A mondandóm szempontjából talán legfontosabb dologgal kezdem: az első Valami Amerika ott van a kedvenc filmjeim között. Egy igazán vicces darabnak tartom, egy olyan vígjátéknak, amelynek sikerült úgy meríteni az amerikai mozgóképekből, hogy közben jó értelemben véve magyar(os) maradt. Hiteles, rohadtul szerethető és a mai napig látszik rajta, hogy szívvel-lélekkel készült. A színészek válogatása, illetve a köztük feszülő kémia parádésra sikerült: a Várnai tesókat játszó hármas olyan volt, mint egy telitalálat a lottón. A második rész már néhol kissé erőltetettre sikerült, illetve már közel sem volt annyira természetes, mint elődje: önmagában véve Bala karaktere például  nem rossz elképzelés, de ez a figura már nem simult bele olyan zökkenőmentesen egy alapvetően valósághű környezetbe, mint a korábbi szereplők. Megjelentek azok a kurta-furcsa túlzások is benne, amik az elsőben nem, vagy sokkal kisebb mértékben voltak jelen. Mindent egybevéve azonban profi munka volt és jó kis folytatás: mindkettő rész ott van  a polcomon 4 lemezes extra változatban. Szóval talán mondhatom, hogy én egészen vártam ezt a harmadik felvonást: még a nem túl meggyőző előzetes ellenére is azt gondoltam, hogy rendben lesz ez!

Nem lett. A Valami Amerika 3 pocsék film. És nem azért, mert a politikai korrektség nem a kenyere, vagy mert a melegeket tipizálja, Timit pedig még inkább 'szőkenősíti". Azért nem működik, mert még ezeket is rosszul csinálja, emellett pedig minden második poén az előző részekben látottakra épül, illetve pontosítok: azokat ismétli. Megfáradtan, erőltetetten. Ha pedig ez az idézgetés nem működik, akkor jönnek a túlzások, a harsány pillanatok, a mű konfliktusok, helyzetek. Az elsőre részre azt írtam, hogy olyan 'természetes" volt: ez a film pont annak az ellenkezője. Nekem az volt a legnagyobb bajom az egésszel, hogy nem is láttam rajta azt, hogy papíron még jól nézhetett ki: azt éreztem rajta, hogy egy bóvli forgatókönyvből amolyan arccal a gázsi felé módon leforgatták a filmet, 'jóleszazúgy" alapon. Ez az, ami a leginkább fáj. Egy őszinte ballépést simán feldolgoztam volna. Egy ilyen kiszámított(nak tűnő?) 'izét" már kevésbé. És az a durva benne, hogy a színészek nem rosszak, a tesók közötti pofás kapocs még mindig fel-feltűnt és okozott jó momentumokat, illetve például Szervét Tibor is sokkal inkább visszatalált Alex karakteréhez, mint a második részben. Szóval vannak itt pozitívumok is, mindezek azonban elvesznek abban a sűrű katyvaszban, amit a rendező amúgy összehozott. Valahol az aktorok méltósága is elveszett akkor, amikor leforgatták azt a meztelen jelenetet, ami a film végén van. (Megjegyzés: és mindezt nem prüdériából írom. A Boratban, ahol egy hasonló jelenet megfelelő kontextusban tűnt fel, kifejezetten kacagtatónak találtam az ötletet.) Azt pedig soha nem gondoltam volna, hogy az lesz egy Valami Amerika mozi csúcspontja, hogy Stohl András önmagát parodizálja... Nagyon olcsó húzás. De persze az sem merült fel mennem, hogy Dancsó Péter fel fog tűnni, csak azért, hogy ott lehessen az arca az előzetesben. Persze értem én a marketingstratégiát: hatszázezer feliratkozóból csak beesik egy-két plusz néző, tegyük hát bele a filmbe, 'jóleszazúgy, de tényleg"...

Nekem fájdalmas élmény volt a Valami Amerika 3. Egyetlen egyszer hahotáztam rajta, de az sem volt őszinte: inkább egy mélyről jövő sikoly szakadt fel belőlem, amikor az évszázad legbénább filmes csavarját kellett átélnem.

Ezzel együtt én nem akarom tovább szidni ezt a darabot, semmi értelme nem lenne. Nem tetszett, mint rajongó, nem tetszett, mint átlagnéző és nem tetszett úgy sem, mint filmelmélet-filmtörténet végzettségű blogger. Láttam viszont a Zoom.hu Youtube csatornáján egy videót, amiben nyilatkoztak a szereplők és a rendező, az ő mondandójukra szeretnék reagálni.

Pindroch Csaba: 'Nagyon fontos a kritika, de azért azt tudnunk kell, hogy ez egy közönségfilm."

Nem értem az összefüggést. Egy közönségfilmből is van jó, meg rossz. Egy kritikus, újságíró meg (reményeim szerint) tudja is ezt, és ennek megfelelően ítéli meg a kész művet. Le kellene már számolni ezekkel a sztereotípiákkal, hogy a kritikus a művészfilmeket ajnározza, a közönségfilmeket meg sznob módon, felhúzott orral fikázza...

Pindroch Csaba: 'Nyilván szar, lelombozza az embert, de önző lényként konkrétan az, hogy egy szót nem írnak a színészekről..."

Itt nem egészen értem a mondat végét, de én több kritikát is elolvastam és mindegyikben volt szó a szereplőkről. (De lehet, hogy itt egy bizonyos írásról nyilatkozott Pindroch Csaba...)

Ganxsta Zolee: 'Az újságíró az egy külön faj. Tehát végigröhögik a sajtóvetítést majd leanyázzák a filmet. De hát nem is vártam mást tőlük."

Egyfelől általánosítani nem szabadna, másrészről pedig ha tényleg végignevették (és őszinte volt a kacaj, nem az az olyan rossz, hogy inkább hahotázunk rajta-féle) a filmet, illett volna ennek megfelelően ítélni meg az alkotást. Én nem voltam jelen a sajtóvetítésen, nem tudhatom, mi volt a helyzet, fizettem a megtekintésért. Viszont az, hogy egy vígjáték vicces, a végső ítéletnél még csak az egyik (kétségkívül nagyon-nagyon fontos) szempont. De ez csak az alapvető cél a véleményem szerint: a tömegből kitűnni ennél sokkal nehezebb. A Valami Amerikának sikerült. A másodiknak csak részben, a harmadiknak semennyire sem.

Thuróczy Szabolcs: 'Van az intellektuális fölény, van a gőg, van valakinek alaptermészete, hogy rugdosni szeret."

És van, hogy a néző/kritikus egyszerűen csak minőségi portékát szeretne látni és jól szórakozni. És szerintem ez van többségben. Az viszont tény, hogy ha már lehúznak valamit, sok helyütt szeretnek nagy szavakkal élni: ez az internetes korszak egyik rákfenéje, nekem sem tetszik, még akkor sem, ha éppen én írtam az előbb, hogy az évszázad legrosszabb filmes csavarja van ebben a filmben. (Tényleg nagyon rosszul érintett.)

Thuróczy Szabolcs: 'Nagyon sokan fogják  szerintem megnézni és ez jót tesz a magyar filmeknek."

Szerintem viszont az tenne jót a magyar mozgóképeknek, ha több olyan film születne, mint a Testről és lélekről, a Kojot, a Kút, a Tiszta szívvel, A martfűi rém, A Viszkis vagy akár a Kincsem, ami engem ugyan nem igazán nyűgözött le, de ha már közönségfilmek között keresgélünk, akkor inkább az legyen a követendő példa, mint a Valami Amerika 3...

Thuróczy Szabolcs: 'Előítélet nélkül jöjjenek, mindenki eldönti, hogy milyen humort szeretne ebből, mert van sokféle benne."

És ebbe is bukik bele egy kicsit a film, hogy ezeket kicsit sem sikerült egységes egésszé összerakni. Itt tehát csak részeredményeket lehet elérni: egy-egy poént én is szerettem, de inkább a feszengés jutott osztályrészül számomra.

Oroszlán Szonja: 'Nem olvastam a kritikákat. Ha negatív, akkor nagyon szomorú vagyok, mert alapvetően a magyaroknak támogatni kellene a magyar filmet."

TÉVEDÉS. A magyaroknak, legyen az néző, vagy kritikus/újságíró a jó hazai filmeket kell támogatniuk. Főleg úgy, hogy már alapból közpénz-finanszírozású a rendszer. Azért nehogy az legyen már a felfogás, hogy 'kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk", főleg úgy, hogy közben meg készülnek itthon mostanság bőven olyan produkciók, amik világszínvonalúak vagy nagyon jók...

Oroszlán Szonja: 'A sajtónak az a dolga, hogy megtámogassa a magyar filmet és behajtsa a nézőket a moziba, mert azért mégiscsak egy kis ország vagyunk ezzel a szakmával és azért drukkoljunk már egymásnak."

Én drukkolok is, ahogy szerintem az emberek nagy része, a sajtó is. A Testről és lélekrőlnek nyomom a reklámot, ahol csak tudom, ahogy a fentebb említett moziknak is (a Kincsemnek csak fele akkora lelkesedéssel) igyekszem vinni a jó hírét az ismerősi körömben és az interneten is. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ha valami véleményem szerint rosszul sikerült, azt el fogom hallgatni, akár szóban, akár itt írásban. Hülyeség lenne. Szóval részemről biztos vagyok benne, hogy a sajtó is csupa-csupa jót mondott volna, ha a Valami Amerika 3 csak részben olyan friss és szórakoztató, mint az első rész!

A film adatlapja a MAFAB oldalán