Filmművészet és gasztronómia. Csodálatos párosítás. Főleg nekem, a gasztromán filmrajongónak. Azonnal felkaptam a fejem, amikor megláttam a borítót, hiszen ez a kettős biztosan kiváló végeredményt fog hozni. Nem is csalódtam, fantasztikus magyar filmekhez ragyogó receptek és ínycsiklandozó képek társultak, melynek eredményeként nemcsak a nosztalgia fogott el, hanem éhes is lettem. Kíváncsian bújtam a filmek címét, nagy örömömre a nagy részét láttam, de vannak fájó hiányok, amelyeket még pótolnom kell. A klasszikusokon túl - szégyen, gyalázat, de én még nem láttam Az ötödik pecsétet, pedig sokszor rákészültem, de eddig valahogy mégsem sikerült abszolválnom - feltettem a térképemre az Egy szerelem gasztronómiáját is, mert egy olyan filmet, amelyben Kulinária kiemelt szerepet játszik, nekem látnom kell. Az alapötlet zseniális, vegyük a magyar filmeket, írjunk hozzájuk kapcsolódó történeteket, és főzzük meg a hozzájuk kapcsolódó ételeket, amelyeket fotózzunk le gyönyörűen, hogy a filmmániások biztosan kedvet kapjanak hozzájuk. A kivitelezés szenzációs, nem hiszem, hogy készült volna eddig ilyen könyv, abszolút hiánypótló, ráadásul a receptek olyan követhetően vannak leírva benne, hogy mindenki el tudja őket készíteni. Mondjuk a juharszirupos ponty "mákos gubával" biztosan soha nem fog landolni az asztalomon, hiába kedveltem nagyon a Liza, a rókatündért, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nem szeretem a halat. És ezért fog kimaradni a dunai halászlé (ettől még imádom a Tüskevárat), és a Bodrogi - féle harcsakrémhalászlé bográcsban sem szerepel az elkészítendő fogások között. Ahogyan a körömpörkölttel kapcsolatban is vannak fenntartásaim (de ettől még a Kontroll egy nagyon jó film), de szerencsére rengeteg finomság felkerült a listámra. A Sex on the beach koktél sajnos szintén felejtős, merthogy antialkoholista volnék, de ezzel most már tényleg a végére értünk a fanyalgásnak, jöjjenek a kedvencek. Bagaméri vaníliafagyija (gyerekkorom nagy kedvence volt a Keménykalap és krumpliorr), klasszikus krémes (Sose halunk meg), és persze az ikonikus marhahúsleves velős csonttal a Szindbádból (mekkora csalódás volt megtudni a film kulisszatitkaiból, hogy valójában nem is volt igazi). Nagyon örülök, hogy végigolvashattam ezt a könyvet, imádtam minden oldalát, sok finomságot fogok főzni belőle, minden elismerésem az alkotóknak, csak ajánlani tudom a filmek és az ételek szerelmeseinek.
Ikonikus filmek, emlékezetes étkezések, remek sztorik, finom ételek, szép fotók, minden adott, hogy jól érezzük magunkat a könyv olvasása során. Mert a filmekről az alkotók mesélnek gasztronómiai tárgyban, olyan művészek, mint pl. Cserhalmi György, Szabó István, megannyi színész, rendező és forgatókönyvíró és filmes szakember, akikről önmagában jó volt hallani, ráadásul nagyon ízes sztorikkal szórakoztatnak bennünket.
Rengeteg filmet nézek, köztük nyilván magyarokat is, az évek során végtelen számban sorjáztak előttem a képkockák, azonban kénytelen voltam rádöbbenni, hogy vannak még hiányosságaim. Köztük több klasszikus is sajnos, sőt, még az Üvegtigris is kimaradt - fogalmam sincs, hogyan - , és Tarr Béla munkásságának megtekintésére sem tudtam rászánni magam, pedig tényleg nagy filmmániában szenvedek. A listám sok megnézendővel bővült, ilyen a Csapd le csacsi! vagy a Drakulics elvtárs. Ugyanakkor nagyon büszke vagyok rá, hogy milyen sok darabot láttam a könyvben szereplő alkotások közül, amely időrendben halad a Tüskevártól a Hunyadiig. Bizony, napjaink legnagyobb sorozatsikere is helyet kapott a kötetben, ráadásul egy fenséges recepttel, az esküvői báránycombbal. Sőt, a Futni mentem sem maradt ki a szórásból, naná, hogy elkészült a világ legrosszabb sült csirkéje. Nagy örömömre az Ida regénye is megemlítésre került, és természetesen bemutatásra került belőle a tiroli rétes. De említhetném a Kincsemet is, amelyből egy briós készült el, és sorolhatnám napestig a filmművészeti és gasztronómiai ínyencségeket. Tényleg nagyon jó ötlet volt összepárosítani ezt a két művészeti ágat - mert szerintem a sütés-főzés igenis tud művészet lenni - , hiszen a filmeket és az ételeket mindenki szereti, arra pedig sokan lehetnek kíváncsiak, hogy melyek a kedvenc alkotásokban szereplő ételköltemények receptjei.
A Szindbádból valóban a húsleveses jelenet a legemlékezetesebb, ki gondolta volna, hogy Dajka Margit saját maga főzte meg a forgatáson ezt a finomságot. Cserhalmi Györgyről sem gondoltam volna, hogy az Egy erkölcsös éjszaka apropóján elmeséli nekünk, hogy milyen pörköltet tud főzni bográcsban. Herendi Gáborról sem tudtam, hogy szerepelt a Kontrollban (pedig eskü, hogy láttam a filmet, nem is egyszer), Jancsó Miklósról sem gondoltam volna, hogy milyen kiváló levest tudott készíteni. Sok érdekességet tudhatunk meg a filmekhez kapcsolódó sztorikból, amelyeket az alkotók mesélnek nekünk. És ne feledkezzünk meg a finomságokról sem, van itt húsleves gyöngytyúkból (Csapd le csacsi!), mignon házilag (Te rongyos élet) - na, ez annyira bonyolult, hogy biztosan nem fogok nekiállni, pedig nagy kísérletező vagyok a konyhában -, vadnyúl májszósszal (Emelet), töltött káposzta (Nagykarácsony) és almás pite (Valan). Megannyi film, megannyi történet, megannyi finomság, pontos recepttel, csak győzzük elkészíteni őket. Mert ez egy szakácskönyv, de a maga műfajában nagyon egyedi darab, többféle művészeti ágat egyesít magában, kiválóan, a végeredmény pedig egy különleges olvasmány és ízélmény.
A receptek szórása széles, akad köztük olyan könnyen elkészíthető darab, mint pl. a felesborsó-főzelék vagy a babfőzelék főtt hússal, de van olyan különlegesség is, mint pl. halkocsonya önmagával töltött lepényhallal, sárgarépakorongokkal, vagy marhaszegy téliszalámival, feketebors-kéregben. Ami közös bennünk, hogy nagyon jól követhetőek a receptek, még a legnehezebbektől sem megy el az olvasó kedve, amikor olvassa őket. Ráadásul borajánlat is van minden finomsághoz - antialkoholistaként ezeket sajnos nem fogom kipróbálni, de értékelem a hozzáértő ajánlókat -, és a végén egy kis értekezést is olvashatunk a filmek és a bor kapcsolatáról. Összességében ez egy nagyon különleges alkotás, egy nagyon egyedi szakácskönyv, amely éppen úgy szól a filmekről, mint a gasztronómiáról, írhatjuk a listákat a kimaradt művekről és az elkészítendő receptekről. Nemcsak a belbecs tartalmas, hanem a külcsíny is takaros, ínycsiklandozóak a fotók, biztosan megjön tőlük a kedvünk, hogy bevegyünk magunkat a konyhába, még a legmelegebb nyári napokban is. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a filmeket és szereti a hasát, biztosan nem fog csalódást okozni neki ez a hiánypótló kötet.
10/10
A könyvet a Partvonal kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
