Kevés akkora alapmű van a sci-fi műfaján belül, mint Ridley Scott 1982-es alkotása, a Szárnyas fejvadász. Nem elég, hogy a filmet a sci-fi műfaj egyik legnagyobb alakja rendezte, de az irodalmi alapanyag nem más, mint az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokról? című Philip K. Dick-novella, amelyet az író legjobban sikerült szerzeményei közt tartanak számon.
A film 2019 Los Angelesében játszódik. A 21. század elején a tudósok létrehoztak egy kis híján az emberekkel teljesen megegyező robottípust. Egyetlen "fogyatékosságuk", hogy három év szükséges, hogy kialakuljon az érzelmi intelligenciájuk, majd a negyedik évben szükségszerűen elpusztulnak. Replikánsoknak nevezték el őket, főként gyarmatharcokra funkcionizálódtak, majd a Földről kitelepítették őket egy másik bolygóra. A Nexus6 replikánsai közül páran azonban visszatérnek Los Angelesbe, hogy alkotójuktól hosszabb életet kérjenek. Ezzel egy időben Rick Dekardot (Harrison Ford), a profi replikáns-fejvadászt utasítják a csoport likvidálására.
Kultikussága, nagy számú rajongói ellenére cseppet sem nevezhető gyors tempójú filmnek. Megkockáztatom, hogy a mai nézők többségének már unalmasnak bizonyulhat Ridley Scott munkája. Párbeszéd alig van benne, a kamera irtózatosan sokat elmélázik az utópisztikus Los Angelesen. A nagyjából két órás játékidő alatt végig szól Vangelis zenéje, és mindezek összhatása egy rendkívül különös, hipnotikus atmoszférát teremt. A jövő Los Angelese viszont a mai nézőnek is lélegzetelállító lehet. A toronymagas felhőkarcolók, a szmogtól mindig felhős város megalkotása gyönyörűen dekadensre sikerült. A sötét képek, a folyton zuhogó eső, a kiégett zsaru figurája mind-mind a film-noirokat idézik, mindez egy futurisztikus, cyperpunk világba ültetve.
Habár brutálisan kidolgozott lett Los Angeles jövőképe, korántsem csak ennyiből áll a film. Hihetetlenül mély, és filozofikus alkotás a Szárnyas fejvadász. Tele van zsúfolva szimbólumokkal, álomképekkel, ráadásul rengeteg a mitológiai vonatkozás is. Összességében ezek nélkül is értelmezhető a mű, bár a karakterek beazonosítása véleményem szerint elengedhetetlen (teremtő-teremtett). A karakterek nemigen lettek kibontva, nehéz együtt érezni velük, hiszen túlzottan allegórikusak. Ebből kifolyólag a színészeknek sem adatik meg egy nagyot játszani.
Nem csodálom, hogy bemutatásakor nagyot hasalt a film, mind a közönségnél, mind a kritikusoknál. Pár évvel a Star Wars-trilógia után kihozni egy ennyire más sci-fit (Star Wars inkább fantasy, sci-fi beütésekkel) Harrison Ford főszereplésével borítékolhatóan bukást eredményez. Az idő azonban az alkotókat igazolta, ugyanis a Szárnyas fejvadász az emberiség számára örök érvényű kérdéseket fogalmaz meg. Nem olyan film amely nézeti magát, ezért kizárólag nagyfokú szellemi frissességgel érdemes megtekinteni, nem egyszer. A többszöri megtekintés elengedhetetlen, sokrétű, eszközeiben nagyon gazdag film, mely a maga jogán lett alapmű.
7/10
