Nem tudom, ki lehet a célközönsége ennek a kötetnek, de elképzelhetőnek tartom, hogy én. Elképesztően különleges és varázslatos világa van, áthatja az élet iránti rajongás és szeretet, de nagyon rétegkönyvnek érzem, pont az egyedi, különös és sokszor furcsának ható világépítése, emberekhez való viszonya és stílusa miatt. Én idén nem olvastam ennél jobb gyermek- és ifjúsági könyvet. Ismét hatalmas köszönet a Pagony Kiadónak, hogy elhoznak nekünk ilyen csodákat, és nagyon remélem, hogy sokan adnak majd egy esélyt ennek a nem mindennapi történetnek.
A visszafelé-folyó a kiadó Abszolút Könyvek sorozatában jelent meg, amely a 9–12 éves korosztályt szólítja meg, és olvasmányos, könnyed, izgalmas, elgondolkodtató könyveket válogatnak bele. Ez a könyv „abszolút első szerelem, abszolút varázslatos és abszolút vándorlás”, a hátoldal szerint pedig „gyönyörű utazó- és szerelmes történet a francia szépirodalom nagy klasszikusától”. A történet Tomek, a boltosfiú, és Hanna, az árva lány párhuzamos utazását meséli el a halhatatlanná tevő vizű Kzsar-folyóhoz. Varázslatos tájakon kelnek át (a Felejtés Erdeje, a parfümkészítők faluja, a Nemlétező Sziget, a sivatag, Nesztor király birodalma stb.), rengeteg kalandban vesznek részt, és sok segítő új barátra tesznek szert, míg végül célhoz érnek.
Ez a könyv egy csoda. Engem az első pár oldal után megvett magának, a szívemre tettem a kezem és elmosolyodtam – aki olvas, tudja, hogy van néha ilyen pillanat, amikor az ember érzi, hogy ez a könyv most neki szól. Hogy ez most megtalálta hozzá az utat. Hát én az elejétől imádtam ezt a könyvet, de kellett egy kis idő, mire rájöttem (és érdemes lett volna figyelni az arcomat, amikor végre leesett), hogy ez egy mágikus realista ifjúsági regény. Egy mágikus realista ifjúsági regény!! És minden megvan benne, ami miatt nekem az egyik kedvenc irányzatom a mágikus realizmus, még azok az apró gyengeségek és az olvasót zavarba hozó megoldások is, amik olyan emberivé és szerethetővé teszik az így épülő történeteket.
A kötet felépítése nagyon egyedi: az első részben Tomek a főszereplő, az elbeszélői nézőpont E/3-as, a boltosfiú útját és kalandjait követjük egészen a Szent Hegyig és a hazatérésig. A második rész főhőse Hanna, aki Tomeknek meséli el (E/1-es nézőponttal) a történetét, a találkozásukat, elválásukat, külön és együtt bejárt útjukat, majd az újbóli elválásuk utáni eseményeket. Ez az építkezés azt eredményezi, hogy két regényt is olvasunk, meg nem is. A Tomek című rész teljesen lezárt, kerek egész, és mikor a végére értem, én kicsit szkeptikus voltam, hogy most akkor ugyanez nem lesz-e unalmas Hanna szemszögéből. Hát nem. Még a közösen átélt események bemutatása is rejt újdonságokat, Hanna útja pedig talán még izgalmasabb és szívszorítóbb, mint Tomeké. Ráadásul úgy kezdődik, hogy az édesapja elviszi Hannát madárnézőbe (igen, majdnem jégnézőbe).
A két főszereplő karakter nagyon szerethető. Az egész könyvről az jut eszembe, hogy olyan tiszta – Tomek és Hanna is kedvesek, segítőkészek, bátrak, és végtelenül tiszta érzelmek fűzik őket egymáshoz. Minden nagyon egyszerű, senki nem kérdőjelez meg semmit. Tomek és Hanna ezáltal elég statikus, a körülöttük megjelenő mellékkarakterek azonban nagyon sok színt visznek a történetbe. Egy-egy mini világba jutunk el az utazás során (mint Szindbád), amelyekben különleges emberekkel találkozunk, és a fiatalok mindenütt számíthatnak segítségre. A kötet tisztasága nekem azt is jelenti, hogy az akadályok és viszontagságok ellenére az olvasó végig biztonságban érzi a két főszereplőt; tudjuk, hogy nem eshet bántódásuk, hogy a végén minden jóra fordul.
A kötet humora és öniróniája remek, a valósághoz való viszonya egyszerre abszurd és szívszorító (Marie házassága, Hanna élete Topkában és ahogy véget ér stb.). Tele van az egész fantáziával és varázslattal, miközben olyan fontos témákat érint, mint a szeretet, család, barátság, hit, halhatatlanság. Izgalmas, kalandos, de mélyen elgondolkodtató, sokszor szomorú és megható könyv (a legvége is megható, annak ellenére, hogy nem egymás-nyakába-borulós happy end). Én nagyon örülnék, ha sokan olvasnák, mert igazán megéri, de kicsit tartok tőle, hogy aki nem Márquez- és ifjúsági irodalom- és utazó kalandregény-rajongó egy személyben, annak vajon mit mond a kötet. Ki kell próbálni, mint a mókusgyümölcsöt. Ahogy Hanna mondja Tomeknek: „Ez a történet a legszebb dolog, amit adhatok.”
10/10
A kötetet a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
