Elsőfokú Sherlock Holmes-függésemből következően a kedvenc történelmi korom a viktoriánus Anglia. Gondolom, ezért mindenki azt hiszi, hogy hardcore Dowtown Abbey fan vagyok. Nos, nem, a sorozat sajnos nem tetszett nekem, meg alapból sem vagyok oda a sorozatokért, de azért úgy döntöttem, hogy Benedict Cumberbatch kedvéért bevállalok egy századelős minisorozatot. 

Az 1910-as évek Londonjában járunk. Christopher Tienjens (Cumberbatch) nem túl boldogan készül az esküvőjére Sylviával (Rebecca Hall), aki gyermeket vár, csak nem teljesen biztos, hogy tőle. De egy igazi angol gentleman ebben a helyzetben nem tehet mást. A házasság, ahogy az várható volt, nem túl jól alakul: Sylvia fűvel-fával csalja a férjét, aki vele ellentétben szigorú erkölcsi elvek szerint éli az életét, és ezen túl még jelentős szellemi szakadék is van közöttük Christopher javára (úgy tűnik, Ben egy ideig nem fogja tudni lemosni magáról az ügyeletes zseni szerepét, de szerintem van olyan jó színész, hogy ezen a korszakon is zökkenőmentesen túl fog lépni). Egy nap Sylvia úgy dönt, elhagyja a férjét, de hirtelen rájön, hogy ő igazából mégis Christophert szereti, ezért a válás elmarad. Azonban Christopher váratlanul találkozik egy szüfrazsettel, Valentine-el,  aki teljesen más, mint a drágalátos felesége: egyszerű, kedves, szellemes. Mivel Christopher továbbra is tartja magát az elveihez, ezért nem csalja meg a feleségét, inkább elmegy az első világháborúba harcolni, jó távolra mindkét hölgytől. Sylvia mindent megtesz, hogy meghódítsa a férjét, de az ő szíve bizony a kis szüfrazsettért dobog. Vagy mégsem?

Sok mindent belezsúfoltak ebbe a minisorozatba: szerelem, romantika, háború, barátság, jellemfejlődés, humor, tragédia mind-mind fellelhető benne, azonban mégsem áll össze teljes egésszé a történet. Mondom ezt annak ellenére, hogy a főszereplők és az író komoly tévés díjakat nyertek a sorozattal. Tom Stoppard (többek között a Szerelmes Shakespeare és a Brazil írója) valahol a széria közepén elveszti az uralmat a karakterek fölött: míg Christopher belevész az önsajnálatba, Valentine butuskán álmodozik Christopherről, vagyis elszürkülnek, addig Sylvia teljes női fegyverzetben küzd a férje szerelméért (és egy idő után komolyan elkezdtem drukkolni neki). A sorozat erőssége az, hogy hitelesen mutatja be a korszak álszent társadalmát, ragyogóan megírt mellékszereplők gazdagítják a történetet (az én személyes kedvencem a Rufus Sewell által megformált szexmániás elmebeteg lelkész, brilliáns!)

Cumberbatch teljesen hitelesen játssza az angol gentlemant, az arcával, a szemével drámai mélységet tud adni a szerepnek (már azért a jelenetért érdemes megnézni a sorozatot, amikor megtudja, hogy a felesége elhagyja..), Rebecca Hall egyszerűen lenyűgöző Sylvia szerepében, olyan hárpia, hogy jó nézni. Viszont Valentine alakítója (Adelaide Clemens) sajnos nagyon nem éri a többi főszereplő színvonalát, ezért a háromszögtörténet nem tud teljes mélységében kibontakozni.

Összességében egy jó sorozat született, Rebecca Hall és Ben miatt érdemes megnézni, az osztályon felüli színészi alakítások ellensúlyozzák a dramaturgiai hibákat. Csak azt a kis szüfrazsettet tudnám felejteni..

8/10

Az utolsó angol úriember teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán