Imádom a skandináv filmeket. Ennek a legfőbb oka az, hogy a nagyszerű fényképezéssel amúgy is meglehet fogni, északi kollégáink pedig szinte minden filmjüknél baromi jól alkalmazzák a hideg színtónusokat. Mai alanyom is skandináv, konkrétabban egy tavaly megjelent norvég thriller, amely nálunk holnap kerül mozikba.

Történetünk főszereplője Roger Brown (Aksel Hennie) , aki nem csak egy jól menő cég vezetője, de Norvégia egyik legnagyobb fejvadásza is. Szakmája legjobbjai között van, hisz hideg precizitásának, és kifinomult elméjének köszönhetően nem hagy nyomokat munkája után. Azonban amikor legmerészebb és legnagyobb betörésére készül, beüt a krach, és üldözőből üldözötté válik. Emberére akad tehát Clas Greveben ( Nikolaj Coster-Waldau) , aki nemcsak hasonló kifinomultságával, de kíméletlen stílusával is főhősünk fölé nő.

A film egy regényadaptáció, Jo Nesbo azonos című könyve alapján készítették vászonra. Ugyan az eredetit nem olvastam, de Nesbo Hóember című krimijéhez volt szerencsém, és az nagyszerű, ahogy a film szkriptje is. Ugyanis a Fejvadászok egy kimérten precíz vázra felhúzott thriller, amely nagy magabiztossággal zsonglőrködik a csavarokkal és a különböző karakterek fejlődésével. A filmet amúgy az általam eddig ismeretlen Morten Tyldum dirigálta, aki szintén nagyszerű munkát végzett, szerencsére nem cseszte el a film baromi jó alapjait, és azt hiszem a mai világban már ez is dícséretnek számít.

Ha már karakterek. Főhősünk tipikusan az a rosszfiú, akire nem lehet haragudni, hisz stílusa elegáns és lenyűgöző, a jelleme pedig valóban szórakoztató és pozitív. Ezt a karaktert nagyszerűen sikerült hoznia Aksel Hennienek, elképesztő magabiztossággal mozog a vásznon az általam eddig máshol nem látott norvég színész. Nem csodálnám ha ez a film lenne neki a belépőjegy a Hollywood-i filmgyártásba. Rajta csak ellenfele tesz túl, akit a Trónok harcából már jól ismert Nikolaj Coster-Waldau kelt életre, mellesleg elképesztően ütnivaló figurát alakít ismét, természetesen nagyszerűen.

A film legnagyobb pozitívuma kétségtelenül a hangulat. Nagyszerű atmoszférát kapunk, a cselekmény végig feszült és   izgalmas, ez főleg két főszereplőnk versenyfutásának tudhatjuk be, valamint John Andreas Andersen gyönyörű fényképezését is dicséret illeti, hiszen nagyszerűen játszik a hideg színek különböző árnyalataival, ezzel még jobban kiélezve az amúgy is tűhegyes atmoszférát.

A Fejvadászok tehát egy elképesztően jól megrendezett és részletesen összerakott thriller, amely közel két órán keresztül a székbe szegez, és nagyszerű hangulatával lenyűgöz. A lezárás pedig mindennek a tetőpontja, a film végi csavar ugyanis igazán nagy gyomrossal szolgálhat egy-két néző számára. Thriller fanatikusoknak, és a skandináv filmek szerelmeseinek egyértelműen ajánlott, de azoknak is jó szívvel tanácsolom a megnézését, akik imádják a feszes cselekményvázlatú , izgalmas filmeket. Sajnos több mint valószínű, hogy hamarosan érkezik az amcsi feldolgozás is, mert természetesen a tengerentúliak nem bírnak a seggükön ülve várni a jó ötletekre , inkább nyúlnak egyet Európától, akárcsak a Millenium-trilógia esetében.

9/10