Ezerszer láttad, fejből idézed belőle a legjobb mondatokat és azt hiszed, mindent tudsz róla. Óriási tévedésben vagy, ugyanis Noah Isenberg (aki civilben filmtörténész) a bemutató 75 - dik (bizony, tényleg ennyi idő telt el azóta, hogy 1942-ben leforgatták a filmet) évfordulójára időzítve megjelent könyvéből olyan érdekes dolgokat tudhatsz meg róla, hogy filmrajongóként biztosan könnybe lábad a szemed. A Casablanca minden idők egyik legjobb filmje, amely még ennyi évtized után sem tud kimenni a divatból, annyira jól sikerült benne elegyíteni a romantikát és a háborús időszak bemutatását, olyan jól eltalált egy hangulatot, hogy máig el tudja varázsolni a nézőjét. Pedig a forgatás idején senki sem gondolta volna, hogy ekkora klasszikus lesz belőle, azt valószínűleg minden mozifan tudja, hogy Ingrid Bergman azért játszotta el ilyen jól a két férfi között őrlődő Ilsát, mert fogalma sem volt, hogy mi lesz a történet vége, de amúgy is elég nagy volt a káosz a forgatáson, a legendás "Fel a fejjel, gyerek!" mondatot pl. Bogart improvizálta. Több író is dolgozott a forgatókönyvön, előfordult, hogy az Epstein ikrek aznap írtak át egy dialógust, amikor felvették. A színészek nem kicsit voltak bizonytalanok, hiszen a karakterük eléggé képlékeny volt, de Michael Curtiz (aki ugyanúgy magyar származású volt, mint a stáb nagy része) mégis összerántotta a végére a filmet, az elsőre tömény giccsparádénak tűnő alkotásban annyira összejött minden, hogy azóta sem sikerült a közelébe érnie egyetlen epigon alkotásnak sem. Vajon mi a titok, miért lehetett ekkora siker ez a film? Ennek járt utána a szerző, és bár nagyon sok összetevőt sikerült azonosítania, mégis megőrizte a maga titkait ez a zseniális alkotás, amelyről jó volt sok mindent megtudni, de még jobb lesz újranézni, mert nem lehet megunni.

Ki gondolta volna, hogy a forgatóköny alapjául egy három felvonásos színdarab szolgált, amely a Mindenki Rickhez jár címet viselte? Soha nem született volna meg ez a filmlegenda, ha 1938-ban egy fiatal amerikai író, Murray Burnett nem megy el Bécsbe nászútra, és nem sokkolják az ott szerzett élmények. Miután nem hétköznapi kalandok után elhagyta a várost, a feleségével Nizzában beültek egy füstös éjszakai lebujba, amelynek annyira megragadta a hangulata, hogy még akkor éjjel megszületett a Casablanca ötlete....

Mindig nagyon kíváncsi voltam arra, hogy kiről mintázták Victor Lászlót, most végre megtudtam, hogy Bellák László, az 1930-as évek asztalitenisz bajnokáról, aki Párizsban és Berlinben aranyérmet nyert, majd Amerikába emigrált. Különleges élmény végigolvasni, hogyan született meg a film alapjául szolgáló sztori, mennyiben tért el tőle a stúdió, milyen igazságtalan, hogy Burnett soha nem kapta meg azt az elismerést, amely azért járt volna neki, hogy ő találta ki a Casablanca-t. De aláírta a szerződésben, amikor eladta a filmjogokat a Warner-nek, hogy lemond minden szerzői jogról, így hiába próbált magának többször is igazságot szolgáltatni a bíróságon, nem volt esélye. Az is nagyon érdekes, hogyan gyúrták át az eredetit történetet az Epstein ikrek és Howard Koch (akik ezért hazavihették a forgatókönyírói Oscart), nem mindennap merülhetünk el az álomgyár 40-es évekbeli világába, és kísérhetjük figyelemmel, hogyan jutott el a projekt abba a fázisba, hogy elkezdődhessen a forgatás.

Humphrey Bogart-ról és Ingrid Bergman-ról mindent tudunk, de a szerző vette magának a fáradtságot, hogy a többi szereplővel is megismertessen bennünket Paul Heinreid-től kezdve Szőke Szakállon át a Marsailles-t hatalmas beleéléssel éneklő Madeleine Lebeau-ig. A jó kis forgatási sztorikon túl arra is felhívja a figyelmünket Isenberg, hogy valószínűleg azért sikeredett olyan különlegesen erősre a bár atmoszférája, mert szinte az összes színész Hitler elől menekült Európából Amerikába, ezért nagyon élethűen tudták eljátszani, hogyan érezhették magukat azok, akiknek új életet kellett kezdeniük, és mennyire fontosak voltak a szabadságot jelentő útlevelek. A bemutató idején azért volt hatalmas siker a film, mert eltalálta a kor hangulatát, azonban még ma is hat a varázsa, amelynek rengeteg apró összetevője van a technikai tényezőkön át a forgatókönyvön túl a színészekig. Nem marad el az alkotás utóéletének bemutatása sem, a szerző nagyon alaposan utánajárt ennek az aspektusnak is, a néhány éven belül moziba került filmektől kezdve Woody Allen Játszd újra Sam-éig, illetve a Simpson család vonatkozó részeit is sorra veszi.

Együltő helyemben olvastam végig a könyvet, amelyet elsősorban filmrajongóknak ajánlok, de mindenki másnak is, akit érdekel, hogyan született meg a Casablanca, amely mára olyannyira része lett a popkultúrának, hogy még az is ismeri a legjobban sikerült mondatokat (pl."azt hiszem, ez egy szép barátság kezdete", "játszd újra Sam!", stb), aki nem látta a filmet. Alapos, összeszedett munka, amelynek csak azt tudom hiábájul felróni, hogy a végére egy picit túlzásba vitte a mára már klasszikussá nemesedett alkotás magasztalását, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Olvasmányos, ugyanakkor egyáltalán nem felszínes könyv, amelyből sokrétű ismeretet szerezhetünk a Casablancáról, hatásosan, de nem hatásvadász módon mesél el nekünk Isenberg, amit megtudott a film keletkezésének körülményeiről. Egyszeri csoda volt, amelyben nagy szerepet játszott ugyan a filmgyári profizmus, de ahhoz a bizonyos pluszhoz nagyon sok más dolog is közrejátszott, amelyet érdemes felfedezni a szerző segítségével.

9/10