Sokszor leírtam már ezen a felületen (is), mennyire rajongok a skandináv mitológiáért. Kevés jobb dolog történt ebben az évben a gyerekkönyvkiadásban, mint ennek a kötetnek a megjelenése. Az, hogy ez a könyv van, szerintem minden szülőt boldogsággal tölt el, aki szeretné bevezetni a gyermekét ebbe a világba. Viking mitológia újratöltve, ahogy az alcím mondja, és amellett, hogy gyerekeknek fantasztikus kezdés ez az északi istenekkel és hősökkel való ismerkedéshez, én azoknak a felnőtteknek is ajánlanám, akik könnyedebb, olvasmányos módon szeretnének közelebb kerülni ehhez a világhoz.
A kötet koncepciója, hogy Odin, „a nagyfőnök”, Mindenek Atyja megunja, hogy „vagy ezer éve senki rájuk se bagózik”. Fél attól, hogy az emberek elfelejtik őket (az Asgardban élő isteneket, istennőket és a Hel birodalmában lakó hősöket), így parancsba adja, hogy mindenki írja meg a történetét. Ezt a könyvet (amit most az olvasó a kezében tart) átviszi a szivárványon, hogy az emberek elolvashassák. Tizennégy fejezetet találunk a kötetben tizennégy isten, istennő, óriás, törpe és viking hős szemszögéből, amelyek szép szeletet mutatnak be a skandináv mitológia fennmaradt történeteiből.
Természetesen a világ létrejövésével (nem teremtésével!) és Odinnal kezdődik a kötet, aki a saját történetei közül a fél szemének elvesztését meséli el. A világ bemutatása remek, nekem nagyon tetszik a könyv végén lévő illusztráció is az Yggdrasillal, egyszerű, mégis informatív és mutatós. A skandináv mitológia némiképp talán egyszerűbben (és kevesebb sérüléssel) gyermekbaráttá tehető, mint például a görög, ahol a történetek nagy részének lényege, hogy ki (Zeusz…) melyik halandót rabolta/csábította/erőszakolta/liliomtiporta meg. A történetek közül mondjuk jótékonyan kimaradt Loki saját fiának beleivel való kikötözése kígyóstul, mindenestül, ezt kicsit hiányoltam. Az viszont nagy meglepetést okozott, hogy Skadi megnevettetése bekerült (aki ismeri, tudja, miért), én nagyon kíváncsi voltam, hogy lesz ez megoldva, de a „himbilimbi” szó nekem teljesen elfogadható.
Az illusztrációk fantasztikusak. Ramona Wultschner munkái, és már csak miattuk is érdemes kézbe venni a kötetet. Az egyes nézőpontkarakterek bemutatása egyrészt szórakoztató, másrészt viszont gyerekkönyvhöz képest meglepően bő tudást közvetít. Én kicsit félve vettem a kezembe a kötetet, de már a kolofónt átfutva is teljesen megnyugodtam: egyrészt a könyvnek volt szaklektora (!), másrészt a könyvbeli nevek átírásakor a Bernáth István-féle kötetet vették alapul. Hatalmas köszönet a Kolibri Kiadónak.
A könyv nyelvezete és stílusa kicsit érdekes; sok a szleng és a „menőzés”, ami az elején kicsit zavaró, de szerintem bele lehet rázódni. Nekem újdonság nem nagyon volt a történetek között, de igazán jó volt így, különböző szemszögekből olvasni őket – még ha a legtöbb fejezetnek így is Loki volt a főszereplője. Félreértés ne essék, életem végéig szerelmes leszek Lokiba és minden ábrázolásába, de hiányzott picit Odin és Thor. Thor még hagyján, mert az ő személyisége azért kirajzolódik a történetekből, de Odin nekem itt nagyon egysíkú és szürke volt. Persze Loki a legérdekesebb: minden antagonista archetípusa, végtelenül összetett és szórakoztató személyiségjegyekkel. Nélküle békésebb, ám végtelenül unalmas lenne az élet Asgardban.
Nekem ez a kötet abszolút meghozta a kedvem, hogy újra elmélyüljek egy kicsit a próza- és a verses Eddában, és nagyon remélem, hogy mások is így lesznek vele. Izgalmas, fordulatos, varázslatos, vicces és kicsit véres, de végtelenül emberi a skandináv mitológia, az ember szívét-lelkét fel lehet vele tölteni. Arról nem is beszélve, hogy ezt a kötetet olvasva megint csak rájöttem, mennyire sokszínű benne a nők ábrázolása – itt a holtak birodalmát is egy nő vezeti, ami már önmagában fantasztikus, és akkor a valkűrökről még nem is beszéltünk. Ez a kötet remek ismerkedés ezzel a csodás világgal, én imádtam olvasni.
10/10
A kötetet a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
