Az utóbbi évek vámpírfilmjei tocsogtak a nyáltól és a kliséktől, mondanom sem kell, ez legfőképp az Alkonyat hatásának köszönhető. Tavaly azonban Craig Gillespie gondolt egyet, és leporolta Frászkarika 25 évvel ezelőtti forgatókönyvét, és új köntösbe öltöztette azt, felemás sikerrel.

Charlie (Anton Yelchin) a gimi egyik legnagyobb arcává nőtte ki magát, a suli legmenőbb csajával jár és az iskola focicsapatának tagjaival barátkozik. Látszólag minden oké körülötte, míg nem a szomszédukba új lakó költözik ; Jerry (Colin Farrel) ugyanis rendkívül titokzatos és félelmetes . Charlie kutakodni kezd körülötte, és rájön a férfi valódi titkára: Jerry egy vámpír, aki a környékbeli lakosok vérére pályázik.

A Frászkarika (elődjéhez hasonlóan) ismét két stílus ötvözésével próbálkozik, tini-vígjáték- és horror elemeket is szőttek a cselekménybe. Ez jól is hangzik, azonban a megvalósításban bizony akadnak hatalmas fekete foltok. Az egyik legnagyobb probléma számomra Jerry kiléte volt, aki bár vámpír, mégsem tudtam úgy rettegni tőle, ahogy kellett volna. Ennek legfőbb okozója Colin Farrel, ő ugyanis  annyira elhiszi magáról hihetetlen jóképűségét, hogy színészkedni felejt el, és végig csak erőlködő grimaszok tengerét bocsájtja ki magából, a sminkje meg olyan, mintha egy doboz hintőpor borult volna az arcára.

A másik hatalmas hiba Anton Yelchin, aki kissé párhuzamba vonható Tobey Maguire Pókemberével. Mindketten inkább nyomingerek, mint hatalmas hősök, mégis kőkemény szereplőnek állítják be őket, eközben inkább irritáló mint szerethető jellemet kaptak. Azért nem teljesen volt veszve Charlie karaktere, hisz egy-két esetlen pillanatán sikerült nevetnem, azonban így is sok pozitívumot hagytak benne.

A film tehát alapból negatív felütés volt nálam, azonban egy-két pozitívum mégis akad összességében. Ilyenek a vámpír sztereotípiák kifigurázásai, a klasszikus karódöfés és szenteltvíz mizéria kifordítása is jó, valamint a lezárás is kapott egy kisebb iróniát.

A Frászkarika semmiképpen sem maradandó élmény, igazán jó filmnek sem mondanám, de egy könnyed (ám elég véres) szórakozásnak teljesen megfelelő. Haveri társaságoknak és vámpír rajongóknak ajánlott főleg.

5/10