Ritkán fordul elő velem, de bevallom őszintén, a The Marvelous Mrs. Maisel címmel először a Golden Globe-díjak kihirdetésekor találkoztam. Annyi mentségem van, hogy az Amazon gyártotta sorozatként hazánkban minimális jelenléte sem volt, november 29-i debütálásának hála pedig ahhoz is kicsit későn érkezett, hogy a legtöbb évzáró listára felkerüljön - pedig ha azt mondom, hogy a Szívek szállodája alkotóinak új művéről van szó, néhányan bizonyára felkapják a fejüket. A The Marvelous Mrs. Maisel lehetne akár a GLOW 50-es évekre és stand-upra átírt változata, a szakmai kibontakozás humora ugyanis itt egy feminista drámával ötvöződik, amelyben a kor nőképének nyilvánvaló korlátozásaival kell elsősorban megküzdenie a címszereplőnek, aki egy válófélben lévő, kétgyermekes háziasszony, nem mellesleg pedig a stand-up komédiában képzeli el jövőjét. A két sorozat esszenciája tehát ugyanaz: egy kedves, könnyed, de alkalmasint akár komoly párkapcsolati vagy sorsdrámát is felvonultató produkcióval van dolgunk, amelyben ráadásul (a legtöbb stand-upról szóló művel ellentétben) maguk az előadások is rendkívül viccesek. Miriam "Midge" Maisel páratlanul jó központi figura, aki a színpadon és azon kívül is folyton mozgásban tartja a történetet, árad belőle a humor és a báj, és 60 év látszólagos távlatából is könnyedén nő a szívünkhöz - Rachel Brosnahan pedig tündököl ebben a szerepben.
Nem csoda, hogy más nem is tud felnőni hozzá, de azért ezen a téren még így is okoz némi csalódást a The Marvelous Mrs. Maisel. Ha már az egyre standardebbé váló 8x30 perc helyett 8x60-at, azaz nettó 4 órával többet szenteltek ennek történetnek, ezt az időt igazán szentelhették volna a mellékkarakterek alaposabb kidolgozásának, akik egyike sem tudott felnőni Midge mellé. a rájuk fordított idő helyett. Persze kérdéses, hogy egyáltalán ez volt-e a cél, ugyanis a Szívek szállodájához hasonlóan a mellékalakok itt is afféle habókos, bárgyú figurák, akikkel az a főszereplő alapvető dinamikája, hogy mindenki más bizarrabb módon viselkedik, mint ő. Funkciójuk tehát nagyjából annyi, hogy az írók szándékai szerint viccesek legyenek, miközben a lehető legtöbb bonyodalmat generálják Midge számára - de semmiképpen nem az, hogy kiforrott drámákkal járuljanak hozzá az összképhez. (Példa: Midge a nappaliban beszélget egy barátnőjével, apja többször kiszól a szomszédos dolgozószobából, hogy maradjanak csendben, illetve hogy nem tudja megjegyezni az említett barátnő nevét - mint később kiderül, ennek a gegnek mindössze annyi funkciója volt, hogy közölje, az apa hallotta a beszédtémát, amire egy később vitában hivatkozik is. Egy teljes jelenet tehát mindössze azért került be a sorozatba, hogy az egyik szereplő később visszautalhasson rá.)
Ugyanakkor ha az írást nem is, a rendezést mindenképpen dicséret illeti. Az utóbbi időben rengetegszer volt alkalmam a konkrét direktori munkát dicséri sorozatokban, ami érdekes váltást jelent ahhoz a közhelyhez képest, hogy ez szinte az utolsó szempont egy kis képernyős produkció kidolgozásában. A The Marvelous Mrs. Maisel ugyanakkor messze meghaladja azt a paradigmát, hogy képileg annyiból áll egy sorozat, hogy leteszünk két kamerát, a szereplők meg előttük beszélgetnek. (És sokat mond, hogy már nemcsak egy látványos fantasy, de egy egyszerű dramedy is meglépi ezt a szemléletbeli váltást.) Itt folytonosan mozog a kamera, mozgalmas egysnittesekben rohan a kamera a szereplők után, akik egy lakást látszólag kaotikusan járkálva, de valójában a rendezői utasítások pontos követésével vannak jelen ezekben a beállításokban. De ha New York utcai forgatagának megjelenítéséről van szó, arra sem sajnálták az időt, pénzt és erőfeszítést, presztízsszériákat idéző óriásképeken (ld. pl. Fülledt utcák) alakítják vissza a várost az 50-es években jellemző külsejére.
Az tehát tagadhatatlan, hogy színvonalas, igényes sorozatról van szó, amely ráadásul még kellemesen szórakoztató is, de a The Marvelous Mrs. Maisel egy kicsit túlságosan is igénybe veszi a néző türelmét - főleg, ha azt nézem, hogy a kétszeres játékidő ellenére nem feltétlenül összetettebb vagy mélyebb, mint az ugyanebben a kategóriában induló Atypical vagy GLOW. Érdekes módon számomra pont az a különleges jelleg hiányzik az összképből, ami díjakat érdemelne, de elvitathatatlan, hogy egy komolyabb gyengeségektől mentes, szerethető és a Szívek szállodájához hasonlóan valószínűleg mindenki számára fogyasztható darabról van szó.
A The Marvelous Mrs. Maisel teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
