Én alapvetően nem vagyok oda a tévéfilm műfajáért, nagyon nyomós ok kell ahhoz, hogy rászánjam magam egynek a megnézésére. A jó okot egy jó könyv szolgáltatta: nemrégiben olvastam Hawking professzor életrajzát, melyben többek között szó esett arról, hogy 2004-ben a BBC tévéfilmet forgatott az életéből. A tévéfilm nem teljes életrajz, azt a néhány évet öleli fel, amíg Stephen Hawking egyetemre jár, megtudja, hogy gyógyíthatatlan beteg, szerelemes lesz későbbi feleségébe, és minden akadály ellenére elvégzi az egyetemet. A főszereplő Benedict Cumberbatch volt (hol volt akkor még Sherlock és a világhír, de már akkor ugyanolyan lenyűgözően tehetséges volt, mint most),  aki többször találkozhatott a professzorral, a Hawking - könyvből tudom, hogy nagyon komolyan tanulmányozta a betegséget, orvosokkal konzultált, kórházakba járt  - ez meg is látszik a filmen, nézzétek meg a mozgását, a testtartását, teljesen hiteles. Amúgy Ben lett évekkel később a narrátora Hawking professzor dokumentumfilm sorozatának is (Hawking's Universe - még nem láttam, de meg fogom nézni az biztos, mert nagyon kíváncsi vagyok a professzor gondolataira). A tévéfilm nagy siker lett, Ben komoly tévés díjat nyert vele annak idején. Valahol szomorúnak tartom, hogy egy olyan kiváló drámai színész, mint Ben, egy olyan nagyon magas színvonalú, de mégis kommersz krimisorozattal fusson be, mint a Sherlock, de hát a showbusiness már csak ilyen..

A film meglepő módon azzal indul, hogy két Nobel-díjas fizikus kedélyesen arról mesél, hogyan fedezték fel a díjra okot adó találmányukat. Majd egy házibuliba csöppenünk, amin Stephen Hawking születésnapját ünneplik, ahová megérkezik az egyetemista Jane, akit Stephen hívott meg a buliba. Szépen halad az este, az ifjú pár a csillagos eget nézi (zseniálisan szőtte bele a romantikus szövegbe a forgatókönyvíró Hawking valódi gondolatait a csillagokról..), majd Stephen nem tud felállni. Orvosok, kórház, és a végzetes diagnózis: ASL, egy betegség, ami teljes bénulást okoz, és maximum két évet jósolnak az egyetemista ifjúnak. Nos, már azért a képért érdemes megnézni a filmet, amikor Ben mindezt megtudja: azt a fájdalmat, reménytelenséget, majd a kétségbeesés után a "csak azért is élni fogok", a  mindent legyőző akaratot, amit kifejez az arca, hát az valami félelmetes.

A végzetes diagnózis után a szülők úgy döntenek, Stephennek folytatnia kell egyetemista életét. Kiválasztja szakdolgozatának témáját: az ősrobbanást. Miközben a teste folyamatosan lebénul, a szelleme egyre magasabban szárnyal, megismerhetjük azóta klasszikussá vált nézeteit, közérthető formában. A film ott ér véget, hogy lediplomázik, és elveszi Jane-t.

A film legnagyobb ereje a zseniális forgatókönyv: egybeszövi a jellemfejlődést, a love storyt (szerencsére nem ez a leghangsúlyosabb szál a történetben, ezért sikerült elkerülni a sekélyes közhelyeket), és Hawking professzor valódi gondolatait. Szórakoztatva tanít: kvantumfizikát, emberi tartást, akaraterőt és a gondolat szabadságát. A főszereplő mellett a további karakterek is nagyon jól meg vannak írva, de mégsem homályosítják el őt, és ez így helyes. Benről nincs mit mondanom, látni kell, hogy mit művel a filmben, nem az a kérdés, hogy lesz-e belőle Oscar-díjas színész, hanem az, hogy mikor..(mivel okosan él a Sherlock nyújtotta lehetőségekkel - vagy okosan hallgat az ügynökére, a dolog szempontjából mindegy - , szerintem záros határidőn belül).

Furcsa volt a könyv után a film: ugyanazok a gondolatok egy teljesen más kontextusba helyezve teljesen mást hatást keltenek, teljesen bele lehet feledkezni, végig fenntartja az intenzitást, és miközben szurkolunk Stephennek, észre sem vesszük, hogy mennyi mindent megtudunk a kvantumfizikáról. Művészi igényű szórakoztató tévéfilm, ritka jó, mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg, érdemes!