Casablanca (1942)
2015. május 17. írta: FilmBaráth

Casablanca (1942)

casabl41.jpgFel a fejjel, gyerek! Ez a mondat jutott eszembe, amikor megláttam a cannes-i filmfesztivál plakátját díszítő Ingrid Bergman képet. Tudom, hogy reménytelenül szentimentális alkat vagyok, de nagyon régen a kedvenc romantikus filmem a Casablanca, soha nem tudta megközelíteni egyetlen más alkotás sem. Tinikorom óta nagyon sokszor sírtam végig a hihetetlenül stílusos végkifejletet, pedig nem vagyok az a kifejezett bőgőmasina típus. Régen láttam a filmet, alig vártam, hogy újra lássam Rick és Ilsa szerelmének alakulását, amelyhez hiába írtak annak idején több befejezést, amikor leforgatták a később végleges változatot, mindenki tudta, hogy így kerek a történet. Nem csalódtam, ezt az alkotást bármikor elő lehet venni, úgy tökéletes, ahogy van, nem fog rajta az idő!

1941, Casablanca. A város, ahová könnyű bejutni, de nehéz elhagyni. A politikai menekültek innen indulnának a szebb jövő felé, azonban ehhez útlevelek kellenek, ahhoz pedig nagyon sok pénz. Rick Blaine (Humphrey Bogart) itt vezet egy mulatót, amelybe egyszer csak váratlanul betoppan régi szerelme, Ilsa (Ingrid Bergman), egy másik férfival az oldalán. Viktor László (Paul Henreid) az ellenállás egyik vezetője, ezért nagyon fontos, hogy kijusson a városból, azonban ez csak Rick segítségével lehetséges, akinek azonban ez eleinte egyáltalán nincs szándékában...

1942-ben forgatták a filmet, tehát még fogalmuk sem lehetett az alkotóknak, hogy mi lesz az akkoriban dúló háború végkimenetele, éppen ezért nem a romantikus szál volt a legfontosabb, hanem a háborúellenesség, a remény bemutatása a nézőknek. Rengeteg ilyen alkotás született akkoriban Hollywoodban, semmi sem mutatott arra, hogy ekkora siker lesz a film. A forgatás is kaotikus volt, folyamatosan változott a forgatókönyv, az Ilsát alakító Ingrid Bergman-nak a legutolsó jelenetig fogalma sem volt arról, hogy melyik férfivel fogja folytatni az életét filmbéli karaktere, és éppen ez tette annyira kifejezővé a játékát, hiszen végig érezni lehetett, hogy milyen komoly érzelmi viharok dúlnak benne. 

A főszereplők nagyon erős karakterek lettek, Ilsa  két férfi között vergődik, Lászlóhoz a tisztelet és az esküje köti, miközben halálosan szerelmes Rick-be. Egyszer ő döntött a kapcsolatukról, amikor Párizsban elhagyta szerelmét a férjéért, most azonban a cinikus, kiégett férfinek kell határoznia a jövőjükről, a lány már nem elég erős ehhez. Rick felnő a feladathoz, túl tud lépni a sértettségén, felismeri, hogy László-nak szüksége van Ilsára, nélküle nem képes végigvinni háborúellenes küzdelmét. Élmény végignézni, ahogyan harcolnak a szerelmükért, miközben mindketten tudják, hogy erre a helyzetre nincs igazán jó megoldás. Rick kívülállóból lesz az események mozgatórugója, figyelemmel kísérhetjük, hogyan hullik le róla lassan, de biztosan a saját magára erőltetett cinikus álarc, és mutatkozik meg igazi személyisége. A két főszereplő mellett László alakja haloványabb, nem igazán érezni, hogy mennyire fontos neki Ilsa, inkább testvéri szeretet mutat iránta, mint mély szerelmet. Nála sokkal érdekesebb és szórakoztatóbb karakter a rendőrfőnök, akik annyira rokonlelkek Rick-kel, hogy a kettejük közötti párbeszédek a legütősebbek a filmben. 

A film noir egyik legjobb darabjáról van szó, nem csoda, hiszen a műfaj klasszikusának számító A máltai sólyom alkotógárdájából részt vett benne az operatőr, Arthur Edeson és a férfi főszereplő, Humphrey Bogart is (és persze több színész is). A borongós hangulat, a zseniálisan beállított képek, a remek forgatókönyv mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen kiváló alkotás szülessen. A stábban túltengtek a magyarok, eleve a rendező is Budapesten született, Viktor László neve sem véletlenül lett az, ami, és itt volt még Szőke Szakáll is a mulató pincérének kis, de fontos epizódszerepében. El ne feledkezzünk a zenéről, az As Time Goes By (ahogy múlik az idő) mindmáig nagy siker, minden idők második legjobb filmes betétdala (naná, hogy az Over the Rainbow után). És persze a Marsailles-t sem adták még elő ütősebben filmvásznon azóta sem. Ebben az alkotásban minden összejött, megunhatatlan klasszikus!

casablanca-1942-05-g.jpgHumphrey Bogart tökéletesen hozza azt a cinikus, de valójában nagyon is érzelmes figurát, amely világhírűvé tette, Ingrid Bergman érzékeny játéka telitalálat. Paul Henreid eléggé háttérbe szorul mellettük, Claude Rains azonban lubickol a karakterében.. Conrad Veidt, Sydney Greenstreet, Peter Lorre és Szőke Szakáll egyaránt kiváló volt a kisebb szerepekben. Szinkronnal javallott ezen műremek megtekintése, Kálmán György, Váradi Hédi, Avar István és Agárdy Gábor szerintem jobb, mint az eredeti!

Michael Curtiz valószínűleg saját maga sem gondolta, hogy ezért a filmért fogja hazavinni az Oscar díjat, de valószínűleg éppen azért lett ilyen jó a végeredmény, mert a nehéz forgatási körülmények (alacsony büdzsé, folyamatosan változó forgatókönyv stb) miatt a maximumot kellett kihoznia magukból az alkotóknak. Mi a titka a Casablancának? A jól eltalált arányok, az érzelmek és a háborúellenes mondanivaló megfelelő váltogatása, a jól felépített karakterek, a fordulatos történet, a fényhatások, a remek szöveg mind-mind kellett ahhoz, hogy sok évtizeddel a film bemutatója után ezredjére is bele tudjunk andalodni Rick és Ilsa történetébe.

Minden idők legjobb romantikus filmje, kötelező darab!

10/10

A Casablanca teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr317461442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2015.05.17. 08:54:05

"Minden idők legjobb romantikus filmje, kötelező darab!"

Ez annyira sablonszöveg. Persze kinek mi, de szerintem a Szerelmünk lapjai köröket ver rá.

No, nem mintha rajongója lennék a zsánernek.

FilmBaráth 2015.05.17. 09:41:57

@REMY: kinek mi:-) én annyira imádom ezt a filmet, hogy csak ilyen sablonszöveggel tudom összefoglalni a véleményemet róla:-)

Terézágyú 2015.05.18. 13:20:38

Eco esszéje megvan erről? :))

IPARTERVES 2015.05.18. 14:40:39

Baráth-om, egyetértek veled.
Felejthetetlen film.
Sírni lehet rajta.
De előbb is, mint a végén.
Aki megnézte már a filmet, tudja, hogy a nagy, felszabadító sírás a Marseillaise előadása és az azt fogadó általános, kitörő lelkesedés kockáinál tör ki először.

Gusztáv Császár 2015.05.18. 16:38:11

valóban nagyon jó film, és ha egy kicsit jobban összeszeded magad írhattál volna hozzá egy igazán jó sablonmentes ajánlót is. bár ez valóban nehezen elkerülhető. ;)
amiért a kezembe vettem a billentyűzetet az az utálások garmadája más filmekben rá. (az Ózzal együtt)
Kusturicájé valószínűleg mindenkinek megvan a Macskajajban.
egy kevéssé feltűnő a Batman animációs sorozatból: youtu.be/0DI_J-jstO8?t=611
egy pár hang felcsendül a Múlik az időből a legnagyobb szerelmes történetből ahol a szerelmesek nem lesznek egymáséi (újra) és az élet folytatódik tovább. a világ többi részének talán egy kicsit jobban.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2015.05.18. 16:47:28

Az aratás nehéz meló,
Megizzaszt a kasza, Blanka?!
Ne dolgozz, csak mozizz, te ló!
Kezdődik a Casablanca!

Mi?! Lónak neveztél, te rímcsótány?! I think, this is the end of a beautiful friendship!" /Kasza Blanka, parasztlyány/

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2015.05.18. 18:34:21

Jó ajánlat, csak annyi megjegyzést, hogy a Casablanca nem film noir. Vannak ilyen elemei, de összességében mégsem tartozik a műfajba.

Kyria 2015.05.19. 13:09:09

Ennél a filmnél soha nem értettem, mitől vannak úgy elájulva, nekem sem a történet, sem az alakítások nem voltak átütőek (még csak sírni sem tudtam rajta, ami nálam az ellenkező előjellel meglepő, mint a posztolónál). Ingrid Bergmannak számomra olyan hideg arca van, hogy mindig azon csodálkoztam, hogyhogy ilyen nagy karriert futott be? (Nem kell nekem esni, ha ez az egész világegyetemben csak az én véleményem, valahogy csak túléli mindenki más:)!)
Ha régi nagy romantikust szeretnék látni, akkor inkább a Waterloo Bridge (a Gyertyafény-keringővel).

Monty H. 2015.08.06. 23:11:45

Az összefoglaló jól sikerült, azzal viszont nem értek egyet, hogy ez háborúellenes film. (Az inkább a Hazatérés, a Született július negyedikén, stb.) Csak azért mert a háború fenyegető árnyékként jelentkezik benne, még távol áll ettől a kategóriától. Viszont a németeket természetesen olyan módon mutatja be, hogy érezze a néző, “ezek ellen valóban harcolni kell”.

Pár hete néztem újra és tényleg időtlen klasszikus.
süti beállítások módosítása