Megkaptuk a jussunkat. A Vaják 2. évada sokkal követhetőbb, mint az első, ami nem csoda, hiszen amíg az előző történetet több novellából kellett összeraknia az íróknak, most adott volt a könyvalap, amelybe nem kicsit kontárkodtak bele, de alapvetően jól tették. Akcióban most sincs hiány, azonban most több idő maradt az egyre bonyolultabb cselekményszálak bemutatására, a karakterek jellemét jobban megismerhetjük, és természetesen mindenki fejlődik és változik, miközben egyre közelebb kerül a háború, és a gonoszság is egyre jobban előkúszik a régmúlt időkből és elfelejtett szférákból. A Kontinens egyre több királysága keveredik bele a háborúba, a hataloméhség egyre nagyobb mértékben nő az uralkodók és a mágusok között. Ciriről egyre több minden derül ki, fokozatosan ráébred mindenki, hogy ő a jövő kulcsa, de hogy a benne rejlő képességet jóra vagy rosszra fogja használni, az még messze nem dőlt el. A szép hercegnőből egyre jobb harcos válik, és a kapcsolata Geral-tal egyre családiasabbá válik, a mogorva vajáknak nagyon jól áll az apaszerep. Yennefer sorsa is összefonódik a kis családéval, neki el kell veszítenie mindent, hogy megtanulja megbecsülni a valóban fontos dolgokat. Mindenki jellemfejlődik, és lassan kialakul a háromtagú család, akik együtt néznek szembe az eljövendő kalandokkal. A CGI még mindig döcög, de amúgy kivitelezés pazar, a látványra nem lehet panaszunk. Jómagam olvastam a könyveket, de azért értek meglepetések, köszönhetően annak, hogy egy pöttyet átalakították az eredeti eseményeket, de szerintem nem baj, nekem tetszettek a változtatások. A könyvek összességében még mindig jobbak, de ha el tudunk vonatkoztatni az eredeti sztoritól, kiválóan fogunk szórakozni. Alig várom a folytatást.

Geralt és Ciri a vajákokhoz megy, ahol elkezdődik a hercegnő kiképzése. Yennefer-ről mindenki azt hiszi, hogy meghalt, valójában azonban él, azonban fogságba esik és elveszíti a varázserejét. Egy misztikus találkozás hatására három varázslónő sorsa összekapcsolódik, amelynek eredményeként elszabadul egy nem e világi gonosz lény...

Az évad jobb, mint az előző, de azért akadnak még gyermekbetegségei, néhány logikai bukfenc és miegymás, de mindezzel együtt megvan benne az a badass faktor, amiért szeretjük a sorozatot. Henry Cavill remek választás volt a főszerepre, ezúttal a tökéletesre gyúrt testén kívül a színészi képességeit is megvillantja egy kicsit, Freya Allan szintén kiváló Ciri szerepében, Anya Chalotra nem kevésbé Yennefer szerepében. A három főszereplőn kívül természetesen Vesemir alakítója, Kim Bodnia kiemelkedő (azért megnéztem volna Mark Hamill-t ebben a szerepben), és el ne feledkezzünk mindannyiunk kedvencéről, Kökörcsinről (Joey Batey), aki ezúttal is dalra fakad és megbízhatóan szállítja a humorfaktort. Kár, hogy ezt az évadot nem nálunk forgatták, így nem láthattunk tatai és tatabányai helyszíneket, de azért így is eléggé lenyűgöző látványvilágot tártak elénk az alkotók.

A legelső és a legutolsó rész lett a legerősebb, a többinek egy picit hullámzott a színvonala, de ennyi cselekményszálat nem könnyű összeboronálni, úgyhogy érthető, hogy időnként kicsit leült a sztori, hogy aztán annál nagyobb erővel támadjon fel. Szörnyekben most sem szenvedünk hiányt, humorból viszont lényegesen kevesebb akad, de szerencsére kedvünkre legeltethetjük szemünket a dögös vajákon (az urak pedig a szép varázslónőkön), az akciót sem hanyagolták el, akad itt kardvívás és látványos harci jelenet, nem unatkozunk egyáltalán. A politika is egyre jobban beletüremkedik a sztoriba, mindenkinek megismerjük a motivációit, a Kontinens ügyei egyre kuszábbak, és egyre jobban látszik, hogy ebből bizonyos hatalmas háború lesz. A tündék sorsán keresztül megjelenik a rasszista felhang is, de szerencsére nem olyan mélységben, hogy megzavarna bennünket a felhőtlen szórakozásban.

Szerethető lett az összhatás, bár továbbra is inkább felnőtteknek való a sorozat, a szereplők továbbra sem válogatják meg a szavaikat, és időnként horrorisztikus jelentek tanúi lehetünk, de hát pont ilyennek szeretjük, nem? Hardcore fanként nekem tetszett, amit láttam, és bár továbbra is az a véleményem, hogy a könyvek nyomába sem ér, szerintem megtalálták a tökéletes Geralt-ot Cavill személyében, összességében ez egy jó adaptáció, amelyben még rengeteg potenciál van, amit remélhetőleg a következő évadokban ki fognak használni az alkotók. Egy szó, mint száz, ez egy jó sorozat, tökéletes kikapcsolódás az évvégi pihenéshez.

8/10