A sors fintora, hogy az Árpád-házi szent királyok vérvonalába igencsak erős pogány lázadó vér keveredett, hiszen az István király halála utáni zavaros idők után úgy alakultak a dolgok, hogy Koppány rokonai kerültek a trónra, és ők fejezték be azt az országépítő feladatot, amit még Géza fejedelem kezdett el. Hosszú a történet és eléggé véres, hiszen tűzzel-vassal térítették keresztény hitre a pogány magyarokat az uralkodó család tagjai, mert tudták, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy a magyarok ne tűnjenek el a történelem színpadáról. Benkő László első könyvét csak nemrégiben olvastam a trilógiából, amely Géza és István koráról mesél nekünk, és bár beszereztem már régen a két folytatást, sajnos kénytelen vagyok későbbre halasztani az elolvasásukat, mert már meg is jelent a következő trilógia első része, amelyet kíváncsian vártam, hiszen egy nagyon érdekes korszakról mesél. Szerencsére összefoglalásra kerültek az előző részek eseményei, ezért nem maradtam le semmiről, sok karaktert ismerősként üdvözölhettem, akárcsak az olyan történelmi személyeket, mint Orseolo Pétert, Aba Sámuelt, Imre herceget és István királyt. Miközben az ország István király halála után viharsebesen az interregrum felé tart, az uralkodó család és a nemesek szemszögén túl megismerhetjük a közemberek szempontjából is ezt a kaotikus időszakot. Tömörd ezrednagy családja is szétszakad ebben az egyre bonyolultabbá váló helyzetben, az uralkodó család drámája rányomja a bélyegét az ország sorsára, és miközben kegyetlen harc folyik a hatalomért, az egyszerű embereknek egyre nehezebb összeegyeztetni a rájuk kényszerített kereszténységet és őseik hitét. A folyamatosan változó nagypolitikai és belpolitikai viharok közepette forronganak az indulatok és az érzelmek, senki sem tudja, mit hoz a jövő, egyre mélyebb válságba kerül az István király uralkodása alatt még erős ország. Miközben teljesen át tudjuk élni a korszakban élt elődeink drámáját, egy tökéletesen szórakoztató kalandregényt is kapunk, egyetlen pillanatra sem ülnek le az események, és természetesen a legizgalmasabb résznél ér véget a történet, ami remélem minél előbb folytatódik. Az író hozta a tőle elvárható magas színvonalat, ismét egy kiváló történelmi regényhez van szerencsénk, amelyből rengeteget tanulhatunk a korszakról.

Imre herceg halála összetöri István királyt, aki tudja, hogy Orseolo Péterből sohasem lesz az a nagy uralkodó, akivé a fia válhatott volna, ha nincs az a bizonyos vadkan, amelyet minden valószínűség szerint a németek rendeltek meg jó pénzért. Halála után nem sokkal erre mindenki más is rájön, elég két év arra, hogy az ország felkeljen saját királya ellen és Aba Sámuelt válassza meg uralkodónak. Azonban a helyzet ezzel nemhogy javulna, csak egyre bonyolultabb lesz, és ennek a csatározásnak csak vesztesei lehetnek...

Történelemrajongóként az Árpád-ház a gyengém, ezért pontosan tudtam, mi fog történni, azonban ennek ellenére teljes szívemből drukkoltam a szereplőknek, vagyis még engem is sikerült teljesen bevonnia a sztoriba az írónak, olyan filmszerűen peregtek az események, és kerültek megírásra a karakterek. Óriási tudásanyagot ad át nekünk a korról Benkő László, miközben tökéletesen szórakoztat bennünket. Megismerjük a nagypolitikai összefüggéseket, az uralkodó családon belüli ellentéteket, az Imre herceg halála körüli rejtélyeket, Vászoly (vagy ha jobban tetszik: Vazul) megvakítását, a fiai kimenekítését az országból, a kereszt súlya alatt a mélyben még mindig ott élő ősmagyar hitvilágot, amelynek az ideje már lejárt, de a korona körüli katyvasz miatt újra elkezdett feléledni, hiszen az embernek a zavaros világban egyre jobban szüksége volt lelki kapaszkodóra, és néhány évtized alatt a kereszténység még nem tudott olyan mély gyökereket verni a lelkekben, hogy ezt a hiátust be tudja tölteni. Sokkoló lehetett, hogy a sok évtizedes béke után hirtelen egy harcra éhes fiatal királyra szállt a korona, aki egyáltalán nem vette figyelembe bölcs nagybátyja tanácsait, és rekordsebességgel magára haragított mindenkit országhatáron belül és kívül. A szomszédos államok természetesen azonnal nekiálltak halászni a zavarosban, és a nemrég még virágzó ország lakói döbbenten szembesültek azzal, hogy lassan ebek harmincadjára kerül a hely, ahol élniük rendeltetett. Ez a kötet ott ér véget, hogy Orseolo Péter a németek támogatásával visszatér az országba, Aba Sámuel hatalma pedig egyre jobban gyengül, a jövő bizonytalan és semmi jót sem ígér. Hosszú lesz még az út a békéig, szerintem a trilógia végére érünk el oda, hogy Vászoly fia trónra kerül, de addig még sok kalandban, drámában és intrikában gazdag történet vár még ránk.

Nemcsak a királyi család sorsának alakulását követhetjük figyelemmel, hanem Tömörd ezrednagyét is, aki ugyan nem nemes, azonban nagyon is tekintélyes férfiú, akinek bölcs tanácsait még az uralkodók is meghallgatják. A kiváló és bátor katona fölött azonban kezd úrrá lenni a kor, már a fiai is egyre komolyabb posztot töltenek be a hadseregben, de végzetesen megsebzi a szívét, hogy az egyikük Orseolo Pétert választotta, és ezzel kettészakítja az addig teljesen összetartó családot. Tömörd lánya, Rásdi különleges szerepet tölt be egy olyan korban, amikor az asszonyoknak nem sok szava volt: javasként nemcsak gyógyít, hanem olyan erős a kapcsolata a szellemvilággal, mint egykor a régi magyarok aranyasszonyaié, ezért rá még az olyan nagyurak is hallgatnak, mint Vata vagy Aba Sámuel. Hiába tesz meg Tömörd mindent, hogy esküjéhez híven megóvja a királyi családot, a körülmények ellen nem tehet semmit, a tragikus eseményeknek nem szabhat gátat, előttünk viszont életre kel a történelem, hiszen az ő szemén keresztül láthatjuk a tanórákról jól ismert főszereplőket, akik így emberközelbe kerülnek, hús-vér alakok lesznek a papírízű karakterekből.

Miközben Tömörddel és fiaival vágtázunk az éppen aktuális csatában, hegyezzük a fülünket a nem a nagyközönségnek szánt megbeszéléseken, ahol az ország sorsa eldől, leszünk szemtanúi nagyléptékű történelmi eseményeknek, megismerhetjük az 1031-1043 közötti Magyarország hétköznapi életét, a még meglévő gyepű rendszerét, a dukátusok, a Vatához hasonló nagyurak uralma alá tartozó országrészek világát, ahol még él a régi magyar államszervezet, de már visszavonhatatlanul ráépült a modern, keresztényi rendszer. Ebben a különleges, átmeneti korban játszódnak az események, amelyek óriási káoszba taszítják az országot, az egyes emberi tragédiák eltörpülnek az uralkodóházéhoz képest, mégis összefutnak a különböző szálak a történetben, amelyek igazából még csak most kezdődnek. Egyetlen problémám volt ezzel a kiváló könyvvel, a vége egy picit laposra sikeredett, kár, pedig végig hevesen dobogó szívvel olvastam Benkő László legújabb alkotását, annyira magával ragadott ez a kiváló történelmi regény.

9/10

A könyvet a Lazi Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.