Valószínűleg ez az a film, amiben semmi váratlant nem tudnék kiemelni. Noah Baumbach 2 évvel ezelőtt a The Meyerowitz Stories kapcsán mesélt az emberi kapcsolatokról (akkor az apa-fia, és testvéri viszonyokat vizsgálta), most pedig egy házasság és válás történetét vitte vászonra, csupa remek színésszel a fő- és mellékszerepekben (érdekesség: mindegyikük életében jelen volt a válás vagy közvetlenül, vagy a szülők útján). Valószínűleg már előzetesen felmerült az emberekben a Jelenetek egy házasságból, vagy a Kramer kontra Kramer, esetleg bármilyen tetszőleges Woody Allen-film a témában – valahol mindegyikre hajaz egy picit, és szinte egyáltalán nem.

A film Nicole (Scarlett Johansson) és Charlie (Adam Driver) a másikról szóló monológggal indít, hogy mit szeretnek benne: Nicole-t mindenki imádja és ismeri, mint los angeles-i színésznőt – főleg egy tinivígjátékból –, míg Charlie egy művészi körben elismert színházi rendező, aki sokat áldoz a társulatára, és kölcsönösen megbecsülik egymást. Mellesleg a saját felesége a főszereplője a darabjának. Különbözőbb párost nem is lehet találni, mégis meglepetésként éri a környezetüket, hogy válni akarnak, egy mediátor segítségével. Azonban Nicole hazaköltözik Los Angeles-be, szerez egy válóperes ügyvédet (Laura Dern) – és szêp lassan felszínre kerülnek azok a bizonyos dolgok, amik tönkretesznek szinte mindent.

Ha nincs is benne semmi különös vagy újszerű (nem is kell lennie), karakterrajzban és alakításokban nagyon erős a Házassági történet. Scarlett Johansson már korábban is bizonyította, hogy rá lehet bízni egy drámai szerepet (Match Point, Elveszett jelentés), és képes kifejezetten furcsa filmeket megcsinálni, mint az Under the Skin, őt nagyon jó lesz látni most, hogy nemsokára távozik a MCU-ből. Adam Driver pedig kvázi korunk Dustin Hoffmanja – abszolúte nem sztáralkat, szinte kiválóan válogat a szerepek között, kifogástalan a játéka. 2017 eddig a legjobb éve volt, amit a Némasággal nyitott, folytatta a The Meyerowitz Stories-zal, majd humorosabb oldalát villantotta meg a Logan Lucky-ban, végül pedig a The Last Jedi is befért neki az év végén.

Ezen kívül a jelenetek ritmusában rendkívül jó a film – egy pontig. habár egymást váltogatják a hol szomorú, hol vicces, hol keserédes jelenetek, egyik sem nyomja el a másikat, nem lóg ki a közösből, nem akar befolyásolni, vagy erőltetni valamit. Gyakorlatilag egy olyan kapcsolat szétesésébe pillanthatunk bele, ahol teljes szívvel egyik fél mellé sem lehet állni, mind Nicole, mind Charlie hibázott valamit a kapcsolatukban. Ami talán mégis újszerű, hogy ez nem a film elején derül ki, hanem bőven a közepén, és nem is egy teátrális, közös dühöngés közepette robban ki az egész. Végül mégis ebben csúcsosodik ki a film, ami az alakításoknak hála nagyon erős, ugyanakkor abszolút mélypont a szereplőknek – amikor elképesztő ocsmányságot vágnak egymás fejéhez, nos, azt nem könnyű nézni, de még nehezebb elfordulni...

És habár, talán egy pontnál, mint fentebb írtam, egy picit megbicsaklik az egész. Az élettel teli figurák között az inkább karikatúrának illő szocmunkás, és a pillanatok alatt rendkívül abszurdba átforduló helyzet egy csipetnyit több volt a kelleténél, bár valóban vicces volt – és az is igaz, hogy utána egy rendkívül szomorú jelenetben a film „helyrehozza hibáját”, amikor mindannyian megértjük: valami menthetetlenül elveszett.

Összegezve: ezt a filmet mindenképp látni kell, Scarlett Johansson és Adam Driver alakítása, és Noah Baumbach értő, aprólékos rendezése miatt. Kell ennél több?

9/10

A Házassági történet adatlapja a Magyar Filmadatbázis (Mafab) oldalán.