Az első gondolat, ami eszembe jut erről a könyvről: nehéz olvasmány. Nem azért, mert túl hosszú lenne, és még csak nem is azért, mert lényegesen nagyobb szókészletet használna, mint amivel gyakorlott olvasóként rendelkezem, hanem azért, mert sok. Tömör. Ránehezedik az emberre, mint egy mázsás liszteszsák. A stílus, a hangnem alapvetően gördülékeny és nem terjengős Az élet hangjában, ám a téma iránti tisztelet, és a történelemmel való szembesülés lesz az, amit nemes egyszerűséggel emészteni kell. Nem egyhetes olvasmány, még ha első látásra átlagos méretű regénynek tűnik is. Bauer Barbara új könyvét úgy kell kezelni, mint egy porcelánfigurát, mert benne van az emberi lélek fénye, ami nemcsak ragyogó, gyönyörű, de nagyon törékeny is. 

Az élet hangja két testvér története, akik elvesztik egymást az emberiség egyik legsötétebb korszakában. Nem marad semmijük és senkijük, csak az emlékeik és a hang, a dal, amit útravalóul kaptak. A magyar XX. század úgy vonul át a regényen, mint egy nyári zivatar a meleg délután felett: nyomot hagy. Elsősorban bennünk, olvasókban, akik ott lehetünk egy gyermek fejében, miközben burkoltan, valódi tiltakozás nélkül folyik a népirtás. Zsidók vagyunk, akiket kihajtanak az otthonaikból, a hidegben végigvezetnek a városon, és a Duna jeges vízébe taszítanak puskagolyóikkal. Árvák vagyunk, akiknek idegen környezetben egy hideg érában kell boldogulniuk. Kit ne viselne meg ez az élmény, még ha csak részlegesen is? Mi, olvasók, még szerencsések vagyunk, hiszen ha becsukjuk a könyvlapokat, egy pillanata kizárhatjuk magunkat a történetből. De mit szóljon az író, akinek fejében mindez összeállt, és mit szóljanak a zivataros múlt század túlélői, akiknek mindez nemcsak "mese", hanem fájdalmas, el nem halványuló emlék mindez? 

Nehéz spoilermentesen írni erről a történetről, hiszen szeretném, ha az új olvasók is átélnék, ahogy kibomlik az önmagát előre vivő cselekmény. Bauer Barbara mostantól ténylegesen is a családregények egyik hazai mesternője. Reménykedve várom, hogy hamarosan leküzdi saját korlátait, még magasabb szintre emeli a történetszövést, az elágazó szálakat pedig hozzákapcsolja a mind messzebbre nyúló lehetőségekhez. Az élet hangja ugyanakkor a maga világában kiváló és komplex alkotás, akárcsak a korábbi nagy sikerű Porlik, mint a szikla című regény. A melankolikus-borús hangulat ugyanúgy jelen van alkotásaiban, mint a remény, a végső jóra való törekvés, és az oda vezető testi-lelki utazás. A túlélés bármi áron, aminek végül meglesz a jutalma, mert másképp nem is történhet. A bátorságot mindig honorálja az élet, akárcsak a szépírást a kritikai fogadtatás. 

10/10

A regényt a Jaffa Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.