Hangulatos történelmi regény az avarok korából. Pető Zoltán neve garancia a minőségre, több könyvét is olvastam már, és nagyon tetszettek, ezért nagyon kíváncsi voltam erre az alkotásra is. Nem csalódtam, a szerző hozta a tőle elvárható szintet, ismét egy régi korban kalandozhattunk, nagy csatákat láttunk, beleláthattunk a nagypolitikába, de ugyanakkor a kisember mindennapi világába is és nem utolsósorban széles körű információkra tehettünk szert a kor vallásáról. A történet komótosan folydogál, ez nem egy akciódús darab, persze abból sincs hiány, de a hangsúly inkább a lelki dolgokon van, miközben teljesen filmszerű a leírás, úgy érzi magát az olvasó, mintha ő is ott lovagolna Togrullal, a kagánőrrel, illetve együtt keresi a kérdéseire a válaszokat a szellemvilágban Altannal, a titokzatos táltossal. A két főszereplő teljesen más közegben mozog, azonban a történelem mindkettejükön végigrobog, a kagán halála megváltoztatja a sorsukat, ahogyan az az arany jogar is, amelyet egy halász talál meg, és amely baljós előjeleket hordoz. A két szálon futó sztori nem ér össze, de hát ez még csak az első része egy sorozatnak, van még idő, hogy a két fiatalember sorsa összefonódjon, legalább maradt jó néhány érdekes kérdés a folytatásra, amit én személy szerint nagyon várok, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni hőseinkkel. Egy táltos és egy harcos a 8. század végén, az Avar Birodalomban, kalandok sora a szellemvilágban és a csatamezőn, egy kis romantika, és még egy boszorkány is előfordul, mi kell még egy jó könyvhöz? Stílus, jó történetvezetés, érdekes karakterek, és hihetetlen sok kutatás, mert irgalmatlan mennyiségű információra tehetünk szert a korról, amelyről, lássuk be, még a hozzám hasonló históriarajongók sem tudnak túl sokat. Én legalábbis rengeteget tanultam ebből a könyvből, főleg vallási téren, és persze az akkori kor viszonyairól, urakról, katonáról, kámokról, és mindenkiről, aki számított, és arról is, aki nem. Nagyon érdekes kirándulás volt ez egy általam nem igazán ismert korba, jól szórakoztam, és egy jó könyvet olvashattam, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, aki szereti a történelmi regény műfaját.

Egy halász egy napon a folyóból kihúz egy arany jogart, amelyet elad egy kereskedőnek, akitől a kagán házába kerül. A kagánt azonban meggyilkolják, ezután Togrul, a kagánőr mindent megtesz, hogy a gyilkosok nyomába érjen, miközben Altan, a táltos a jogarral titokzatos útjára indul...

A kagánőr kétségkívül macsóbb figura, azonban mégis a táltos az érdekesebb karakter, mert titokzatos, és kapcsolata a szellemvilággal nagyon különleges, és rajta keresztül hihetetlen tudásra tehetünk szert az avarok hitvilágáról. Néha nem könnyű követni az istenek sokaságát - hiszen természeti népként mindennek van istene a földnek, a tűznek, stb. - , azonban összességében lenyűgöző, hogy milyen gazdag volt az avarok vallása. Nekem sajnos kevés ismeretem van erről a népről, ezért nagyon örültem ennek a könyvnek, mert nagyon sok mindent megtudhattam róluk, elképesztő kutatómunka lehetett, amíg a szerző összegyűjtött mindent róluk, és olvasmányos stílusban átadta nekünk. Nagyon érdekes, hogy bepillantást nyerhetünk a főurak világába, a katonákéba, és a táltosokéba is, ezáltal összeállhat bennünk a kép az Avar Birodalom mindennapjairól. Megismerhetjük a nagypolitika összefüggéseit, a közemberek életét, és nem utolsósorban nem mindennapi kirándulást tehetünk a szellemvilágba. Ez utóbbi talán a legkülönlegesebb vonása a történetnek, amelyben nem pörögnek túlságosan az események, van idő mindenre, mégis halad a sztori, néha kicsit szétaprózódik, de aztán újra összeáll, és mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést. Történelmi regényekkel Dunát lehet rekeszteni manapság, a szerzőnek mégis megvan a maga egyedi stílusa, ami miatt érdemes adni a könyveinek egy esélyt, és biztosan nem fogunk csalódni benne, a másik jellemzője pedig a fantasztikus tárgyi tudás, amelynek köszönhetően úgy érezzük, mi is részesei vagyunk a történetnek.

Togrul nagyon fiatal még, azonban dicső nemzetség fia, és ő sem hoz szégyent a családjára, hiszen kagánőrként tevékenykedik, mígnem egy nem olyan szép napon ő van őrségben akkor, amikor a kagánt meggyilkolják. Érhetően nagyon megrázza az eset, mindent megtesz, hogy megtalálja a gyilkosokat, azonban a nyomok nagyon felső szintekre vezetnek, a fiatalembernek pedig nem marad sok ideje a megoldáson töprengeni, mert új feladatot kap, biztonságban haza kell hoznia a trónörökös herceget. Rengeteg kalandban van része, miközben teljesíti megbízatását, nagy területet jár be az Avar Birodalomban - melynek köszönhetően mi is megismerhetjük ezt a környezetet - , sok csatába keveredik, azonban megállja  helyét. Nős ember, és gyermekei vannak, mégis gyengéd szálak fűzik egy boszorkányhoz, akinek a látásai hátborzongatóak, mert mindig valóra vállnak. Togrul menekül ez elől a különös kapcsolat elől, érzi, hogy a hölgy nem az ő fajsúlya, neki köszönhetően mégis belelát egy kicsit a szellemvilágba, amely átszövi ugyan a mindennapjait, mégis megriasztja a lány különös képessége. Romantikára azonban nincs idő, zajlanak az események, új kagánt választanak, emberünknek pedig ismét új feladata lesz, de ez már a következő részhez tartozik, amit én nagyon várok, kíváncsi vagyok, hogyan folytatódnak a kalandok.

Altan, a táltos, teljesen más utat jár be, de nem kevésbé izgalmasat, sőt, az ő története talán érdekesebb is, hiszen az avar szellemvilágról nem sokat tudtam én legalábbis eddig. Altan nagyon magas tisztséget töltött be a megölt kagán mellett, aztán amikor eltűnik a jogarral együtt, üldözőbe veszik, hogy a nemesurak elé vezessék, neki azonban szent feladata van, meg kell tisztítania a jogart a rontástól, és rengeteg kaland vár rá, amíg teljesíteni tudja a vállalását. Gyorsan fogynak az oldalak, én még olvastam volna ezt az érdekes sztorit, amelynek egyetlen hibája az, hogy néha csapong, de végül minden összeáll, ezért összességében nem zavaró. Rácsodálkoztam arra, hogy milyen kemény volt az élet akkoriban az Avar Birodalomban, minden sarkon ott ólálkodott a halál, az emberélet olcsó volt,  mégis megvolt a maga szépsége ennek az erősen maszkulin társadalomnak. Mert számított az adott szó, a becsület, a tisztesség, a hősiesség, de persze sok volt az ármány is, főként a nagyurak részéről. A könyv borítója remekül eltalálta a hangulatot, és nem utolsó sorban nagyon szép is, engem azonnal megfogott, amikor megérkezett hozzám a kötet, percekig csak forgattam és gyönyörködtem benne, és csak utána álltam neki olvasni. Sajnos nagyon hamar a végére értem, epedve várom a folytatást, ami remélem, minél előbb érkezik, addig is mindenkinek ajánlom olvasására ezt a remek könyvet.

9/10

A könyvet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.