SPOILERES írás következik!

A You alapötlete az utóbbi évek egyik legjobb és legfontosabb művét eredményezhette volna: Greg Berlanti és Sera Gamble sorozata a tündérmeséknek és a hollywoodi romantikus filmeknek tart igen kegyetlen tükröt. És nagy felhördülést váltott ki, hogy a You-ban sokan nem látták meg ezt kritikus szemléletet, hanem például olyan kijelentéseket tettek, hogy Joe Goldberg akár őket is megölhetné. Ugyanakkor ebben a sorozat is vétkes, hiszen maga sem mer igazán kritikus lenni főhősével. Bár a koncepció része a You alkotói részéről, hogy Joe erkölcsileg enyhén szólva is megkérdőjelezhető döntéseket hoz, az már ügyetlenségük eredménye, hogy a sorozat ezt valódi önreflexió nélkül mutatja be.

A széria az eredeti szándékkal ellentétben nem arra ébreszti rá nézőit, hogy Joe bizonyos lépéseit, tulajdonságait (helytelenül) mennyire megnyerőnek tartjuk, hanem esetenként még igazolja is bizonyos cselekedeteit. Ezzel természetesen az írók nem azt akarják mondani, hogy a pszichopátia egyes helyzetekben teljesen oké, hanem egyszerűen elbaltázzák a kidolgozást. Szűklátókörűségük és lustaságuk után pedig a You akaratlanul is egészen bizarr sugallatokkal támadja nézőjét. Íme ezek közül az öt legproblematikusabb:

A pszichopata férfi a legnagyobb feminista

"Én vagyok a legnagyobb feminista ebben a szobában" - jegyzi meg Joe Beck barátnői társaságában, és valóban: Peach, Annika és Lynn nemcsak az üresfejű Instagram-celebek és elkényeztetett örökösnők legrosszabb sztereotípiáit testesítik meg, de kifejezetten toxikusan is viselkednek egymással. Kölcsönösen megalázzák, visszahúzzák egymást, Peach pedig gyakorlatilag a könyvkiadók Harvey Weinsteinje elé veti Becket, majd megpróbálja rávenni, hogy csalja meg Joe-t. A karakterek negatív ábrázolásával önmagában még nem lenne probléma, de a You melléjük nem helyez egyetlen kompetens női szereplőt sem (a sznob irodalmár Blythe az egyetlen kísérlet erre) - és ez Beckre is igaz.

A nők egyedül nem képesek semmire

Hiszen neki is állandóan arra van szüksége, hogy megmentsék. Beck karrierjének, magánéletének összes előrelépését Joe-nak köszönheti a sorozatban - közvetve még arra is Joe veszi rá, hogy álljon ki professzora szexuális visszaéléseivel szemben. Ez persze pont arra jó, hogy táplálja a magát fehér lovon betrappoló hercegnek képzelő Joe romantikus fantazmagóriáját, de a furcsa az, hogy azok szemszögéből, akik nem ismerik Joe valódi énjét (pl. Beck barátnői), a férfi tényleg pozitív hatással van Beck életére. A nő ettől valódi áldozat helyett egyfajta tudattalan fausti alkut kötött figurának tűnik, aki magától soha nem lett volna képes azokra a dolgokra, amelyeket Joe-tól a sok borzalom árán megkapott, és aki tulajdonképpen saját boldogságát tette tönkre azzal, hogy végül felfedezte, ennek milyen következménye is volt. Ugyan Beck végül kimondja, hogy inkább választaná a kontrollt saját élete felett, mint az atyáskodó babusgatást, csak éppen ez a látottak fényében iszonyú hamisan cseng, hiszen jóformán azt is Joe-nak köszönheti, hogy ezt így meg tudja és meg meri fogalmazni. Hiszen a férfi nem egy autonóm személyt vont irányítása alá, hanem a toxikus barátnők, bunkó pasi és szexet követelő professzor háromszögében vergődő Becket.

A jófiúknak csalódniuk kell a szerelemben

És az egyik legdurvább konklúzió tényleg az, hogy míg Joe alapvetően olyan dolgok miatt kérhető számon, amiket nem közvetlenül Beckkel tett, Beck borzasztóan viselkedett vele szemtől szemben is. Már kapcsolatuk első perceiben hazudott neki, eltitkolta a múltját, végül pedig meg is csalta őt - majd erről is hazudva tudatosan megfúrta Joe új kapcsolatát. És ne feledjük, Beck már a második volt Candace után, akiben Joe-nak így kellett csalódnia. És ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy Joe mit művelt Beck háta mögött, sőt Beck hűtlensége még igazolta is Joe összes bizalmatlanságát és féltékenységét, pedig pont ezzel a You tökéletesen példázhatta volna, Joe megszállottsága hogyan képes romboló jellegű párkapcsolati mintákat kialakítani. A You tehát bár szatirizálná azt a réteget, akik haragszanak a nőkre, mert odaadó gesztusaikat nem viszonozzák szexszel vagy szerelemmel, egy bizonyos olvasatában éppen azt mondja ki, hogy a partnerükért minden áldozatot meghozó jófiúk tényleg alulmaradnak a gátlástalan macsókkal szemben.

 A családon belüli erőszak néha a legjobb megoldás

És mi sem bizonyítja legjobban Joe jófiúságát, mint hogy őszintén törődik szomszédjaival, Claudiával és főleg Pacóval. Legalábbis amíg nem kell elítélni a családon belüli erőszakot, hiszen több szereplő, a történet több pontján is kimondja, hogy a status quo fenntartása a lehető legjobb megoldás. A sorozat újabb és újabb indokokat talál arra, hogy ne lehessen Ront felelősségre vonni: előbb Claudia drogfüggősége, majd a férfi kapcsolatai miatt járna ez beláthatatlan következményekkel. Joe szemszögéből érthető, hogy árvaházi élményei okán a jelenlegi helyzetet favorizálja, de azért 2019-ben már nem a Twist Olivér korát éljük, és nehéz elképzelni, hogy a drogos édesanya és az őt verő mostohaapa még mindig jobb lenne Paco számára, mint bármelyik másik alternatíva. Miközben ráadásul egyéb gondviselő híján a fiú így is kb. utcagyerekként tengeti napjait. De kár is erről egyáltalán vitát nyitni: semmilyen érv mentén sem szabad kijelenteni, hogy a családon belül erőszak megtűrhető.

A seggfejség halált érdemel

A You moralizálásának legbizarrabb része, amikor Joe-ból egyfajta könyvmoly-Dextert próbál faragni. Bár a sorozat célja elvileg az lenne, hogy megmutassa, Joe tettei semmilyen körülmények között nem igazolhatók, azért erősen olyan áldozatokat vet elé, akiknek megölése a dexteri becsületkódex értelmében igencsak megérdemeltnek tűnik. Benjiről kézenfekvő módon kiderül, hogy nemcsak egy visszataszító, pózer frat guy, hanem még gyilkos is, Peachről az, hogy még Joe-nál is nagyobb stalker, Ronról pedig már kezdettől nyilvánvaló, hogy egy erőszakos vadállat. Ron halála ráadásul pont akkor következik be, amikor Joe végre teljes eszement gonoszságában tündökölhetne, de a sorozat még ekkor sem bírja ki, hogy legalább kicsit ne kényszerítse megmentő-szerepbe. Mindezt azon rettentő közhelyes konklúziónak kedvéért, hogy lássuk, Pacóból lesz a következő Joe - de Ron kivégzését még ennek függvényében is meg lehetett volna úgy oldani, hogy az ne legyen teljesen önzetlen cselekedet Joe részéről (pl. a rendőrként dolgozó, és a főszereplőre amúgy is gyanakvó férfi rájöhetett volna Joe valamelyik sötét titkára).

Rettentő érdekes a You-ban, hogy miközben főszereplője elborult világképét szatirizálja, Joe egyszer sem játssza meg magát, nem cselekszik önző érdekből, nem használ ki másokat (még Annika bevetését Peach ellen is úgy készíti elő a sorozat, hogy az Annika érdekében is történjen), és bár rengetegszer téved és fut lukra, végig autentikusan tudja képviselni, amit képvisel. Egy negatív karakter akkor jó, ha empatizálunk, de nem szimpatizálunk vele, a You azonban ennek éppen az ellenkezőjét alkalmazza, hiszen az lényegesen könnyebben megvalósítható. Joe elmebeteg vágyait meg sem próbálja érthetővé tenni (pedig lehetett volna azon még dolgozni, miért vágyik ennyire szeretetre a fiú, aki gyerekkorában senkitől nem kapott szeretetet), helyette azon igyekszik, hogy az ezek köré épített figura összességében minél kellemesebb legyen. Ezért játssza őt egy a Gossip Girlből lopott szépfiú, ezért hihetetlenül művelt, ezért feministább a nőknél is, egyszóval a pincebörtönöket és a gyilkos hajlamot leszámítva Joe tényleg a tökéletes pasi. Csak hát a You valahol éppen azt akarná állítani, hogy Joe még pincebörtönök és gyilkos hajlam nélkül sem lenne a tökéletes pasi, de ennek bemutatása minimális erőfeszítést sem szentel.

A finálé didaktikusságából kiindulva ugyanis egyáltalán nem arról van szó, hogy a You fifikás erkölcsi kihívásként folyamatosan provokálni akarja nézőjét azzal, hogy pszichopata főhősét minél kellemesebbnek festi le. (Hiszen ha igazán próbára akarna tenni, nem alázná meg többször is például szexualitásában.) Az is nehezen védhető álláspont, hogy Joe egyfajta megbízhatatlan narrátorként manipulálna minket is, hiszen amikor fél epizódig Beck fejébe is beleláthatunk, nem kérdőjeleződik meg az események objektivitása. (Ellentétben például az ugyanezt a technikát tökélyre fejlesztő A viszonnyal.) A sorozat teljesen tisztában van azzal, hogy a megnyerő lovagot próbálja szörnyeteggé visszaváltoztatni, csak ironikus módon egyfajta inverz Belle-ként túlságosan is beleszeret szörnyetegébe ahhoz, hogy igazán kegyetlen rémként ábrázolja. A You akkor lett volna igazán tökös sorozat, ha például azt is módszeresen bemutatja, ahogyan Joe megöli Becket (ahogyan ez elvileg a könyvben is megtörtént). De tartok tőle, hogy ezt már nem vette volna be a Penn Badgley-ért epedező tinilányok gyomra...