Dicstelen véget ért sokunk kedvenc sorozata. Valahol kódolva volt, hogy az óriási várakozásoknak nem tudnak megfelelni a producerek, de ez akkor is harmatgyenge lett. Nem azért, ami a karakterekkel történt, hanem azért, mert iszonyúan összecsapták az egészet, és nagyon benézték, hogy mi is volt az igazi konfliktusa ennek az évadnak. Mert nem az volt a lényeg, hogy kié lesz a Vastrón, hanem az, hogyan győzik le az emberek a Másokat, mert ők jelentik a legnagyobb fenyegetést, az Éjkirály az igazi ellenség, nem a saját hatalmi harcaik. Az Éjkirály karakterét azonban sajnos elvesztegették, ahogyan nagyon sok másikat is, végigrohantunk az eseményeken, az olyan régóta várt nagy csatát annyira elsötétítették, hogy nem sokat láttunk belőle, egyáltalán nem írtak vele tévétörténelmet az alkotók, voltak ennél sokkal katartikusabb ütközetek is ebben a sorozatban. A feszített tempón túl (csak kapkodtuk a fejünket, hogy milyen viharos sebességgel éri utol a végzet a szereplőket) az alapvető probléma az volt, hogy a forgatókönyvírók a közelébe sem értek Martinnak, ezért, amikor a sorozat lehagyta a könyveket, látszott, hogy kiürült a történet, amit nem tudtak a látvánnyal ellensúlyozni. Ennek a sokrétű történetnek a lezárásához kevés volt egy évad, túl sok szálat kellett lezárni, nem volt idő megágyazni a végső fordulatoknak, a karakterépítés elmaradt, így pedig csak a nagy csalódás maradt, hogy a fene egye meg, most hal meg egy alapszereplő, és nem érzek semmit, mi a fene volt ez? A sárkányok anyja pedig sajnos karaktergyilkosság áldozata lett, az ötlet egyáltalán nem volt rossz, de a kivitelezés annyira kapkodó volt, hogy megint nem volt érthető, mi történik. Katarzis helyett csak csendes belenyugvás jutott a nézőnek, és ez az előzmények ismeretében nagyon kevés. Őszintén remélem, hogy Martin egyszer meg fogja írni a Trónok harca igazi befejezését, és akkor zokogni fogunk tiszta szívünkből, annyira kifacsarja a kis lelkünket, mert ehhez a sorozathoz ez illik, nem pedig ez a löttyedt megúszás, amit most kaptunk.
Két nagy csata várt hőseinkre, az egyik Deresben, a másik Királyvárban. Az igazi nagy katarzisnak a Mások elleni kellett volna, hogy legyen, azonban mégis az verte ki a biztosítékot, amit a sárkányok anyja művelt. Összetörték a nézők szívét az alkotók, de nem úgy és nem ott, ahol kellett volna…
Mindent elmond a sorozatról, hogy a legnagyobb indulatokat egy, a jelenetben felejtett kávés pohár okozta. Egyébként ilyesmi valószínűleg már többször is előfordult az évadok során, de mivel inkább azzal foglakozott a nézősereg, ami történik, hogy fel sem tűnt. Most viszont annyira nem érintette meg a sztori őket, hogy ilyen teljesen lényegtelen dolgokkal foglalkoztak napokig. Miközben pár évaddal ezelőtt a szereplőket, az éppen aktuális, teljesen kiszámíthatatlan fordulatokat tárgyaltuk meg barátainkkal, kollégáinkkal, mert voltak katartikus pillanatok szép számmal az évek során, szomorú, hogy pont a vége lett ennyire felejthető. Nem értek egyet azokkal, akik most elhordják mindennek a producereket, nem ők tehetnek arról, hogy a történet végét nekik kellett megírniuk, és egyszerűen nem értek fel Martin zsenialitásához, inkább arra gondoljuk, hány évadon keresztül bűvöltek el bennünket és tették a világ legmenőbb sorozatává a Trónok harcát.
Fáj, hogy ilyen gyengusra sikeredett a búcsú, de egy korszak mindenképpen véget ért, ki tudja, mikor lesz még egy ilyen tévésorozat, amelyet ilyen elsöprő módon szeretnek a nézők. Nehéz elengedni kedvenc vagy utált karaktereinket, de rengeteg életre szóló pillanatot őrzünk velük, és ne feledjük, nincs még vége a westerosi kalandoknak, a spin-off már forog, és ki tudja, lehet, hogy egyszer még végignézhetjük Valyria végzetét is, ha látnak benne elegendő fantáziát a producerek. Nagy utat jártak be a karakterek az évadok során, gondoljunk bele, honnan indult pl. Bran, Tyrion, Jaime, Cercei, Dany, John, Sansa, Arya és megannyi más szereplő. Grandiózus vállalkozás volt tévére adaptálni a világhírű könyvsorozatot, ki gondolta volna, hogy ennyire túlnő saját magán a Trónok harca és megdönt minden nézettségi rekordot. Az utolsó néhány évadért eléggé kár, nyilván nem véletlen, hogy ilyen rövidre zárták a sztori végét Benioff-ék, mert tudták, hogy nem tudják hozni azt a szintet a forgatókönyvben, amit Martin megírt a könyvekben, de hát azt mégsem mondhatták a rajongóknak, hogy várjanak már néhány évet, amíg a mester összekapja magát, és megírja a befejezést.
Üresek lesznek a hétfők még jó darabig, mert hiába a rengeteg sorozat, Trónok harca csak egy volt. A titok talán az volt, hogy egyetlen karakter sem volt biztonságban, akárkit akármikor elveszíthettünk, nem voltak jók és rosszak, minden szereplőnek volt szép és sötét oldala, folyamatosan ment a politikai kavarás, térdig jártunk a vérben, nem volt hiány akcióban és szexben, na és persze a látvány is elképesztő volt. A CGI-mágusok elénk varázsolták a sárkányokat, a Hét királyság minden csodája és pokla a szemünk előtt játszódott le, tévétörténelmi látványosságok részesei lehettünk, folyamatosan esett lefelé az állunk, sírtunk, nevettünk, együtt lélegeztünk a történettel. Kár, hogy vége, a teljesen súlytalan lezárás ellenére is.
Véget ért az őrségünk, nincs több hajnali kelés, éjszakai fennmaradás, kinek mi, nincs több találgatás, hogy kié lesz végül a Vastrón, minden szál el lett varrva, mindenki megfizette az adósságát, nem közeleg többet a tél, nincs több Vörös nász, a Mások sem fenyegetik az élőket. A katarzis elmaradt, a hiányérzet megmaradt, az utolsó évad sajnos tényleg nem volt méltó ehhez a remek sorozathoz. Az első két részben csak merengtünk, aztán jött egy előrehozott (majdnem) világ vége, majd egy meghökkentő fordulat, és egy túl csendes lezárás. Ennyi jutott nekünk ebben az utolsó hat részben, és jobbhoz voltunk szokva, ezért nem kicsit vagyunk csalódottak. Itt a vége.
5/10
A Trónok harca teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.