Grinccsel először a 2000-ben bemutatott film kapcsán találkoztam, és már akkor megszerettem a karaktert és a Kiket. Eddig azonban nem volt alkalmam az eredeti mű elolvasására, így most kapva kaptam az alkalmon.
Grincs Kikfalva közelében lakik, és teljes szívéből utálja a karácsonyt. Már ha egyáltalán van szíve… Gyűlöl mindent, ami az ünneppel kapcsolatos. Ezért úgy dönt, ellopja azt. Véghez is viszi gonosz tervét, ám földbe gyökerezik a lába, amikor meglátja, hogy Kikfala lakói ajándékok nélkül is boldogan ünnepelnek.
Grincs története eredetileg 1957-ben jelent meg, és azóta számtalanszor megidézték, de a mondanivalója és a felvetett kérdése máig aktuális. Ami konkrétan ez: miben rejlik a karácsony? Az érzések teszik azzá, vagy az ajándékok? Ezekre egyértelmű választ ad a mese, ami maga a tanulság is: a karácsony igazából a szívekben él, nem a külsőségekben, ezért ellopni sem lehet. Ám ezt Grincs, aki magányban éli az életét, és nincs igazi kötődése senkihez, nem érti meg, és mérhetetlenül zavarja.
Bármilyen kedves és vidám verses mesébe is csomagolták, szomorú az ő története, mert azokat testesíti meg, akiknek senkijük sincs, és egyedül kell átvészelniük az ünnepet, vagy azokat, akik egyszerűen csak elvonulnak, mert nem jelent számukra semmit, vagy azért, mert az elszenvedett fájdalmak miatt bezárták a szívüket, és megkeseredtek. Ez a megcsömörlött állapot pedig arra sarkalja őket, hogy másoknak is rosszat tegyenek. Ez nem feltétlenül rosszindulat, mint inkább az, ha „nekem rossz, legyen nektek is” hozzáállás.
Ezért érdekes Grincs figurája: többféleképpen is értelmezhető, és többféle érzelmet, élethelyzetet is kifejez. Valahol érthető is, hogy miért ilyen az ő karaktere, mert manapság is vannak, akik ugyanígy éreznek, de ugyanakkor általánosságban az emberek nehezen békélnek meg a Grincshez hasonló társaikkal, és meg sem próbálják megérteni őket, ami szintén szomorú. Ezért van ma is aktualitása ennek a mesének, mert arra késztet, hogy elgondolkozzunk az ünnepek előtti és alatti viselkedésünkön és egy percre megálljunk a nagy rohanásban.
Dr. Seuss ezeket az érzeteket, hangulatokat mind-mind egy rímekbe szedett vidám történetbe csomagolja, mely mosolyt csalt az arcomra, és felnőtt fejjel is végig vigyorogtam még a mélyebb jelentése ellenére is. Ebből kifolyólag nem csak a gyerekek, hanem a szüleik is megtalálhatják benne a felhőtlen kikapcsolódást. Tandori Dezső fordítása és a kedves illusztrációk pedig még egy lapáttal rátesznek erre.
Egyedül a vége döcögött nálam egy kicsit, ahol enyhén kapkodóssá vált, ami miatt hirtelennek éreztem a lezárást. Nem volt eléggé előkészítve a csattanó, így nem szólt akkorát.
Összességében A Grincs egy vidám, de ugyanakkor elgondolkodtató mese a karácsony jelentéséről. Felhőtlen perceket nyújt kicsiknek és nagyoknak, miközben egymás tolerálására tanít.
9/10
A könyvet a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
