A mai világ próbálja velünk elhitetni, hogy nem olvasnak az emberek. Saját tapasztalataim szerint ez valamelyest igaz is, de közel sem olyan tragikus a helyzet, mint amilyennek sokszor látszik. Szerencsére sokan vannak, akik szeretik a könyveket és ha tehetik, vásárolnak is. Annyi azonban biztos, hogy a könyvek és a kitalált történetek már egészen kis korunktól jelen vannak az életünkben. Ha az ember olyan szülők gyermekeként jön a világra, akik maguk is olvasnak, már nyert ügye van. Hiszen látja otthon a könyveket, talán még mesélnek is neki a szülei, így hamar kedvet kaphat az önálló olvasáshoz.

Mikor kerültetek először kapcsolatba a könyvekkel olvasóként?  Milyen meséket olvastak nektek gyerekként?

Sárdi Dóra: Nekem az egyik kedvenc mesém Marék Veronika, Laci és az oroszlánja volt. Ezt a könyvet rengeteget olvastam a gyerekeimnek is, és bárhányadik olvasáskor is teljesen meghatódom rajta. A mai olyan divatos segítő mesekönyvek legjobbikának tartom, hiába - el sem hiszem – egy idén 60 éves könyvről beszélünk. (első kiadás: 1961, Móra könyvkiadó) 

Kovács Eszter: Érdekes, de nekem is Marék Veronika egyik meséje az egyik legelső emlékem – nekem a Jó éjszakát, Annipanni! Teljesen belém égett, ahogy Boribon és Annipanni szamócát esznek kiflivel, vagy ahogy a kiscica Annipanni hegyes, piros papucsában összegömbölyödve alszik. Ehhez képest igazán csodálatos, hogy Marék Veronika a Pagony legelső és azóta is egyik legaktívabb szerzője, sőt, nem csak szerzőnk, de talán mondhatom, barátunk is.

Egyébként mi a 70-es-80-as évek gyerekirodalmán nőttünk fel, ami minden szempontból kiemelkedő volt – Kormos István, Janikovszky Éva, Lázár Ervin, Bálint Ágnes és így tovább. Valószínűleg észrevétlenül is sokat tanultunk ezekből a mesekönyvekből.

Hogyan indult annak idején a kiadó története? Honnan jött az ötlet? 

Sárdi Dóra: Ezt sokszor elmondtuk már, így egy kicsit legutóbb el is bizonytalanodtunk, hogy  hogy is volt, de a legendánk szerint 2001 júniusában egészen fiatal, friss anyukaként Eszti barátnőmmel kimentünk a Vörösmarty térre a könyvvásárra, ahol az akkor 1 éves fiainknak keresünk mesekönyvet. Találtunk is könyveket, de az volt az érzésünk, hogy nagyon sok könyv van, de hiányzott az, hogy egy helyen lássuk a teljes kínálatot.  Mi akkor már egy ideje gondolkoztunk gyerekkönyv kiadáson, de ahogy egyre több részletét ismertük meg ennek a folyamatnak, elbizonytalanodtunk, hogy bele merjünk-e vágni. És akkor ott a Vörösmarty téren valahogy megvilágosodtunk, hogy egy gyerekkönyvesboltot kell nyitnunk. Onnan már nagyon felgyorsultak az események, október közepén meg is nyitottunk.

Miért pont Pagony? 

Sárdi Dóra: Az anyósom a keresztanyja a Pagonynak. Valamikor júliusban, amikor már kiválasztottuk az első bolt helyszínét (Pozsonyi út) beszélgettünk a férjem szüleivel a tervekről és akkor kérdezték, hogy van-e már neve, mondtunk hogy még nincs és akkor az anyósom felnézett, hogy azt mondta, hogy legyen Pagony, Pozsonyi Pagony. És akkor így lett. Mindannyiunknak nagyon tetszett.

Kovács Eszter: De természetesen olyan nevet kerestünk, ami kapcsolódik a gyerekirodalomhoz – így esett a választás a Micimackóra. Azóta ehhez a Micimackó univerzumhoz kapcsolódik az ifjúsági kiadónk neve (Tilos az Á), illetve a kiadványainkhoz kapcsolódó magazinunk neve (Százhold) is.

Húsz év alatt mi volt a legkedvesebb kiadvány (otok), amelyen dolgoztatok? 

Kovács Eszter: Bizonyos szempontból mindegyik az – persze vannak könnyebb és nehezebb munkáink, de a végeredmény azért mindig boldoggá tesz. Összességében én főszerkesztőként jobban szeretem azt, amikor igazi műhelymunka folyik – azt szeretem legjobban, amikor szerző-illusztrátor és szerkesztő összeül, és együtt találjuk ki, hogy mit és hogy csináljunk. Ez elképesztő izgalmas tud lenni. Ilyen módon például nagyon nosztalgikusan tekintek vissza egyik első könyvünkre, a Csimotával közösen kiadott 2005-ös Friss tintára, vagy ahogy Berg Judittal és Agócs Írisszel közösen kitaláltuk a Maszat sorozatot. De hogy egészen friss példákat is említsek: fantasztikus volt most Fenyő D. György Útikalauz a vershez, vagy Tarr Ferenc: Harmónia, a zenék birodalma című kötetein dolgoznom.

Demény Eszter: Berg Judit: Mesék a Tejúton túlról - Gévai Csilla illusztrációival

Sárdi Dóra: Én szinte minden évből tudnék mondani egy-egy kedvencet, amit persze az is befolyásol, hogy épp hány évesek a gyerekeim, és épp mi az, amihez velük közös olvasási élményem is fűződik. Amit még nagyon szeretek, ha egy könyvünk életre kell a színpadon. Az utóbbi időben kifejezetten sok szövegünkből készült színházi előadás, ilyenkor azt érzem, hogy a történeteink saját lábra állnak, új útra kelnek. Az idei őszi évadban a Budapesti Bábszínházban 3 könyvünket is színpadra állították: A legkisebbeknek Kiss Judit Ágnes Babaróka című meséje, a kicsit nagyobbaknak Paulon Viktória, Kisrigók c története, a 10+-os korosztálynak pedig Tasnádi István Helló, Héraklész!  című regénye nézhető meg. 

Hogyan zajlik egy mesekönyv kiadásának folyamata?

Kovács Eszter: Mindenképp meg kell különböztetnünk a külföldi könyveket és a saját gyártású, hazai könyveket. A külföldi könyveknél választani kell tudni, kell lenni egy koncepciónak a fejünkben, hogy miért ezt és ezt a könyvet akarjuk behozni, ha sok kiadó szeretné ugyanazt a külföldi könyvet, akkor ügyesnek és gyorsnak kell lenni  – de ezek után azt a könyvet már “csak” le kell fordíttatni, meg kell szerkeszteni, bele kell helyezni a megvásárolt grafikákat stb.

Ahogy említettem, minket jobban izgat az, ha az egész folyamatban benne vagyunk, onnan kezdve, hogy kitaláljuk, hogy miről és kiknek kellene könyvet csinálni, ki írja meg, ki rajzolja, mekkoráknak szóljon stb. Tehát sokszor a szerző kiválasztása is tőlünk indul – de persze sokszor keresnek meg minket is. Indulhat azonban az egész onnan is, hogy találunk egy jó illusztrátort, és neki keresünk szöveget. De ez után az első lépés után jön az igazi szakmai tartalom, a szerkesztés maga – ami érinti a szöveget és a grafikákat is. Talán annyiban különbözik egy felnőtt könyv szerkesztésétől, hogy nagyon szem előtt kell tartani a célközönséget, és ebben tényleg szigorúnak kell lenni, mert nagyon nem mindegy, hogy egy könyv 3 éveseknek vagy 13 éveseknek szól – és ezt a korlátot (ha ez korlát) el kell fogadnia az írónak és az illusztrátornak is. 

Egy igazi mesekönyv lelke az igényes megjelenés, a szép rajzok és illusztrációk, hogyan találtok rá a grafikusokra? Vagy az írókra? 

Mindig és mindenhol nyitott szemmel járunk – bárkiben (újságíróban, dramaturgban, rendezőben, filmes szakemberben, reklámgrafikusban) észre lehet venni egy leendő gyerekszerzőt, csak lehet, hogy még ő maga sem tud róla!

Illusztrátoroktól mindig szívesen fogadunk portfóliót, de az utóbbi években szoros együttműködés alakult ki péládul a Corvin Rajziskolával, de valamennyire más illusztrátoriskolákkal is, ami kölcsönös megelégedésünkre szolgál – illetve szerencsére létezik a Budapesti Illusztrációs Fesztivál, ahol a szakma apraja-nagyja, kezdőtől a profiig meg tudja mutatni magát, a kaidók epdig díjazhatnak és szemezgethetnek.

Ez szerintem a kiadói-szerkesztői szakma fő izgalma és kreativitása.

Milyen jellegű mesekönyveket keresnek ma a szülők, vagy éppen a már olvasni tudó gyerekek? 

Sárdi Dóra: A szülők körében nagyon menők most az érzékenyítő/segítő mesekönyvek. Leginkább azok, amik az érzelmekről szólnak. Ezeket keresik már egész kicsi gyerekeknek is, akár 3-4 éves kortól.

A nagyobbaknál két trendet látok, az egyik az, ahol  a gyerekek dönthetik el, hogy hogyan folytatódjon a történet, azzal, hogy választanak a felkínált lehetőségek közül. Ezek a történetek a 80-as években kaland/játék/kockázat néven futó sorozat már akkor is nagyon kedvelt mechanizmusát élesztette fel. Ezek a könyvek mindig nagyon izgalmasok és a gyerekeknek az az érzésük, hogy részesei a történet alakításának, egy kicsit ők is szerzővé lesznek. A másik nagyon menő típusnál is a részévé válás a lényeges elem. Ezek az időutazásos könyvek. Itt van példa előre és visszafele utazásra is. Az olvasók a mai gyerek szemével tudnak ránézni, rácsodálkozni az adott korra. Részévé válnak, ők maguk jelennek meg benne, nem elmesélik nekik, hanem odacsöppenek. Ezekben a történetekben nagyon meghatározó mindig a találkozás, találkozás az adott időszakkal és adott időszakban élőkkel. 

Hogy látjátok húsz év távlatából, mikor olvastak többet az emberek, most vagy régen? 

Sárdi Dóra: Szerintem mindig vannak olvasó és nem olvasó gyerekek. A felmérések szerint folyamatosan csökken az olvasók száma, de mi ezt nem tapasztaljuk. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a Pagony a legsikeresebb 2-10 éves korosztályban, amikor is a szülők szerintem tudatosan figyelnek arra, hogy a sok digitális tartalom ellensúlyozására mindig vegyenek könyvet is a gyerekeknek.

A Pagony Kiadó alapítói (balról jobbra)

Sárdi Dóra, Demény Eszter, Kovács Eszter

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Milyen újdonságok várnak az olvasókra? 

Kovács Eszter: Még idén is van néhány újdonságunk – például megjelenik Tarr Ferenctől Harmónia, a zenék birodalma címmel egy nagy zenei mese- és ismeretterjesztő könyvünk, ami abból a szempontból nagyon érdekes, hogy nem csak a klasszikus zenéről szól (ahogy azt általában a zenei ismeretterjesztő könyvektől ezt megszoktuk), hanem teljesen egyenlő arányban foglalkozik a népzenével, a jazz-zel, a popzenével és a klasszikus zenével. Ráadásul nem is csak ismeretterjesztő, hanem elsősorban mesekönyv – nagyon izgalmas vállalkozás!

Szintén idei megjelenés lesz még a Szevasz című kortárs novellagyűjtemény Péczely Dóra szerkesztésében – ez a kötet, mondhatni, a Szívlapát párja, csak éppen nem versek, hanem novellák találhatók benne – ugyanúgy a legnagyobb kortárs, élő magyar szerzőktől, ugyanúgy kamaszokról-kamaszoknak. A névsor nagyon impozáns, Bodor Ádámtól kezdve Háy Jánoson keresztül Szvoren Edináig összesen 25 szerző található meg a kötetben.

Természetesen jövőre is nagyon sok izgalmas dologgal készülünk, kedvcsinálónak néhány: a Képtelen képrablás című meseantológiánkban híres magyar festményekhez írtak mesét a Pagony szerzői, de kiegészül a kötet némi művészettörténeti ismerettel is - természetesen gyereknyelven.

Gimesi Dórának jelenik meg új meséje (ami egyébként a Kolibri színházban már látható) Emma csöndje címmel – ez egy nagyon szép mese, és az illusztrációja is nagyon szép lesz, Takács Mari rajzolja majd.

Nagyon sok sorozatunk folytatódik: készülnek az új Abszolút törik, Majoros Nóra könyvében a honfoglalás korába, Rojik Tamásnál a Rákóczi szabadságharcba, Zágoni Balázs könyvében pedig  a 20. század eleji Erdélybe kerülnek vissza a már megismert Vitéz János Gimnázium hetedikesei.

Nagyon izgalmas új Abszolút és Zseblámpás könyveink lesznek. Többek között Kolozsi Lászlóval, Goldberg Emíliával, Molnár T. Eszterrel, Rádai Andreával, Igaz Dórával, Kovács Attilával…

Ha minden igaz (és ezt itt mondjuk el elsőként) jövőre lesz Rumini “Most én olvasok”. Ezt nagyon várjuk!

De persze új kufli, új Maszat, új krumplirajzoló, új Pitypang, új Babaróka, új Két kis dínó is várható – szóval csupa régi kedves ismerős, új kalandokkal.

Köszönöm, hogy válaszoltatok a kérdéseimre. A magam és a blog valamennyi munkatársa nevében kívánok boldog születésnapot a Pagony kiadónak. Érdeklődve várjuk az újdonságokat a szép és tanulságos meséket.