Kemény borítós, gyönyörű, igényes kiadás, Esad Ribic fantasztikus képei és egy olyan történet, ami úgy táplálkozik a mitológiából, hogy megtölti élettel, gondolattal, elgondolkodtat és mesél. A Fumax Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvashatjuk egy kötetbe rendezve a teljes, négy részes Loki-minisorozatot olyan extrákkal, mint a sorozat tervezete, figuratervek, borítóvázlatok stb. Letehetetlen. Komolyan.
A skandináv mitológia a szívem csücske, és azt hiszem, kevés jobb dolog történhetett volna vele, mint hogy a Marvel merít belőle. A mitológiának pont ez a lényege; folyamatosan újramesélt történetek, átalakított, a hallgatóságra szabott mesék. Loki alakja is folyton újraértelmeződik (az én kedvencem Joanne Harris Luckyja), az Eddákból ismert alak sokféle formában él köztünk, és a lényeg, hogy él. Rob Rodi Lokija kicsit sötét, kicsit tépelődő, magabiztosnak látszik, miközben bizonytalan és kételyekkel teli, és olyan finom iróniával és öniróniával szemléli a környezetét és magát, ahogy csak a nagyon bölcs emberek tudják.
A történet onnan indul, hogy Lokinak sikerült megszereznie Asgard trónját, mindenkit bebörtönzött, és arra készül, hogy végre uralkodhasson. A legnagyobb kérdés, hogy mi legyen Thorral; Hela, a halál istennője bogarat ültet Loki fülébe, hogy amíg nem öli meg a testvérét, nem érezheti biztonságban magát. Loki felkeresi Sifet, Baldert és Odint, mielőtt döntést hozna, az olvasó pedig bepillantást nyer a múltjába, ami folyamatosan kísérti. Loki rendkívül rétegelt, a jelleméről viszont leginkább csak úgy tudunk meg többet, hogy mások beszélnek hozzá arról, hogy milyennek látják. Pedig végül a döntése minősíti, nem az, hogy mit mondanak vagy gondolnak róla.
A szöveg egyszerre emelkedett és szellemes, néhol picit csúszik a váltásoknál, Loki humora („Szégyenkezem? Nem ismerem a szó jelentését.”) és hatásvadász stílusa („Levágom a fejét. Meglátjuk, azt túléli-e.”) viszont klassz, ahogy a mitológia átforgatása is. Amikor először olvasunk az Eddából ismert részletet (Sif hajának története), az egészen borzongató érzés, és sok-sok ilyen van – Loki egész mitológiai sorsa például. Igen elgondolkodtató kérdése a képregénynek, hogy mennyi beleszólásunk is van a saját életünkbe, létezik-e sors és előre elrendeltség? Létezik-e végzet, és mi van, ha szembe akarunk szállni vele? „…pedig Asgaardban nincsenek véletlenek. Az istenek közt minden esetlegesnek tűnő lépés egyszerre szándékos és sorsszerű.” Loki egyik megtestesülésében sem győz, mégis ez hajtja előre.
Amikor viszont eléri, amit akart, Lokinak már nincs nagy kedve uralkodni, finoman szólva nem így képzelte, minden untatja, ami az udvarral kapcsolatos. Neki a mitológiában is a szabadság a legfontosabb, amit most önként ad fel, de elég hamar rájön, hogy ez nem neki való. A Thorral való kapcsolata is borzasztóan ambivalens; Loki egyszerre irigyli és isteníti fivérét, ő az ellenpontja („Fekete mező előtt igazán vakító a fehér.”), ezért nem szabadulhatnak egymástól. A kötet utószava sokat hozzátesz az értelmezéshez, Loki pedig a végén is Loki marad, aki akárhogy is nézzük, leginkább a bénázás istene, és egyszerűen nem lehet rá haragudni. Nagyszerű interpretáció és csodás Loki-karakter, belső utazás a hatalom és a szabad akarat kérdése körül, amit igazi élmény olvasni.
9/10
A kötetet a Fumax Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
