Lehet, hogy nem példátlan, de az elmúlt évek során az előzetesek különösen is nyilvánvaló hazugsággyárakká váltak (vagy csak a filmek érnek fel egyre kevésbé a megelőlegezett szuperlatívuszokhoz). Nem csoda, hogy a ScreenJunkies által gyártott őszinte előzetesek rendkívüli…
Rengeteg fenntartásom van az életrajzi művekkel (főleg a nyakra-főre készülő aktuális darabokkal) kapcsolatban, és alapvetően a Snowden tekintetében is szkeptikus voltam, hála a premier drasztikus eltolásának (gyakorlatilag "kimenekítette" a stúdió a produkciót a díjszezonból),…
A "Ne ítélj meg egy könyvet a borítójáról"-közmondás számomra új értelmet nyert az Alvó óriások kapcsán: az valószínűleg mindenkinek feltűnt, hogy a kiadók előszeretettel töltik fel szuperlatívuszokkal és dicsérő idézetekkel a kötet külsejét, mint ahogy az is, hogy…
A filmet a 14. Anilouge filmfesztiválon volt lehetőségem megtekinteni
Utólag már egyértelműnek tűnik, hogy a Train to Busan egyik legfőbb erénye az volt, hogy a zombiapokalipszis kötérének káoszát a bambuló utasok mögött felvillanó képekbe száműzte, ahogyan címadó expressze…
A Skull Island előzetesének zárósnittjét napok óta nem tudom kiverni a fejemből. Nem azért, mert annyira mélyen megindított volna a kék éjszakába mosódó narancsszínű robbanás a felordító óriásmajom mögött, hanem mert ennél látványosabb példát keresve sem lehetne találni a mozifilmek fantáziátlan…
John Hughes filmje csupa ironikus feszültséggel telített darab: miközben a sztereotípiákat célba vevő esszé szavai keretezik, valójában a legdurvább sztereotípiákat varázsolják vászonra, és egészen a 70. percig kell várni, hogy a filmnek legyen egy őszinte pillanata - pont abban a jelenetben, amikor…
Bár nem feltétlenül szükséges kronológiai sorrendben nézni a Három szín-trilógia darabjait, aki a Kék és a Fehér megtekintése után veselkedik neki a Pirosnak, az már sejtheti, hogy a látszólagos hasonlóságok ellenére is egy jórészt különböző élményre számíthat.…
"Ez egy szórakoztató B-film... lenne, ha amerikai lenne, de a Cop Mortemben pont az a különleges, hogy magyar."
Akármennyire is értékeltem a forgalmazó őszinteségét, valószínűleg kevés embernek nem szólalnak meg a vészcsengők a fejében, amikor egy produkció egyetlen egyedi vonását alkotói…
A The Childhood of a Leadert övező hallgatás akár döbbenetesnek is tűnhet egy olyan közegben, amely még az Érkezésbe is xenofóbiával kapcsolatos mondanivalót szeretne látni, a demokratikus intézmények megrendülése idején ugyanis mindenképpen nagyobb hírverést kéne kiváltania egy a 20. századi…
Martin Brest műve hibátlanul simul bele a 80-as évek második felétől futószalagon gyártott zsarukomédiák sorába, és viszonylag ritkán szokás olyan utolérhetetlen klasszikusként emlegetni, mint például Shane Black bármelyik túlértékelt darabját ebből az időszakból. Persze…
Sokak számára valószínűleg már különcködésnek számítana megnézni egy iráni horrort, amit bizonyára csak azért hájpol hónapok óta a nemzetközi filmes sajtó, mert nem amerikai, és az milyen hipszter dolog már. Ráadásul még egy ilyen kattintás- és hatásvadász…
Paul Verhoeven alapvetően nem szerzői és nem művészfilmesként híresült el, hiszen a Robotzsarut, az Emlékmást vagy az Elemi ösztönt aligha aposztrofálhatnák másként, mint a színtiszta szórakoztató céllal született, leginkább a B-filmesen közvetlen erőszak- és…
A Három szín-trilógia egyik jellegzetes vonása, hogy bár Kieslowski nagyrészt hasonló eszközökkel komponálta meg filmjeit, azok mégis három különböző szemléletet képviselnek. Ez már a második rész első perceiben nyilvánvalóvá válik, amikor a Kék nyomdokaiban járó…
A Mafab.hu jóvoltából most egy páros mozijegyet nyerhettek, amelyet december 9-ig bármilyen 2D előadásra beválthattok a Cinema City mozijaiban. Ehhez nem kell mást tennetek, mint november 18. délig elküldeni a smokingbarrelsinfo[kukac]gmail[pont]com e-mail címre az alábbi kérdésre a…