Idén szinte ömlesztve kapjuk a sci-fiket, ami az elmúlt évek meglehetősen szerény termése után valamennyire elégtételként fogható fel. Azonban nem számítottam arra, hogy a nagy dömping közepette pont egy szinte a semmiből érkező, független alkotás lesz az egyik legjobb. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy a Hold óta nem láttam ilyen jó science-fictiont.
6 asztronauta egy küldetésre indul, amelynek célja, hogy a Jupiter holdján, az Európán keressen életet. Ez az első alkalom 1972 óta, hogy az ember elhagyja a Föld közvetlen környezetét egy misszió keretében. Ennek megfelelően aztán semmi sem alakul a tervek szerint, félúton megszakad a kommunikáció az űrhajó legénységével, innentől kezdve pedig csak a kamerák felvételeire hagyatkozhatunk az események összerakásánál.
Nem nehéz kitalálni tehát, hogy tulajdonképpen egy found footage filmről van szó. Ugyanakkor a klasszikus értelemben vett kamerarángatózás ezúttal elmarad, az űrhajó kamerái stabilan és tűéles képet adva állnak, de természetesen a klasszikus fényképezés elveit itt is következetesen megszegik (mégis rengeteg gyönyörű beállítást kapunk így is). Viszont itt azon kevés produkciók egyikéről van szó, ahol ez történetesen működik is (talán Az utolsó műszak ilyen még), és nem csak a feszültségkeltésben. Ettől függetlenül maga a sztori és az alapötlet sem hoz sok újdonságot, ezt már a küldetés kitervelője is tudtunkra adja az első percekben, amikor könnyeivel küszködve azt sejteti, hogy ne számítsunk sok túlélőre. Ennek megfelelően jellegében a történet valahol az Apollo 18 és a Napfény között helyezkedik el, és ugyanúgy megvannak benne a tudományos felfedezés izgalmai, a világűr csodái, és egyben a magány és félelem érzése.
Ezt pedig az ál-amatőr fényképezés és a rendezés kiválóan hívja elő és adja át, illetve az események kronologikus sorrendjének figyelmen kívül hagyása is segíti a dolgot. Sőt, így még azt is sikerül pótolni, hogy viszonylag kevés adrenalinnal töltött jelenet, fordulat vár minket, és sokkal inkább a felfedezésre helyeződik a hangsúly. Ugyanis a legegyszerűbb javítások elvégzését vagy a baktériumminták elemzését én is pont olyan pattanásig feszült idegekkel figyeltem, mint maguk a szereplők. Úgy érzem, a színészek is kellően átélték ezeket a helyzeteket, elsősorban Sharlto Copley alakítását tudom kiemelni a viszonylag ismeretlen nevekből álló színészgárdából, de alapvetően senkinek nem kellett megerőltetnie magát, tekintve, hogy visszafogott és egyszerű karaktereket kellett eljátszaniuk. További pozitívum még, hogy nem áldozták be a tudományt a fantasztikum oltárán, és tulajdonképpen egy teljes mértékben realisztikus küldetés nézhetünk végig, amelyet viszont sikerült kellő tartalommal megtölteni.
Ilyen szempontból talán sokkal "sci-fibb", mint sok más alkotás a műfajban: nemcsak egy kiragadott "mi lenne, ha" ötlet köré épített történet, hanem valódi tudományról szól, amely valós lehetőségeket vizsgál. És ez még akkor is sokat számít, ha filmes szempontból éppenséggel nem a legeredetibb koncepcióból indul ki.
8,5/10
