan a család lelki nyomorúságával szembesülünk, Violet még romjaiban is uralja őket, mindent és mindenkit tönkretesz maga körül. Sajnos a drámának nincs igazi ereje, ezért a katarzistól nagyon messze vagyunk, van néhány nagyon erős jelenet, de ez sajnos kevés.

Meryl Streep tökéletesen hozza a karaktert, mint mindig, még az erősen antipatikus Violetet is képes valamennyire megszerettetni  a nézőkkel, de a tőle jogosan elvárható sziporkázás ezúttal elmarad. Tisztességes iparosmunka, igazi szív és lélek nélkül. Ezért most nem jár az Oscar, nem baj, majd legközelebb, korunk legnagyobb színésznője biztosan nagyon sok szép pillanattal fog még megörvendeztetni minket. Julia Roberts alakítása meglepően erős, neki viszont jogosan járna az elismerés ezért a szerepért. Juliette Lewis most nem volt formában, Ewan McGregor is meglepően közepes, Sam Shepard és Chris Cooper nagyon jó. Benedict Cumberbatch ezúttal egyáltalán nem Sherlock szerű szerepet játszik, egy félszeg, vesztes fiút alakít, zseniálisan jól. A színészeken nem múlt semmi, nagyon fáj, hogy a munkájuk ellenére ilyen felejthető lett a film.

Talán egy kiváló rendező még megmenthette volna a filmet, de John Wells sajnos nem ez a kategória. Nem tudta összefogni a történetet, a jelenetek nagyon hullámzó színvonalúak, a színészvezetés sem az igazi. Ne legyünk igazságtalanok, sok szép pillanat van a filmben, de felejthetetlen sajnos egy sem. Kár az elvesztegetett tehetségért.

Az Augusztus Oklahomában olyan, mint a Vaslady: Merly Streep nagyon jó, a film viszont erősen felejthető. 

6/10