Harmadjára is érdekes az irodalmi intimpistáskodás. Mert az irodalom magánélete igenis érdekes, és ha valaki rászánja az időt és energiát, olyan régi titkokat és románcokat áshat elő a múltnak kútjából, amelyről eddig fogalma sem volt a közönségnek. Nyáry Krisztián ismét sikeresen teljesítette a feladatot, olyan viszonyokról rántja le a leplet, amelyek nem igazán szerepeltek eddig az irodalmi tankönyvekben. Megtudhatjuk többek között, hogy ki inspirálta Kosztolányi Dezső Édes Annáját - mert valós személyről mintázta -, vagy Kármán József Fanni hagyományait. És ez még csak egy kis ízelítő abból a sok érdekességből, ami az olvasóra vár, ha elolvassa ezt a remek könyvet, amelynek talán egyetlen hibája van azon túl, hogy túlságosan rövid: kicsit csapongó lett a történetek sora, talán jobb lett volna időrendben haladni, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Mindig kérdés, hogy ismernünk kell -e és milyen mélységben egy író magánéletét ahhoz, hogy megértsük az életművét, nos, én úgy vélem, hogy ezek a történetek nagyon is sokat tesznek hozzá a szerzőkhöz, nem sima bulvárhíreknek minősülnek a most megtudott információk. Mert igen, van, annak hírértéke, hogy Szabó Lőrinc kivel folytatott titkos viszonyt éveken át, de talán mégsem ez az igazán fontos, hanem azok a versek, amelyek ennek hatására születtek, és amelyből természetesen kapunk részletet, ugyanúgy, mint minden más esetben is. Ugyanis mindig egy-egy idézettel záródnak a bejegyzések egy-egy szerzőnél, ami által egyrészt közelebb kerülünk az életműhöz, másrészt pedig felfrissíthetjük a tőle korábban olvasott írásműveket. A bejegyzések pont olyan hosszúak, amilyennek lenniük kell, se nem túl hosszúak, se nem túl rövidek, tárgyszerűen, mégis olvasóbarát módon tárja elénk Nyáry Krisztián a tudomására jutott tényeket. Gyorsan lehet haladni a könyvvel, nagyon olvastatja magát, nem fekszi meg a gyomrot, de megvan a maga mélysége, egyáltalán nem felszínesek az egyes részek, látszik, hogy komoly kutatómunka eredményeként születtek. Összességében egy nagyon jó, érdekes és információdús könyvről van szó, aki eddig is szerette a sorozatot, az biztosan nem fog csalódni benne.
Közismert és nem annyira ismert szerzők magánéletébe nyerhetünk bepillantást, tényszerűen, nem bulvárízűen, új oldalukról ismerhetjük meg az írókat, hiszen többségében olyan viszonyokról szerezhetünk tudomást, amelyek eddig nem forogtak közszájon, és főleg nem tanították irodalomórán. Vajon milyen újdonságok derülnek ki Nyáry Krisztiánnak köszönhetően? Meglepően sokféle...
Azt hiszed, ismered Petőfi minden szerelemét? Tényleg? Mednyánszky Berta neve rémlik? Nem? Pedig annyira szerelmes volt belé, hogy megkérte a kezét. Ahogyan Móricz Zsigmond is így tett Magoss Olgával, akinek szintén nem ismertük idáig a nevét. Azt eddig is tudtuk, hogy József Attila szerette Gyömrői Editet, de ő vajon viszont szerette? Megannyi izgalmas irodalmi rejtély, amelyre választ kapunk ebből a könyvből. És ez tényleg csak egy kis ízelítő, folyamatosan kerülnek a szemünk elé az érdekesebbnél érdekesebb történetek. Nem lehetett könnyű előásni ezeket a régi kis és nagy titkokat, hiszen volt olyan eset, amikor nagyon kevés irodalmi emlékből kellett összeállítani a képet, ráadásul a környezet is megőrizte a titkokat, szóval nehéz lehetett összeállítani ennek a könyvnek az anyagát. A szerző nem fél a tabudöntögetéstől sem, hiszen Galgóczi Erzsébetről olyan magánéleti vonást ismerhetünk meg, amely finoman szólva sem volt átlagos a saját korában. Szókimondó, de nem ízléstelen a stílus, nem lépi túl a bulvár szintet, tiszteletben tartja az írók emlékét.
Ismét bebizonyosodott, hogy nem könnyű sorsot vállal, aki egy íróval köti össze az életét, a felfokozott érzelmeknek megvan a maga ára. A gyönyörű költemények, regények mögött néha kín, néha óriási boldogság, de sohasem átlagos történet húzódik meg. Talán ez az igazi varázsa ezeknek a sztoriknak, egyrészt megtudhatjuk, kik ihlették az örökbecsű sorokat, milyen sors jutott nekik, másrészt pedig sokkal mélyebb értelmet nyernek az egyes szavak az írásművekből. Sajnos nincs mindig happy end, sőt, a mérleg nyelve inkább a másik irányba leng ki, de talán éppen ezek a katartikus erejű történetek kellettek ahhoz, hogy megszülessenek a mindannyiunk által ismert művek. A tempó feszes, az érzelmi reakció hullámzó, hiszen van, hogy tragédiákkal szembesülünk, de van, amikor az igaz szerelem mosolyog ránk a sorok közül, összességében ismét egy emlékezetes darabhoz van szerencsénk.
Az én személyes kedvencem Dsida Jenő és felesége, Imbery Melinda története volt, az ő tragikusan szép szerelmük könnyekig meghatott. Ahogyan többször megdöbbentem, elszomorodtam vagy azon kaptam magam, hogy ellágyultan olvasgatom a szebbnél szebb verseket. Vagyis a könyv elérte a célját, a magánéleten keresztül eljuttatja az olvasót az életmű egy részletéhez, a kíváncsiságunk is megkapja, ami jár neki, de a művészet is. Én ezért szeretem ezt a sorozatot, és vártam nagyon, hogy megjelenjen a következő rész, az eredmény pedig meghaladta az elvárásaimat. Ismét érdekes információkkal lettem gazdagabb, újabb remek résszel bővült a sorozat, remélem, minél előbb megjelenik a folytatás. Nem kell szépirodalmi mélységeket elvárni ettől a könyvtől, de a maga műfajában kiemelkedő minőséget képvisel, és ennél nem is kell több szerintem.
9/10
A könyvet a Corvina Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
