„Akarsz-e játszani?” – kérdezi Kosztolányi Dezső. „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, / akarsz-e mindig, mindig játszani, / akarsz-e együtt a sötétbe menni, / gyerekszívvel fontosnak látszani (…)?” Ennél a versnél számomra semmi nem foglalja össze jobban Bridget Collins második magyarul…